MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: BORCSA MIHÁLY

Főlap

Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Művészetek

Aktualitások


Brassó

Braşov

Braşov

Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Lutheránus Egyház

Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus  Egyház címjegyzéke

 

*

Borcsa Mihály

Brassó - Fekete Templom

Brassó címere

1824-1913

Evangélikus lelkész, 1848-as honvéd - minden bátor ügy élharcosa.

1824. február 12-én született Bácsfaluban. 1839-844 között a brassói szász gimnáziumban tanult. 1848-ban rövid ideig Bácsfaluban tanított, 1849-ben Barcaújfaluban volt jegyző és tanító, majd honvédnak állt. A szabadságharcból való visszatérése után előbb Türkösben, majd 1851-57 között Hosszúfaluban tanító, 1857-1904 között, pedig bácsfalusi lelkész. Az olvasás tanításában bevezette a silabizáló tanmód helyett a hangoztató módszert és az Indali-féle ábécét. Része volt az evangélikus felekezeti iskolák előbb községi, majd állami iskolákká való nyilvánításában. Az ő elnöklete alatt alakult meg és működött a községi iskolaszék. Az óvodai gondnokság elnöke is volt. Kezdeményezte a vasárnapi iskolát. Bácsfaluban iskolát épített. Gyümölcsöst létesített, és megkedveltette az ifjúsággal a gyümölcstermesztést. A kertjében nevelt nemes gyümölcsfajtákkal elárasztotta a községet.

Ránevelte a gyülekezetet az ésszerű gazdálkodásra.

Verseket, színdarabot, regéket irt, melyek a Hétfalu című lapban jelentek meg. Hosszúfalusi tanítóskodása alatt találta meg bejegyezve "a hosszúfalvi egyház jegyzőkönyvében bácsfalvi születésű Bartos Márton lelkésztől 1763-ban" a csángóság rövid történetét, amelyet a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap a "Bárcai magyarságnak rövid történeti rajza" címmel közölt 1862-ben. Jelentős erőfeszítéseinek is köszönhető, hogy 1886-ban létrejött az önálló Brassói Magyar Esperesség, és a csángó gyülekezetek csatlakoztak a Tiszai Egyházkerülethez, amelynek keretein belül a csángó nép lehetőséget kapott a felemelkedésre.

Borcsa Mihály élete végéig munkálkodott a csángóság sorsának javításán, gyülekezetét nyugdíjba vonulása után is segítette, nemcsak szóval és tettel, hanem adományokkal is. 1898-ban elhunyt neje, Baczoni Borbála emlékére egy Bibliát adományozott az oltárra. Néhány évvel később az új oltár megvalósulásához is jelentős pénzösszeggel járult hozzá. 1913. december 3-án 89 éves korában hunyt el.

Veres Emese-Gyöngyvér


Az Evangélikus Arcképcsarnokban, az Evangélikus Élet 2002 II. 7-i számában,  megjelent szócikk.

A közzétett életrajzzal kapcsolatos véleményét, kiegészítését várjuk.


 

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage