Brassó  
 
 
 

a

Brassó városa Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban fekszik, a Cenk hegy lábánál. Jelentős kereskedőváros volt, napjainkban is Románia egyik legnagyobb és legfejlettebb városa.

Kezdetben Brassó nem a jelenlegi helyén, hanem a mostani Bertalan-templom körül feküdt. A keletkező Brassót fedező vár vagy a jelenlegi Fellegvár helyén, vagy a Bertalan templom feletti Gespreng-hegyen feküdt. E vár oltalma alatt kezdett épülni Brassó a német lovagok (a későbbi Teuton lovagrend) betelepedése (1211) után. Brassó nevével először csak 1252-ben találkozunk, IV. Béla egyik adománylevelében. Zékföldjét (Hídvég és környéke) adományozta a sepsiszéki Akdás Vincének és a terület körülhatárolásánál olvashatjuk: terra saxonum de Barasau.

A latin Corona név, ahonnan a város német neve, Kronstadt is ered, csak 1355-ben fordul elő először. A legenda szerint Salamon király a Köszörű-patak völgyében, a napjainkban is Salamonkövének nevezett sziklák barlangjaiban rejtőzködvén egy fa odújában rejtette el a koronáját. Itt találták meg később a pásztorok a koronát, és a város innen nyerte a Corona elnevezést. Egy másik történet szerint az elnevezés a legelső brassói városháza építésekor a földben fagyökerek között talált koronától származik, és ezért található Brassó címerében egy korona és egy fagyökér.

Kronstadt az erdélyi szászok egyik legjelentősebb városa volt. Igazi várossá akkor vált, amikor Mária királyné rendeletéből 1384-ben elkezdődött a várfalak építése. A növekvő török veszély miatt kellett Brassót beköltöztetni a Köszörű-patak magas hegyei által elzárt s természetileg is védett völgyébe, hol a várfalakkal együttesen erődített új város is épülni kezdett. Később Hunyadi János engedélyével (1453) a Cenk-tetőn lévő királyi várat is lebontották, hogy anyagát a város falainak gyors felépítésére használhassák. A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város.

Az új várossal együtt kezdett el épülni 1385-ben a brassói nagytemplom, Európa legkeletibb temploma. 1689-ben hatalmas tűzvész áldozatául esett, az oltár ezüst szobrai megolvadtak, s a templom egész belbútorzata megsemmisült. Így vált Fekete-templommá. A nagytemplom építésénél sok bolgár építész dolgozott. Ezek letelepedtek a város déli részén, Bolgárszegen. Ők alkották a későbbi jelentős görög-keleti közösség magvát. Itt, Bolgárszegen működött a 16. században a legelső román nyomda, a Coreşi-nyomda.

Brassó a 16. században Johannes Honterus reformátori tevékenysége révén a reformáció oldalára állt, a város és a fennhatósága alá tartozó 10 barcasági magyar község protestánssá, a reformáció lutheri irányzatának a követőjévé vált. Napjainkban, a szászoknak az 1990-es évek elején történt kivándorlásával jelentősen megcsappant az evangélikusok száma, viszont sok római-katolikus, református, unitárius, baptista, görög-katolikus, görög-keleti él a városban.

Az ún. szocialista iparosítás korszakában nagyon sok moldvai és olténiai románt telepítettek a városba. A statisztikai adatok szerint ez a bevándorlás napjainkban sem szűnt meg.

A 20. sz. elején Brassónak mintegy 30 ezer lakosa volt, az etnikai arány pedig szinte azonos. A várost egyharmad-egyharmad részben lakták szászok, magyarok, románok. Trianon után az egyensúly felborult: jelenleg Brassó 323 ezer lakosa közül kb. 10% magyar. A szászok száma nem éri el az ezret.

A magyarok vallás megoszlása: kb. 16 ezer római-katolikus, 10 ezer református, 3500 unitárius, 1300 evangélikus.

 
Címer a városházán
 

Brassó
Braşov
Braşov


Főlap

 

Budapest

Debrecen

Eperjes (Sk)

Kolozsvár (Ro)

Komárom (Sk)

Lőcse (Sk)

Nagyvárad (Ro)

Nagyszeben (Ro)

Pápa

Pécel

Pozsony (Sk)

Sárospatak

Sárvár

Sepsiszentgyörgy (Ro)

Sopron

Szatmárnémeti (Ro)

Zilah (Ro)
 

Egyházak
Intézmények
Mérföldkövek
Panteon
Művészetek
Aktualitások

A városháza
A Fekete templom
A Honterus-szobor
Magyar evangélikus templom