Vissza:

Fõlap

Határon túli egyházak:

Ausztria

Szlovákia

Ukrajna

Románia

Szerbia

Horvátország

Szlovénia

Nyugat-Európa

Tengeren túl:

Ausztrália

Magyarországi Egyházak

Evangélikus

Református

Unitárius

Intézmények

Mérföldkövek

Panteon

Szellemi központok

Mûvészetek

Aktualitások

Ausztália történetében a fehér ember története, alig kétszáz esztendõs, ezen belül a magyar bevándorlók sora egészen új keletû. 1947-1951 között 170000 menekült érkezett egész nagy Magyarország területérõl Ausztráliába. A második csoport 1956 forradalom után érkezett, szintén részben a menekült-táborokban éltek. õk sem voltak sokkal jobb helyzetben, a nyelvet ugyanúgy nem tudták, mint az elõzõ csoport,  bár nekik nem kellett kötelezõen akármilyen munkát elvégezniük, de a tûzkeresztségen õk is átesetek, legalábbis addig, amíg a nyelvet meg nem tanulták. A harmadik csoport a 70-81 évek táján érkezett, Délvidékrõl, Erdélybõl települtek ki. A nyelv megtanulásáig akkor is nehézségek voltak, de a mûszaki, ipari képzettség gyakorlatát legtöbben érvényesíteni tudták.
Ausztrália keresztyén állam ezért természetes, hogy támogatja a bevándorlók lelki igényeit is. Így kapott megbízást a presbiteriánus Egyháztól  Nt. dr. Antal Ferenc reformátrus lelkész, s ezzel indult el az református élet Ausztráliában. Nt. dr Antal Ferenc kolozsvári lelkipásztor, tanulmányait ott Kolozsvárt és Hollandiában végezte, és a kolozsvári Farkas utcai református templomban szentelték fel lelkipásztori szolgálatra. Ügyvédi diplomát is szerzett a teológiai végzettsége mellé. Több nyelven is beszélt, így tolmácsként is dolgozott a megalapított Ausztráliai Független Magyar Református Egyház lelkészi szolgálatának ellátásán és ügyvédi praxisán kívül. Munkássága az elsõ bevándorló csoporttal való foglalkozásokban, lelki gondozásában, állás és lakás megszerzésében, mind nagyobb arányokat öltött, s hogy az 56-osok közül már legtöbben nem éltek a menekült táborokban, azt Dr Antal Ferenc munkájának köszönhették. Tapasztalatával a magyar református gyülekezet temploma körül alakult minden Viktóriai társadalmi egyesülés, egy házszövetkezet is, az elsõ bevándorló csoportok között, amelynek az állam tõkét bocsátott rendelkezésre. Megindította az Ausztráliai Magyar Újságot is, melyet õ maga írt és szerkesztett, s sokszorosított, még egy nyomdakép is került az egyház épületébe. Vasárnap délelõtt a Fitzroy-i gyülekezet keretei között egy angol nyelvû istentiszteletet, du. egy magyar istentiszteletet tartott. Majd elvállalt egy kórházi lelkészséget is, ahol egy lakást is kapott, s a saját lakását átadta a magyar gyülekezetnek. A minimális három vasárnaponkénti istentiszteleteken túl, mint a Fitzroy-i presbiteriánus gyülelekezet lelkésze is végezte a teljes angol nyelvû parókus szolgálatot. Így az õ kezdeményezésére indult meg a gyülekezeti élet Fitzroy-ban, s hû segítõtársa volt felesége, aki a gyermekeket tanította hittanra és a magyar iskolának is a vezetõje volt. Ezeket az elsõ és az azt következõ években az õ áldozatos munkájuk eredménye fémjelezte az egyházi életet.
Az egyház 1970-ben megvásárolta a presbiteriánosoktól a Fitzroy-i templomot a hozzá tartozó Bocskai épülettel együtt, ahol a magyarság összejövetele hétrõl hétre biztosítva van. Ebben az idõben 300-400-an járnak templomba, adataik szerint, 1200 teljes jogú egyháztag tartozik a gyülekezethez, azonban a papjait eltartani nem tudja, minden itt szolgáló lelkésznek jelenleg is más megélhetés után is kell néznie, hogy a létfenntartása biztosítva legyen. Ez a helyzet jellemzõ egész Ausztráliára nézve. Jóllehet ma már valamivel jobb a helyzet. A gyülekezet különben széttagolódik, mivel Melbourne hatalmas nagyváros. Ha meghúznánk egy vonalat Szolnok - Gyöngyös - Balassagyarmat - Vác - Százhhalombatta - Cegléd - Szolnok magasságában kb. megkapnánk Melbourne körvonalát . El lehet képzelni, ilyen távolságokból hogy lehet hetenként, akár kocsival is bejárni a templomba, arról nem is beszélve, hogy sok az idõs, ma már özvegy asszony, akik nem is tudnak kocsit vezetni. A közüzemi közlekedés teljesen megoldhatatlan ilyen nagy távolságan. 1986 októberében megérkezett Maczi István és felesége, akik a Tiszántúli Egyházkerületben szolgáltak. A belmissziói szolgálatot  Maczi István kezdeményezte Springvale és más körzetekben, majd székhelyét áttették Sydney-be, ahol szintén nagy a szétszórtságban élõ magyar reformátusok száma, s ahol dr Hegyi Tibor, az ott szolgáló református lelkipásztor idõközben elhalálozott. 
Melbourne-ben 1987-1990 között  négy konferencia tartatott, amelyre más államokból is jöttek résztvevõk. Fõ gond a  lelkészképzés, aminek  érdekében Maczi István a Debreceni, Nt. dr Antal Ferenc pedig a Budapesti Református Teológiától érdeklõdött. A helyzet ugyanis megdöbbentõen rossz, egész Ausztrália területén abban az idõben 5 református lelkipásztor teljesített szolgálatot, akik valóban a magyarországi teológiákon végeztek. Ha figyelembe vesszük, hogy Briesbane 2000, Darwin 2000, Adelaid, Camberra, Sydney 1000 és Perth 3000 km távolságra van Melbourne-tõl, fel tudjuk mérni milyen keserves  még jelenleg is a helyzet.  Magyar reformátusok meg mindenütt vannak, ahogy ezt a diaszpórában élõ magyarok helyzetével foglalkozó dr Bényei László jelenti. Végül is a Bocskai Kollégium Tanulmányi Körében lelkigondozói  megbízást kaptak : Incze Dezsõ, Kiss Sándor, Antal Péter és Kiss Ildikó diakonissza. Az elõzõ három személyt palást viselésére, lelkipásztori teendõk ellátására avatták fel. 
Maczi István és felesége is részt vettek a Magyar Reformátusok Világtalálkozóján. A Fitzroy-i egyház látogatói voltak az elmúlt esztendõkben: Nt. Cseri Kálmán református  lelkipásztor,  Hegedûs Loránt püspök, Mészáros István baptista lelkipásztor,  Miklósházy Attila ft. római katolikus püspök, utoljára, de nem utolsó sorban, dr Bütösi János amerikai püspök, akinek itt léte nagyon áldásos volt és sok pozitív változást hagyott  maga után.  Az 1995-ben megtartott 5. Konferencián összefoglalóan a korábbi hitviták áthidalása megtörtént figyelembe véve, hogy az egyház történetét csak úgy tekinthetjük, hogy az összeköt bennünket a mi Urunk Jézus Krisztussal, s a Szentlélek erejével  folytathatjuk további munkánkat. Nt. dr Antal Ferenc 81 éves korában 1993 júliusában hazatért Teremtõ Urához. Útóda fia Antal J. Ferenc, aki a victóriai Presbiteriánus Egyház Teológiai Kollégiumában szerzett lelkipásztori diplomát az ügyvédi diplomája mellé. ifj. Antal Ferenc - betegsége  miatt - visszavonult, s a MRTZS, amelynek az Auztráliai Magyar Református Egyház is tagja lett,  elnökének Csiha Kálmánnak ajánlatára meghívta a Fitzroy-i Egyházközség lelkipásztorának  Dézsi Csaba Kolozsvárt végzett lelkipásztort, aki 1997. januárjában megkezdte az egyházi élet vezetését  Isten szolgálatában. A hetenként megtartott istentiszteleten kívül a havi tanulmányi kör folytatódik  és a pénteki bibliaóra megkezdõdõtt. Egyedül Istenben bízva mondjuk Jeremiással együtt: "Az Úr kegyelme az, hogy még nincsen végünk".