|
A
város
Szatmár(németi)
Erdély észak-nyugati részén fekvő város.
1919-ig, illetve 1940 és 1944 között
Magyarországhoz tartozott. A város román neve Satu
Mare, német neve Sathmar. A Szamos
folyó bal partján fekvő Szatmár és az
átellenben levő Németi (Szatmár-Németi) 1712-ben
szabad királyi város címen egyesül. Ma a város a
Szatmárnémeti nevet viseli, melynek
helyességét sokan vitatják.
Szatmár Szent-István korabeli település -
Anonymus szerint már a honfoglalás előtt
létezett, a XIII. század elején Zotmar
néven említik. Kiváltságokat élvező város
volt, a sókereskedelem egyik központja, az
Erdélyből a Szamos vizén tutajon leúsztatott só
elosztó helye - innen a város nevének egy másik
etimológiája: Saltmark.
A Vécsey házban kötik meg a Rákóczy-féle
szabadságharc végét jelentő Szatmári békét
1711 április 30-án.
A
protestantizmus
I. István alatt,
felesége, Gizella királynő által a Szamos jobb
partján megtelepített németek (innen a Németi
név) római katolikusként érkeztek, 1006 körül a
szatmári vármegye már teljesen katolikus
irányultságú. 1529-ben protestánssá lesz a
város, a 17. században azonban Pázmány Péter
rekatolizálja a nemességet.
Szatmár elős történetírói a két város
megreformálásának idejét 1535-re vagy 1527-re
teszik. Valószínűleg már 1527 előtt is hatott a
reformáció Szatmárra. A szatmári várnmegyében
először a lutheri reformáció terjedt el. Szatmár
refomátora Dévai Bíró Mátyás volt, aki 1529-ben
Wittenbergből hazatérve hozza magával Luther
tanítását. Az átmenet a kálvini reformációra
csak az 1567-es debreceni zsinat (a Második Helvét Hitvallás bevezetése), valamint az
1570-es csengeri zsinat után történt meg teljesen.
Ettől kezdve az 1900-as évekig az evangélikus
egyház nyomával sem találkozunk Szatmáron.
A reformáció olyan sikeres volt ezen a vidéken,
hogy a magyar protestánsok Szatmár megyében
tartották első zsinatjaikat (Erdőd: 1545, 1555;
Óvár: 1554). A kialakuló tiszántúli
egyházkerület első négy püspöke Szatmár megyei
lelkész volt, az első közülük, Hevesi Mihály
pedig éppen szatmári lelkész lett. A 17. század
elejének itteni protestantizmusát jellemzi az, hogy
a puritánokat elítélő híres szatmárnémeti
zsinat előtt, a század első felében hét
alkalommal Szatmár, kétszer pedig Németi volt
református zsinat színhelye.
A szatmárnémeti
zsinatot 1646
június 10-én hívja össze Geleji
Katona István
erdélyi református püspök - I.
Rákóczy György megbízásából. A gyűlésen 110
résztvevő jelent meg az erdélyi, a Tiszán inneni
és túli egyházak küldötteként, a
tanácskozáson maga a fejedelem is részt vett. A
zsinat harminc végzésben hoz konzervatív
határozatot Tolnai Dali János és társai által
indított puritánus mozgalom ellen. A zsinat Gelejit
bízta meg egy egyházi törvénykönyv
megszerkesztésével. A 7 kánon (Canones
Ecclesiastici) az akkor szolgáló egyházi rendnek
készült.
Az üldöztetés és a rekatolizálás korszaka
1694-től II. József Türelmi Rendeletéig tart.
Pázmány Péter jezsuitákat telepít a szatmári
várba, 1636-ban egy rendelettel a református
prédikátorokat kiparancsolták a várból. A
jezsuiták követelései szűnni látszottak a
protestáns erdélyi fejedelmek, illetve a
Rákóczy-féle szabadságharc idején. A Türelmi
Rendelet után a református egyház új erőre
kapott, 1786-ban új templom építését
határozzák el.
A protestáns oktatás
A XVI. század
30-as éveiben az addigi latin iskola protestáns
iskolává alakul. Tanárai kezdetben Luther
tanításait követték, 1552 után pedig Batizi
Andrással a
református tanokat fogadták el.
Milotai Nyilas István, egykori debreceni tanár,
szatmári lelkész és esperes, 1610-ben
kollégiummá alakítja át a szatmári református
iskolát. Az iskola támogatói között nagynevű
erdélyi fejedelmek szerepeltek: Bocskay, Rákóczi, Bethlen Gábor.
Az 1890-ben főgimnáziummá fejlődött iskola
ökumenikus szellemiségű volt: református diákjai
mellett evangélikus, unitárius, katolikus és
izraelita vallású diákjai is voltak. Az 1948-ban
államosított iskola 1991-ben indul újra
Református Gimnáziumként, előbb az egykori
épületben, a mai Kölcsey Ferenc Kollégium épületében, majd az
Irgalmas Nővérek épületében.
1860-tól Protestáns Nőnevelde, majd református
leánygimnázium, evangélikus-református
tanötóképző működött az 1948-as
államosításig.
A jelen
A város
legrégibb és egyben legnagyobb református temploma
a Láncos Templom (1788-1807).
Szatmárnémetinek 5 református temploma illetve
gyülekezete van - közel 18.000-es lélekszámmal.
Az egykor 140 lelket számláló evangélikus
gyülekezet (1900-as népszámlálás adatai alapján)
ma 70-re apadt. Az evangélikusok és a szintén
kisszámú unitáriusok az evangélikus imaházban
tartanak istentiszteletet.
|
|
 A Vécsey ház
|
|
Brassó (Ro)
Budapest
Debrecen
Eperjes (Sk)
Kolozsvár
(Ro)
Komárom
(Sk)
Lőcse (Sk)
Nagyvárad
(Ro)
Nagyszeben
(Ro)
Pápa
Pécel
Pozsony
(Sk)
Sárospatak
Sárvár
Sepsiszentgyörgy
(Ro)
Sopron
Zilah
(Ro)
|
