|
|
|
A
város
Szatmár(németi) Erdély észak-nyugati részén fekvő város. 1919-ig, illetve 1940
és 1944 között Magyarországhoz tartozott. A város román neve Satu Mare,
német neve Sathmar. A Szamos folyó bal partján fekvő Szatmár és az
átellenben levő Németi (Szatmár-Németi) 1712-ben szabad királyi város címen
egyesül. Ma a város a Szatmárnémeti nevet viseli, melynek helyességét
sokan vitatják.
Szatmár Szent-István korabeli település - Anonymus szerint már a honfoglalás
előtt létezett, a XIII. század elején Zotmar néven említik. Kiváltságokat
élvező város volt, a sókereskedelem egyik központja, az Erdélyből a Szamos vizén
tutajon leúsztatott só elosztó helye - innen a város nevének egy másik
etimológiája: Saltmark.
A Vécsey házban kötik meg a Rákóczy-féle szabadságharc végét jelentő Szatmári
békét 1711 április 30-án.
A
protestantizmus
I. István alatt, felesége, Gizella királynő által a Szamos jobb partján
megtelepített németek (innen a Németi név) római katolikusként
érkeztek, 1006 körül a szatmári vármegye már teljesen katolikus irányultságú.
1529-ben protestánssá lesz a város, a 17. században azonban Pázmány Péter
rekatolizálja a nemességet.
Szatmár első történetírói a két város megreformálásának idejét 1535-re vagy
1527-re teszik. Valószínűleg már 1527 előtt is hatott a reformáció Szatmárra. A
szatmári vármegyében először a lutheri reformáció terjedt el. Szatmár
reformátora Dévai Bíró Mátyás
volt, aki 1529-ben Wittenbergből hazatérve hozza magával Luther tanítását. Az
átmenet a kálvini reformációra csak az 1567-es debreceni zsinat (a
Második Helvét Hitvallás
bevezetése), valamint az 1570-es csengeri zsinat után történt meg teljesen.
Ettől kezdve az 1900-as évekig az evangélikus egyház nyomával sem találkozunk
Szatmáron.
A reformáció olyan sikeres volt ezen a vidéken, hogy a magyar protestánsok
Szatmár megyében tartották első zsinatjaikat (Erdőd: 1545, 1555; Óvár: 1554). A
kialakuló Tiszántúli Egyházkerület első négy püspöke Szatmár megyei lelkész
volt, az első közülük, Hevesi Mihály pedig éppen szatmári lelkész lett. A 17.
század elejének itteni protestantizmusát jellemzi az, hogy a puritánokat elítélő
híres szatmárnémeti zsinat előtt, a század első felében hét alkalommal Szatmár,
kétszer pedig Németi volt református zsinat színhelye.
A szatmárnémeti zsinatot 1646 június 10-én hívja össze
Geleji Katona István
erdélyi református püspök - I.
Rákóczy György megbízásából. A gyűlésen 110 résztvevő jelent meg az erdélyi,
a Tiszán inneni és túli egyházak küldötteként, a tanácskozáson maga a fejedelem
is részt vett. A zsinat harminc végzésben hoz konzervatív határozatot Tolnai
Dali János és társai által indított puritánus mozgalom ellen. A zsinat Gelejit
bízta meg egy egyházi törvénykönyv megszerkesztésével. A 7 kánon (Canones
Ecclesiastici) az akkor szolgáló egyházi rendnek készült.
Az üldöztetés és a rekatolizálás korszaka 1694-től II. József Türelmi
Rendeletéig tart. Pázmány Péter jezsuitákat telepít a szatmári várba, 1636-ban
egy rendelettel a református prédikátorokat kiparancsolták a várból. A jezsuiták
követelései szűnni látszottak a protestáns erdélyi fejedelmek, illetve a
Rákóczi-féle szabadságharc idején. A Türelmi Rendelet után a református egyház
új erőre kapott, 1786-ban új templom építését határozzák el.
A
protestáns oktatás
A XVI. század 30-as éveiben az addigi latin iskola protestáns iskolává alakul.
Tanárai kezdetben Luther tanításait követték, 1552 után pedig
Batizi Andrással a református
tanokat fogadták el.
Milotai Nyilas István,
egykori debreceni tanár, szatmári lelkész és esperes, 1610-ben kollégiummá
alakítja át a szatmári református iskolát. Az iskola támogatói között nagynevű
erdélyi fejedelmek szerepeltek:
Bocskai István, Rákóczi,
Bethlen Gábor.
Az 1890-ben főgimnáziummá fejlődött iskola ökumenikus szellemiségű volt:
református diákjai mellett evangélikus, unitárius, katolikus és izraelita
vallású diákjai is voltak. Az 1948-ban államosított iskola 1991-ben indul újra
Református Gimnáziumként, előbb az egykori épületben, a mai
Kölcsey Ferenc Kollégium
épületében, majd az Irgalmas Nővérek épületében.
1860-tól Protestáns Nőnevelde, majd református leánygimnázium,
evangélikus-református tanítóképző működött az 1948-as államosításig.
A
jelen
A város legrégibb és egyben legnagyobb református temploma a
Láncos Templom (1788-1807).
Szatmárnémetinek 5 református temploma illetve gyülekezete van - közel 18.000-es
lélekszámmal. Az egykor 140 lelket számláló evangélikus gyülekezet (1900-as
népszámlálás adatai alapján) ma 70-re apadt. Az evangélikusok és a szintén
kisszámú unitáriusok az evangélikus imaházban tartanak istentiszteletet.
Készült a
Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben 2000. |