Szatmárnémeti        

A város
Szatmár(németi) Erdély észak-nyugati részén fekvő város. 1919-ig, illetve 1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. A város román neve Satu Mare, német neve Sathmar. A Szamos folyó bal partján fekvő Szatmár és az átellenben levő Németi (Szatmár-Németi) 1712-ben szabad királyi város címen egyesül. Ma a város a Szatmárnémeti nevet viseli, melynek helyességét sokan vitatják.
Szatmár Szent-István korabeli település - Anonymus szerint már a honfoglalás előtt létezett, a XIII. század elején Zotmar néven említik. Kiváltságokat élvező város volt, a sókereskedelem egyik központja, az Erdélyből a Szamos vizén tutajon leúsztatott só elosztó helye - innen a város nevének egy másik etimológiája: Saltmark.
A Vécsey házban kötik meg a Rákóczy-féle szabadságharc végét jelentő Szatmári békét 1711 április 30-án.

A protestantizmus
I. István alatt, felesége, Gizella királynő által a Szamos jobb partján megtelepített németek (innen a Németi név) római katolikusként érkeztek, 1006 körül a szatmári vármegye már teljesen katolikus irányultságú. 1529-ben protestánssá lesz a város, a 17. században azonban Pázmány Péter rekatolizálja a nemességet.
Szatmár elős történetírói a két város megreformálásának idejét 1535-re vagy 1527-re teszik. Valószínűleg már 1527 előtt is hatott a reformáció Szatmárra. A szatmári várnmegyében először a lutheri reformáció terjedt el. Szatmár refomátora Dévai Bíró Mátyás volt, aki 1529-ben Wittenbergből hazatérve hozza magával Luther tanítását. Az átmenet a kálvini reformációra csak az 1567-es debreceni zsinat (a Második Helvét Hitvallás bevezetése), valamint az 1570-es csengeri zsinat után történt meg teljesen. Ettől kezdve az 1900-as évekig az evangélikus egyház nyomával sem találkozunk Szatmáron.
A reformáció olyan sikeres volt ezen a vidéken, hogy a magyar protestánsok Szatmár megyében tartották első zsinatjaikat (Erdőd: 1545, 1555; Óvár: 1554). A kialakuló tiszántúli egyházkerület első négy püspöke Szatmár megyei lelkész volt, az első közülük, Hevesi Mihály pedig éppen szatmári lelkész lett. A 17. század elejének itteni protestantizmusát jellemzi az, hogy a puritánokat elítélő híres szatmárnémeti zsinat előtt, a század első felében hét alkalommal Szatmár, kétszer pedig Németi volt református zsinat színhelye.
A szatmárnémeti zsinatot 1646 június 10-én hívja össze Geleji Katona István erdélyi református püspök - I. Rákóczy György megbízásából. A gyűlésen 110 résztvevő jelent meg az erdélyi, a Tiszán inneni és túli egyházak küldötteként, a tanácskozáson maga a fejedelem is részt vett. A zsinat harminc végzésben hoz konzervatív határozatot Tolnai Dali János és társai által indított puritánus mozgalom ellen. A zsinat Gelejit bízta meg egy egyházi törvénykönyv megszerkesztésével. A 7 kánon (Canones Ecclesiastici) az akkor szolgáló egyházi rendnek készült.
Az üldöztetés és a rekatolizálás korszaka 1694-től II. József Türelmi Rendeletéig tart. Pázmány Péter jezsuitákat telepít a szatmári várba, 1636-ban egy rendelettel a református prédikátorokat kiparancsolták a várból. A jezsuiták követelései szűnni látszottak a protestáns erdélyi fejedelmek, illetve a Rákóczy-féle szabadságharc idején. A Türelmi Rendelet után a református egyház új erőre kapott, 1786-ban új templom építését határozzák el.

A protestáns oktatás
A XVI. század 30-as éveiben az addigi latin iskola protestáns iskolává alakul. Tanárai kezdetben Luther tanításait követték, 1552 után pedig Batizi Andrással a református tanokat fogadták el.
Milotai Nyilas István, egykori debreceni tanár, szatmári lelkész és esperes, 1610-ben kollégiummá alakítja át a szatmári református iskolát. Az iskola támogatói között nagynevű erdélyi fejedelmek szerepeltek: Bocskay, Rákóczi, Bethlen Gábor.
Az 1890-ben főgimnáziummá fejlődött iskola ökumenikus szellemiségű volt: református diákjai mellett evangélikus, unitárius, katolikus és izraelita vallású diákjai is voltak. Az 1948-ban államosított iskola 1991-ben indul újra Református Gimnáziumként, előbb az egykori épületben, a mai Kölcsey Ferenc Kollégium épületében, majd az Irgalmas Nővérek épületében.
1860-tól Protestáns Nőnevelde, majd református leánygimnázium, evangélikus-református tanötóképző működött az 1948-as államosításig.

A jelen
A város legrégibb és egyben legnagyobb református temploma a Láncos Templom (1788-1807). Szatmárnémetinek 5 református temploma illetve gyülekezete van - közel 18.000-es lélekszámmal. Az egykor 140 lelket számláló evangélikus gyülekezet (1900-as népszámlálás adatai alapján) ma 70-re apadt. Az evangélikusok és a szintén kisszámú unitáriusok az evangélikus imaházban tartanak istentiszteletet.

 

A Vécsey ház

 

Főlap

 

Brassó (Ro)

Budapest

Debrecen

Eperjes (Sk)

Kolozsvár (Ro)

Komárom (Sk)

Lőcse (Sk)

Nagyvárad (Ro)

Nagyszeben (Ro)

Pápa

Pécel

Pozsony (Sk)

Sárospatak

Sárvár

Sepsiszentgyörgy (Ro)

Sopron

Zilah (Ro)
 

Egyházak
Intézmények
Mérföldkövek
Panteon
Művészetek
Aktualitások

A szecessziós Pannónia-szálló

A Szatmár-Láncos református templom

Az egykori Református Főgimnázium épülete