Szatmár(németi) Erdély észak-nyugati részén fekvő város.
1919-ig, illetve 1940 és 1944 között
Magyarországhoz tartozott. A város német neve: Sathmar, román neve: Satu Mare. A Szamos folyó bal
partján fekvő Szatmár és az átellenben levő
Németi (Szatmár-Németi) 1712-ben szabad királyi
város címen egyesül. Ma a város a Szatmárnémeti
nevet viseli, melynek helyességét sokan vitatják.
Szatmár Szent-István
korabeli település, a XIII. század elején Zotmar
néven említik. Kiváltságokat élvező város
volt, a sókereskedelem egyik központja - innen a
város nevének egy másik etimológiája: Saltmark.
1529-ben protestánssá lesz a város, a 17.
században azonban Pázmány Péter rekatolizálja a
nemességet. Itt kötik meg a Rákóczy-féle
szabadságharc végét jelentő Szatmári békét
1711-ben.
Szatmár
refomátora Dévai Bíró Mátyás volt, aki 1529-ben
Wittenbergből hazatérve hozza magával Luther
tanítását. Az 1567-es Debreceni Zsinaton a
szatmáriak is a református hit, a helvét irányzat
mellett állnak ki.
1646
június 10-én hívja össze Geleji
Katona István
erdélyi református püspök a szatmári
zsinatot - I.
Rákóczy György megbízásából. A gyűlésen 110
résztvevő jelent meg az erdélyi, a Tiszán inneni
és túli egyházak küldötteként, a
tanácskozáson maga a fejedelem is részt vett. A
zsinat harminc végzésben hoz konzervatív
határozatot Tolnai Dali János és társai által
indított puritánus mozgalom ellen. A zsinat Gelejit
bízta meg egy egyházi törvénykönyv
megszerkesztésével. A 7 kánon (Canones
Ecclesiastici) az akkor szolgáló egyházi rendnek
készült.
A XVI.
század 30-as éveiben az addigi latin iskola
protestáns iskolává alakul. Tanárai kezdetben
Luther tanításait követték, 1552 után pedig Batizi
Andrással a
református tanokat fogadták el.
Milotai Nyilas István, egykori debreceni tanár,
szatmári lelkész és esperes, 1610-ben
kollégiummá alakítja át a szatmári református
iskolát. Az iskola támogatói között nagynevű
erdélyi fejedelmek szerepeltek: Bocskay, Rákóczi,
Bethlen Gábor.
Az 1890-ben főgimnáziummá fejlődött iskola
ökumenikus szellemiségű volt: református diákjai
mellett evangélikus, unitárius, katolikus és
izraelita vallású diákjai is voltak. Az 1948-ban
államosított iskola 1991-ben indul újra
Református Gimnáziumként, előbb az egykori
épületben, a mai Kölcsey Ferenc Kollégium épületében, majd az
Irgalmas Nővérek épületében.
1860-tól Protestáns Nőnevelde, majd református
leánygimnázium, evangélikus-református
tanötóképző működött az 1948-as
államosításig.
A város
legrégibb és egyben legnagyobb református temploma
a Láncos Templom (1788-1807).
Szatmárnémetinek 5 református temploma illetve
gyülekezete van. A kisszámú evangélikusok és
unitáriusok az evangélikus imaházban tartanak
istentiszteletet.
