|
|

|
A Meszes
lábánál elterülő Zilah már a honfoglalás idején lakott település volt.
1241-ben a tatárok feldúlták, felégették. A legenda szerint csak egy tyúkól
maradt meg a városból. Nagy Lajos korában már vásártartási jogot, 1446-ban
pedig pallosjogot nyert. 1598-ban csatolták Erdélyhez. 1806-1876 között önálló
törvényhatósági joggal felruházott város volt. A múlt században még szinte
kizárólag magyarlakta város. Izraelitákról (a zsinagógát 1945 után bontották
le), valamint kisszámú román lakosról is beszámolnak a korabeli statisztikák.
Az első világháború után már megkezdődtek az első nagymérvű betelepítések, s
mára körülbelül 80%-ban románlakta város. Így sokat vesztett református
jellegéből. Román neve Zalău, német neve Waltenberg.
A reformáció előtt nem volt magasabbfokú iskola Zilahon. A XVI-XVII. század
fordulóján alakulhatott át gimnáziummá "triviális iskolává". A templom tövébe
épült kőiskola épülését Apafi
Mihály fejedelem is támogatta.
Wesselényi Miklós báró
alapította (szobra a város főterén áll,
Fadrusz János
faragta 1901-ben) Zilah református főgimnáziumát, támogatta az új iskola
építését, az iskola főgondnoka is volt - itt tanult Ady Endre, akinek nevét
később viselte az iskola. Az 1902-ben újjáépített iskola felveszi a Wesselényi
nevet, amelyet 1947-ig viselhet.
A kommunizmus alatt államosították. 1989 után újra beindulhatott a hajdani
Wesselényi Református Kollégium, de az épületet a mai napig nem kapta
vissza, sőt, egyetlen termet sem biztosítanak az iskola számára hajdani
épületében. 1990-ben hónapokig a református templom kistermében szorongtak a
diákok, majd különböző épületekben kallódtak, az 1991-92-es tanévben az 1-es sz.
líceumban indul be a tanítás, ahol ma is működik az iskola, egyetlen
melléképületben szorongva. A Szilágyság Alma Matere mindennek dacára az iskola
nagy népszerűségnek örvend a környék református lakosságának körében.
Temploma a századelőn épült - eredeti református temploma leégett. Egyike a
legnagyobb erdélyi református templomoknak. A Ligeti-negyedben
új
templom épül.
Készült a
Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben 2000. |