11

Gyertyafény

vissza
2002. Advent
A Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség lapja
3. szám


Kialudt a gyertyád, Testvér!

"A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával.
-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos.
-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belészaladt.
-Miért nem vigyázol - kiálltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást?
-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen."
Állj meg Testvérem, az Úr közeleg feléd! Állj meg, Testvérem, olvasd el mégegyszer a példázatot!…
Ádventi koszorúd fényében úgy érzed Rólad nem szól ez a történet? Ádventi gyergyád fénye úgy beragyog, hogy a meditáció címére nemmel tudsz válaszolni?

Másodszor elolvasva a történetet - ádventi énekek között - mégsem szól hozzád?
Szeretnélek tovább kérdezni.
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudnád Őt életed első helyére tenni? Nem? Nem! Hát mégsem világít a gyertyád, Testvér? Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat!
Jaj, ha valakivel összeütközöl!
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudod Őt életed első helyére tenni? Igen? Igen! Akkor szólj szeretettel a Testvérednek: Kialudt a gyertyád, Testvér! Vigyázz, halálra zúzhatod magad, féltelek! Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat!

Börönte Márta

Adventi kérdés

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt:
-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.
Ismeretlen szerzőtől


Ő közeleg...

"És bemenvén az angyal őhozzá, mondá néki:
Örülj, kegyelembefogadott…"


…És jő az angyal, szárnyának csapása
zúgva hasít a forró légen át,
szent félelem száll akkor Máriára,
hallván a nagy Fogantatás-csodát…

"Uram, nem érti ez a kis cselédke:
Belőle hajt ki majd a drága Ág?
Szőlővenyige, Világ Üdvössége,
Kit megjósoltak már az ősatyák?
Jövendő Ura, próféták reménye?


Belőle hajt ki Isten Szent Virága?
Csillagvirága, Égi Hatalom?
Nem hadsereggel jön majd a világra,
leomlik mégis sok-sok büszke trón,
földi bálványok tenger-sokasága…"

Uram, oly boldog ez a kiscselédke,
de rémült is ezért hát énekel.
Egy kicsiny szív zenéjétől kísérve
Énekli most: "Jövel, jövel, jövel!…"
Nel Benschop
(Horváth Edit fordítása)


Ne félj!

"Ne félj, mert megváltottalak,
neveden hivtalak téged, enyém vagy!" (Ézsaiás 43:1)

AZ ÉLET félelmetes. Nem mindenki látja annak, de ez nem változtat magán a tényen.Isten igéje annak tartja,s ez nekünk elég.Miért félelmetes az élet? Azért mert bizonytalan. Mindig szívdobogtatóan izgalmas sötétben botorkálni olyan ösvényen, amelyen még soha sem jártunk, s amelyből mindig csak épp annyit látunk, ahová letehetjük a lábunkat. Már pedig az élet ilyen. Ami a hátunk mögött van, a múlt , már nem a miénk.Visszavonhatatlanul elveszett számunkra. Ami előttünk van, a jövő, még nem a miénk, nem a mai nap vagy a folyó óra, csak egy pillanat mely el is múlik, mihelyt kimondjuk. Félelmetes az élet azért, mert tele van reánk leselkedő veszedelmekkel. Valaki egyszer azt mondotta, hogy otthonunkból a mennyországi harctéren vezet át az út, a harctér pedig tele van halálosan veszedelmes meglepetésekkel…
A félelemnek azonban végeredményképpen nem külső, hanem belső oka van. Néha ott is félünk nagy félelemmel, ahol nincsen félelem. (53.Zsoltár 6/a.) Nem a félelmetes körülményekből születik a szívben a félelem, hanem rossz lelkiismeretünk miatt. Tudjuk, hogy büntetésnél egyebet nem érdemlünk, s félünk a büntetéstől.
Isten meg akar szabadítani a félelem életgátló béklyójától. Azt mondják, hogy a Bibliában annyiszor van benne a " Ne félj", vagy "Ne féljetek", ahány nap van az esztendőben. Mintha minden reggel azzal akarna felkelteni
és életünk aznapi útjára elbocsátani mennyei Atyánk, hogy fülünkbe súgja: Ne félj! Ez azonban Isten ajkán nem parancs, nem az emberi akarat felaljzása.Ha ez lenne csupán: semmit sem érne. A félelmet nem lehet belőlünk sem kiparancsolni, sem érvekkel kibeszélni.
Isten nem parancsol, nem érvel, hanem bíztat. Arra emlékeztet, hogy megváltott. Nem azzal, hogy meg fog váltani, hanem azzal, hogy már régen megváltott. Emlékezetünkbe idézi a golgotai keresztet, melyen a bűnös emberhez lehajló szeretetét abban mutatta meg, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk. Ez már magában elég lenne arra, hogy ne féljünk soha semmitőlA Golgotán kiomló vér eltörli bűneinket, s ezzel elpusztítja a félelem ősfészkét, a rossz lelkiismeretet. Azóta bátran vallhatjuk: " Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" ( Róma 8:32.)Mindez pedig nemcsak az összemberiségnek szóló általános igazság, hanem hozzám szóló személyes üzenet is. Én nem csak egy szám vagyok az embermilliók tömegében, egy porszem a Szaharában, egy vízcsepp a tengerben. Engem Isten személyesen ismer, tudja a nevemet, azon szólít, ha hív. Magáénak tart. Nemcsak tud rólam, nemcsak ismer, hanem szeret is, azért mondja: "Enyém vagy!"
Néha Isten embereken keresztül mutatja meg, hogy törődik velünk, szeret, velünk van, nem kell hát félnünk. Áldja meg azokat, akik ebben eszközei lehetnek!
Ámen.
Túróczy Zoltán


Kövessétek a hitet és a szeretetet!

Jegyesoktatás

2002. március 2. napján eljegyeztük egymást, így nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy életünket közösen akarjuk tovább folytatni. Kitűztük esküvőnk napját - 2002. szeptember 14. - és mivel szerettük volna Isten által is egyesíteni házasságunkat, felkerestük a XVI. kerületi Egyházközséget, ahol megismerkedtünk Börönte Márta lelkésznővel. Elmondtuk Neki, hogy mikor szeretnénk esküvőnket megtartani és kértük világosítson fel minket arról, hogy mi a teendők ezügyben. Márta - reméljük megbocsájtják a kedves olvasók, hogy "csak" a keresztnevén említjük - nagyon segítőkész volt, elmondta, hogy a házasságkötés előtt 3 alkalommal fogunk találkozni. Először az Egyházközségben lesz egy beszélgetés a házasságról, másodszor el fog látogatni hozzánk, hogy még személyesebbé tegyük a kapcsolatot, a harmadik találkozás pedig egy utolsó beszélgetés esküvőnk előtt és ekkor elpróbáljuk a templomi szertartás főbb mozzanatait.

2002. júniusában került sor az első találkozóra, amely nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Márta több könyvet is ajánlott, amely a házasságról, a házasság társadalomban betöltött szerepéről, férfi-nő, férj-feleség kapcsolatáról szólt. Utána pedig egy kérdőívet töltöttünk ki - egymásról - egymásért -, amit alaposan megbeszéltünk. Meg nem fogható érzéssel álltunk fel az asztaltól és úgy éreztük, hogy a kérdésekre adott-kapott válaszok segíteni fognak minket az Isten által kijelölt út betartásáról.

Második találkozónkon - amely az otthonunkban történt - már baráti szeretettel vártuk Mártát. Ez a találkozás talán még nagyobb hatással volt ránk, hiszen a közös életünknek pont az egyik legsúlyosabb nehézségét kellett megoldani és ez óhatatlanul is nagy nyomással és türelmetlenséggel párosult. Mártára "rázúdítottuk" az összes panaszunkat és Ő mélységes hitével és szeretetével olyan bölcs tanácsokat adott, hogy csakhamar megoldást találtunk a problémára. II. Themoteustól származó gondolatait osztotta meg velünk…talán soha meg nem élt nyugalmat hozva ezzel.

Harmadik találkozónkra szeptember 11. napján került sor, amikor már teljesen az "esküvő lázában" égtünk. A templomban - amely csodálatosan családias - Márta elmondta az esketési szertartás folyamatát, megbeszéltük a kihirdetésre kerülő igét, szüleink megköszöntését. Márta kedves szavaival és nyugodtságával, Istentől kapott gondolataival és hihetetlen erejével próbált minket megnyugtatni és lelkünkben megerősíteni.

Esküvőnk csodálatos volt! Szüleink és barátaink szeretete, a koszorúslányok rózsaszirmai, az orgona gyönyörű hangja, a templom meghitt varázsa és a lelkésznőnk által kihirdetett Isteni ige megismételhetetlenné tette/teszi számunkra közös életünk kezdetét.

Bartolák Edit és Szabó Sándor





Ti, akik Krisztus szeretetétől
ösztönözve szeretitek egymást,
azt a szeretetet, mely bennetek van,
tetteitek által kifelé is mutassátok
meg, hogy példátokon felbuzdulva,
mind növekedjenek Isten
és az egymás iránti szeretetben


Betlehem kis falucskában

Betlehemi kis falucskában
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten emben lett,
Mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába akarta,
Befektette jászolba.

Az angyalok fenn az égben,
Mennyei nagy fényességben,
zengetik az neket:
Dicsőség az Istennek!
Magyar népköltés


Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség
1161 Budapest, Hősök tere 11.
Telefon: 405-48-77
Lelkészi hivatali órák: kedd 16-18 óráig, péntek 16-18 óráig
Készítette: Jamrik M.