Kivándorlás: a magyar népességet érintő bizonytalan politikai, gazdasági gondok, illetve népünk felfokozott igénye a szellemi és anyagi jobblét iránt vezettek a szülőföld elhagyására.

Főbb korszakai: (i) XV. század: magyar huszita gyülekezetek települtek a vallásüldözés elől Moldvába. Az első magyar bibliafordítás a moldvai Tatroson készült.  (ii) Buda török megszállását (1541), az ellenreformáció felerősödését  követően sokan nyugatra (Németország, Hollandia, Anglia, Amerika)  vándoroltak ki. (iii) Székelyek az örökös-katonáskodás (Adolf Buccow generális rendelete) miatt Moldvába csángáltak, vándoroltak ki. A döntő többségében római katolikus csángó-magyarokhoz a XVIII. századtól a római Szentszék csak olasz papokat küldött, akik nagyon gyorsan megtanultak románul. Kivándorlásuktól napjainkig magyar nyelvű lelki gondozásuk nem megoldott, a szentmiséken a magyar nyelv használata tiltott. (iv) A magyar nép küzdelmeit (Thököly Imre, illetve II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, 1848, 1956) követő  véres megtorlások,  a vesztes világháborúk, 1919, a szovjet típusú államberendezkedéstől való félelem, a nemzetállamot megteremteni hivatott ceauşescui diktatúra és falurombolás, "lakosságcsere" névvel illetett kitelepítések, a XX. század végén dúló véres balkáni háborúk sorozata, a kommunizmus bukását követő gazdasági káosz  sokakat szülőföldjük - Magyarország, Erdély, Kárpátalja, Vajdaság, Horvátország elhagyására kényszerített. (v) Az Ausztria és Magyarország kiegyezésétől (1867) az I. világháború lezárásáig terjedő legnagyobb kivándorlási hullám elsődlegesen gazdasági okokra vezethető vissza. A földbirtok rendszer feudális jellege egyre növelte az agrárproletariátus létszámát. Bécs politikai érdeke gátolta Magyarország gazdasági megerősítését. 1905 és 1907 között több mint félmillió magyar állampolgár vándorolt ki  hazánkból (leginkább az Egyesült Államokba). A kivándorlás jelentősen fokozódott Ausztria és Románia irányába is. Ebben az időben a két legnagyobb magyar város Budapest után Bécs, illetve Bukarest volt. 1913-ig 1,600.000 ember hagyta el Magyarországot.

A kivándoroltak összefogtak, egyházi és civil szervezeteket (betegsegélyző egyesületek, önképző körök) alapítottak. A kivándorlás  a protestáns egyházak közül a Magyarországi Református Egyházat érintette számarányaiban a leginkább. A Református Egyház a század elején megszervezte  amerikai egyházmegyéjét. Az egyházak érdeme, hogy sok kivándorló megőrizte magyar identitását és anyanyelvét.  

Magyar Köztársaság határain kívül működő magyar protestáns egyházak

Magyar Protestáns Egyházak
Főlap

Németország

Kanada