|
|
Sándy Gyula (Eperjes, 1868. július 25. - Bp., 1953. június 12.):Építészmérnök, műegyetemi tanár.
Tanulmányait a József Műegyetemenen végezte. 1891-ben szerzett diplomát, majd az I. sz. középítéstani tanszéken működött mint tanársegéd. 1899-től a Felső Építőipariskola tanára, majd 1913-tól huszonnégy éven át a budapesti Műegyetem épületszerkezeti tanszékének professzora volt.
Mint Steindl tanársegédje, már együtt dolgozott Foerk Ernővel, akivel 1900 után sok közös tervet, pályázatot készítettek. Később Orbán Frenccel dolgozott együtt. Tervezői munkáját Steindl Imre műtermében kezdte (az Országház tervein dolgozott), majd Petz Samu irodájában folytatta. Nagyszámú középületet, templomot és lakóépületet épített, s terveivel számos hazai és külföldi pályadíjat nyert.
Templomterveiben a felvidéki pártázatos reneszársz stílust igyekezett érvényre juttatni. (Rákoskeresztúr. Rákoscsaba, Rákoshegy és Rákosliget evangélikus templomai.)
Sajátos, historizáló stílusban tervezett, amelyet nagyon korán ötvözött szecessziós elemekkel. (Budapesti Budai Főposta és Távbeszélőközpont).
1903-ban a középületek magyar építészekel való terveztetéséért folyó küzdelemben Sándy egész vagyonát felajánlotta egy színház tervpályázatára Fellner és Helmer megbízásával szemben.
Legismertebb munkái a Krisztina körúti, a zágrábi (Foerk Ernővel) és az újpesti postapalota.
Sándy Gyula: Újabb és különlegesebb épületszerkezetek (Bp., 1920);
Sándy Gyula: Épületszerkezettani táblák (Bp., é. n.).
Széll László: S. Gy. (Az ÉKME Évkönyve, 1955 - 56.)
1. A metszetrajz részletesebb megjelenítése:
2. Az alaprajz részletesebb megjelenítése:
3. A sekrestye részletesebb megjelenítése:
4. A nézetek részletesebb megjelenítése:
