MAGYAR PROTESTÁNS KÖZPONTOK

*

*

*

*

A vesztes Mohácsi csata - 1526 - előtt Magyarország a  nyugat-európai fejlődés része volt. E kapcsolat rendszer elég erős volt ahhoz, hogy Magyarország a török hódítás másfélszáz esztendős háborús pusztításai közepette is megmaradt a nyugati civilizáció részének. 

A három részre szakadt Magyarország egyes részei, a Török és Habsburg Birodalom között kialakult kereskedelem egyben a protestantizmus  elterjedését is segítette. A reformáció tanai iránt az élénk kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező német és szász, valamint az alföldi paraszttelepülések lakói mutatták a legnagyobb fogékonyságot. A főurak anyagilag is érdekeltté váltak az új irányzat támogatásában, a zavaros történelmi szituációkban rátették kezüket a korábbi egyházi vagyonra. 

A reformáció szellemi központjai a kor politikai és  kereskedelmi központjai voltak.  

Segítette a reformáció terjedését, hogy a protestánsok Erdély kivételével lemondtak az egyházi tized szedéséről.
Kisebb-nagyobb atrocitásokat leszámítva, az új hit békésen és gyorsan terjedt. A 16. század második felében Magyarország lakossága  80-90 %-ban protestáns volt: 50 %-ban református, 25 %-ban evangélikus, 25 %-ban unitárius, katolikus és görög keleti ortodox.

Az anyanyelvi kultúra elterjesztésében a reformáció meghatározó szerepet játszott. Az istentisztelek, a hitviták nyelve a magyar volt. Károli Gáspár és Sylvester János bibliafordításai alapozták meg a magyar irodalmi nyelvet. A protestáns prédikátorok zsoltárokkal, drámákkal, tudományos könyvekkel gazdagították irodalmunkat (Sztárai Mihály, Szkhárosi Horvát András, Heltai Gáspár, Bornemisza Péter).

Ezek nagy része hazai nyomdákban készült el, egyes főúri udvarokban, városokban legalább két tucat nyomda működött. 

A protestáns fejedelmek és főurak által alapított és támogatott  iskolák (Debrecen, Eperjes, Gyulafehérvár, Pápa, Sárospatak, Sopron) a hazai oktatás és művelődés központjaivá váltak.

  Magyar Honlap - The Hungarian Homepage