A Magyar Protestáns Építészet 1681-ig 

a patronátus kora 

Vissza:

 

Főlap

 

Protestáns művészet

 

Építészet:

1681-1781

1781-től

 

Képzőművészet:

1781-ig

1781-től

 

Iparművészet:

1781-ig

1781-től

 

Zene:

Kezdetektől


Egyházak

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Aktualitások

 

A protestáns templomépítészet kezdetét Magyarországon lehetetlen pontosan meghatározni. Ennek oka abban rejlik, hogy a reformáció elsősorban nem egy új egyház létrejöttére törekedett, hanem a már meglévő megújulását, bibliai alapokra való visszatérését szorgalmazta. A reformáció tehát nem hozott létre új építészeti stílust mert nem ez volt a célja. 

Az áttért gyülekezetek természetesen tovább használták a templomokat sokszor a katolikusokkal közösen. A változások kezdetben csak a templomok belső elrendezését érintették. Az istentiszteleti tér értelmezésében eltérések mutatkoztak a reformáción belül is az evangélikus és a református egyház között (A LUTHERANIZMUS ÉS A MŰVÉSZETEK; A KÁLVINIZMUS ÉS, A MÜVÉSZETEK).

A REFORMÁCIÓ századára jellemző politikai széttagoltság és a nagy erővel meginduló ELLENREFORMÁCIÓ üldözések templomfoglalások következményeként az ebben az időszakban épült templomok közül igen kevés maradt ma is protestáns (Nagyharsány, Csaroda, Lovászpatona, stb. vagy az erdélyi szász templomok). Jelentősebb változást csak az 1681-es országgyűlés határozatai hoztak melyek megszorításokkal ugyan, de engedélyezték egyes ún. ARTIKULÁRIS HELYEKen a szabad vallásgyakorlást. 

 

Lovászpatona    középkori eredetű evangélikus templom

Lovászpatona szószékoltár a karzatokkal