MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: BENCZÚR GYULA

1844 -1920

Festőművész. A magyar reprezentatív történeti festészet egyik nagy alakja, Benczúr Gyula, 1844-ben született Nyíregyházán. Ősei Békés megyében, Biharban és az Árva megyei Jaszenován éltek. Apai dédapja, István, Nógrád megyében, Vanyarcon evangélikus lelkész. Édesanyja Lasszgallner Paulina holland kereskedők leszármazottja. A család hamarosan átköltözik Kassára a rokonokhoz, ahová a gyógyszerész apa megromlott egészségi állapota kényszeríti őket. Gyula itt jár iskolába majd Klimnovics Béla művésziskolájába iratkozik be. Klimnovicsék tanácsára dönt úgy az apa, hogy Bécs és Párizs helyett Müchenbe, a művészeti Akadémiára küldik a tehetséges ifjút. 1861-ben kerül Münchenbe ahol több magyar festőtársa is tanul, Liezenmayer Sándor, Wagner Sándor, Székely Bertalan, egy évig Munkácsy Mihály is. Szinyei Merse Pállal pedig hosszabb ideig közös műtermet bérelnek és az ekkor készült képeik egymás hatásáról tanúskodnak. A német növendékek közül ismertek voltak számára Böcklin, Makart, Gabriel Max, Rudolf Seitz, Johann Herterich, Wilhelm Busch, Gysis, Leubach, Kaulbach és mások. 

Két év sikertelen próbálkozása után Szinyeivel együtt sikeresen felvételt nyernek Karl von Piloty osztályára, amely ekkor volt fénypontján, és amely a sablonok alól való felszabadulást jelentette. Noha Piloty művészete a historizmust képviselte, nem fojtotta el tanítványaiban az egyedi, az övétől eltérő hangvételt. Benczúr Gyula 1869-ben végzett az Akadémián és itt figyelt fel rá II. Lajos bajor király, aki kastélyait rokokó stílusban kívánta freskókkal díszíteni. Benczúr sokat panaszkodott a témák sivárságára. 1876-ban művészetének elismeréséül II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt, aki csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta el a tisztséget. Több tanári állást is ajánlottak neki Weimárban és Prágában is, de ő szívesebben fogadta el Trefort Ágoston magyar kultuszminiszter ajánlatát a Budapesten meginduló művészképző intézmény élére. A hivatalos körök által mindvégig elismert festő 1920. június 16-án hunyt el dolányi birtokán, amelyet halála után Benczúrfalvának neveztek el. 

A magyar történeti festészet és portréfestészet ezen kiemelkedő alakjára a fennköltség és a technikai bravúr a legjellemzőbbek. A Hunyadi László búcsújától kezdődő nagyméretű történeti képeire a harmonikus szerkesztés, a tartózkodó színhasználat, valamint az eszmei tartalom és a forma egysége jellemzőek. Noha historizmusa kiüresedő akadémizmusba torkollott, amelyet már a XIX. század végén meghaladtak az impresszionizmussal jelentkező modernebb irányzatok, jelentősége mégis abban a tényben rejlik, hogy példát tudott mutatni a művészeti felsőoktatással addig nem rendelkező Magyarországon technikai felkészültségben, az elveihez mindvégig hűnek maradni magatartásában és abban, hogy tanítványainak, még a tőle eltérő felfogásúaknak is, mindenkor szabad utat biztosított. Képein, mint a fasori evangélikus templom Három királyok imádásán, (1905) derűs, békés életfelfogás keveredik egyfajta romantikus attitűddel.

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage