|
MAGYAR PROTESTÁNS PANTEON: BAUHOFER GYÖRGY |
||||||||||
|
|
|
Sopron 1806 - Budafok 1937
Soproni
családból eredt, szülővárosában és Bécsben tanult. 1829-től Somorja
evangélikus lelkésze volt, míg Mária Dorottya nádorné 1844-ben meg nem hívta
Budára. Bauhofer nevéhez fűződik az első evangélikus folyóirat
megjelentetése (Der evangelische Christ: 1848), a budavári gyülekezet
megszervezése és a pesti protestáns árvaház megalapítása. A
budai lelkész a Bach-korszakban bátran síkraszállt az egyház alkotmányáért:
1850-ben például, amikor szuperintendenciális adminisztrátorok és kormánybiztosok
felügyelték az evangélikus egyház életét, s miniszteri rendelet függesztette
fel a protestáns egyházak autonómiáját, Bauhofer leánya, Vilma esküvőjét
használta fel, hogy aláírásokat gyűjtsön a készülő centralisztikus törvénytervezet
ellen. A 71 aláírással ellátott tiltakozást Mária Dorottya olvasta fel az
ifjú uralkodónak, majd egy aláírások nélküli példányt a
kultuszminiszterhez is eljuttatott. Ugyanebben az évben a pesti egyházi gyűlésen
a királyi biztos jelenlétében is elmondta bátor hozzászólását. Bauhofer
több egyházi küldöttségben is részt vett (Bécsben Bach belügyminiszternél,
Budán Geringer tanácsosnál), s ezek a tiltakozások is hozzájárultak az
abszolutista egyházpolitika első meghátrálásához (az abszolutizmus-kori
evangélikus egyházi ellenállás egyik legfontosabb forrása Bauhofer naplója).
Az
1859-es királyi rendelet (protestáns pátens, melyet ugyan egy évvel később
visszavontak, mégis még sokáig megosztotta az evangélikus egyházat) körül
kirobbant egyházpolitikai küzdelmekben azonban – mint több német anyanyelvű
lelkésztársa – Bauhofer már az állami kontroll alá helyezett egyházszervezet
kialakítása mellett foglalt állást. Nem kizárt, hogy ebben nem annyira egyházjogi,
mint nemzetiségi és teológiai tényezők (magyarosítás, protestáns unió)
motiválták. Családja mindenesetre nevét a következő generációban Bánhegyire
magyarosította, s leszármazottjai között van Túróczy Zoltán püspök is. Bauhofer
fő műve névtelenül megjelentetett magyar egyháztörténete, mely 1854-ben
egyszerre látta meg németül és angolul a napvilágot. A fogalmazvány természetesen
kalandos körülmények között jutott el a külföldi kiadóhoz. A mű megírásához
gyűjtött kéziratos források vetették meg az Evangélikus Országos Levéltár
alapját. |
||||||||