|
"Az ország nyugati kapujának" nevezték
egykor az erdélyi fejedelmek. Ezt a szerepét ma sem
vesztette el, ma Románia nyugati kapuja. A
Kis-Alföld közepén, a Sebes-Körös által
érintett város. Latin neve (Magno) Varadinum,
románul Oradea, németül Grosswardein.
Történelme a honfoglalás koráig nyúlik vissza.
Államalapító I. István alapítja meg a bihari
püspökséget. I. László korában a már várral
ellátott Várad a püspökség székhelye. A magyar
királyok gyakran látogatott városa, ide
temetkeztek többek között I. László, II.
András, IV. László, Luxemburgi Zsigmond. Itt volt
püspök Vitéz János, aki mellett tanult és
dolgozott az európai hírű magyar humanista
költő, Janus Pannonius. Ő a "Búcsú
Váradtól" c. elégiájában örök
emléket állított a városnak.
A kettős királyválasztást és az ország középső és déli
területeinek török megszállását követően Várad stratégiai helyzete
megnövekedett. Az
erdélyi fejedelemséghez csatolt ún. Részek
(Partium) központja lett, a váradi főkapitány az
erdélyi hadak vezére is egyben. A város
nevezetessége a ma is álló, mára elhanyagolt vár. Itt jártak a nagy
református fejedelmek: Bethlen
Gábor, I.
Rákóczy György építtették, bővíttették. Innen
indult Bocskai is hajdúival 1605-ben a reformáció
ügyéért harcolni. Emelett még török, osztrák
és román kaszárnya is lett belőle.
Várad reformációja az 1556-os évektől indul meg,
nagy reformátora Méliusz Juhász Péter. A reformáció terjedését
megszakítja az, hogy Ali basa 1660-ban bevszei a
gyengén ellátott várat, s Várad török kézre
kerül. 1692-ben Häusler császári tábornok
visszafoglalja a várat, azonban a reformáció nem
tud erős gyökeret verni a katolikuspárti
császáriak miatt, valamint a nemsoká fellépő
kuruc-labanc csatározások és a Rákóczy
szabadságharc viharai miatt. A Türelmi Rendelet
adott új életet a nagyváradi református
egyháznak, amely akkor is hosszas küzdelem után
tudott megszilárdulni. Ebben az időben, 1787-ben
épül a város legrégibb református temploma, a
Körös partján álló "Olaszi" templom. A
város reformátusságának azonban kevésnek
mutatkozott az egy templom, ezért az 1890-es évek
elején megépítik a második, Újvárosi nevet
viselő templomot.
Várad reformációja egyidős a magyarországi
területek reformációjával. Már 1552-ben elért
kisebb sikereket, de az átfogó reformáció 1556
után jöhetett létre, amikor is az önállóvá
lett Erdélyhez csatolták a Részeket. A városban
iskolát és nyomdát alapítottak a reformátorok. I.
Rákóczi György felesége, Lorántffy
Zsuzsanna
fejedelemasszony anyagi és erkölcsi támogatással
járult hozzá a református kollégium
támogatásához, tanárainak díjazásához.
A nyomda leghíresebb terméke a Váradi Biblia, mely a Károli-féle
szöveget tartalmazza Köleséri Sámuel
átdolgozásával és széljegyzeteivel. Nyomtatása
1567-ben kezdődött, Várad eleste 1660-ban
félbeszakította ezt a munkát, de a munkát
sikerült a következő évben Kolozsváron
befejezni. A már kinyomtatott Újszövetséget,
illetve néhány ószövetségi irat fóliáját a
nyomdával együtt kellett Kolozsvárra menekíteni,
a vár feladásának feltételei között szerepelt
ezek szabad elszállítása. A nagyhírű református
főiskola ekkor költözik át Debrecenbe, ahol beleolvad az ottani Református
Kollégiumba.
1559-ben hitértekezletet tart Méliusz Juhász
Péter, a hírneves váradi prédikátorral, Czeglédi
Györggyel, Várad első lelkipásztorával,
későbbi esperessel - Dávid Ferenc kolozsvári lelkész
bevonásával. Ennek az értekezletnek a nyomán
adták ki az Úrvacsoráról szóló első
református hitiratot és a Confessio
Debreczeniensist. Református zsinatot
többször is tartottak Nagyváradon, emlékezetes az
1577 februárjában tartott zsinat, melyen az
1567-ben Debrecenben elfogadott törvénykönyvet
átdolgozták; valmint az 1584-es, amelyen az
erdélyi reformátorok is szép számmal jelen
voltak, a vitán részt vett és fel is szólalt maga
a fejedelem, János Zsigmond is. A város hamar
"elkálvinistásodik", száz évig
(1660-ig) tartott csupán Nagyvárad protestáns
egyeduralma.
Az evangélikusok II. József Türelmi Rendelete
után kezdhettek ismét szervezett életet élni
Nagyváradon. Az 1812-ben épült kis templom
helyébe került az 1903-ban elkészült, ma is
használatos templom. Nagyváradon jelenleg több
mint 600 evangélikus hívő él.
Nagyvárad már 1569-ben közvetlen kapcsolatba
került az unitárius vallással, amikor e felekzet
képviselői hitvitát folytattak a más irányzatú
csoprtokkal, mely az unitáriusok győzelmével
végződött. A századok folyamán sok támadást
átélt egyház tagjai egyre apadtak. Ma több mint
300 unitárius él Nagyváradon, istentiszteletet
1982-től az unitárius imaházban, templomban
tartanak.
Baptista gyülekezet 1885 óta
létezik, a kb. 1500 tagos gyülekezet az 1910-ben
épült templomban gyűlnek össze.
Nagyvárad ma a a Katolikus Egyház Nagyváradi Egyházmegyéjének, a Görög-Katolikus
Egyház Nagyváradi Egyházmegyéjének, illetve a Református
Egyház Királyhágómelléki
Egyházkerületének
székhelye.
A városban 9 református egyházközség, templom
található, több mint 20.000-es lélekszámmal.
1990-ben indul be a Sulyok István Református
Főiskola a Református Püspöki Palota
épületében, mely utóbb visszakerült a
Református Egyház tulajdonába, 1999 óta a Partiumi
Keresztény Egyetem. 1991-ben újonnan indult
református kollégium Lorántffy Zsuzsanna nevét
viselve.
1996-ban szobrot állíttatnak Lorántffy Zsuzsanna
fejedelemasszzony emlékének. Gergely István,
kolozsvári szobrászművész szobrával átellenben
található a fejedelmasszony nevét viselő Református
Egyházi Központ, mely a reformátusság és a
nagyváradi magyarság kulturális központjává
kíván lenni.
|
|
 A vár és a vártemplom ma
|
|
Nagyváradi
honlap
Nagyvárad
Brassó (Ro)
Budapest
Debrecen
Eperjes (Sk)
Kolozsvár
(Ro)
Komárom
(Sk)
Lőcse (Sk)
Nagyszeben
(Ro)
Pápa
Pécel
Pozsony
(Sk)
Sárospatak
Sárvár
Sepsiszentgyörgy
(Ro)
Sopron
Szatmárnémeti
(Ro)
Zilah
(Ro)
|
