„Veled leszek…”

Nézz Uram reám, ha gondjaim nagyok.

Nézz Uram reám, ha könnyek közt vagyok.

Uram, magunk mögött hagytunk újra egy évet. A naptári évforduló ünnepe kapcsán elkerülhetetlenül bukkannak fel közeli és távoli események emlékei. Bizony, a múlt ködébe vesztek az apró-cseprő események, és csak az igazán fontos dolgokra emlékszünk már. Az életünket formáló és meghatározó eseményekre, a Veled való találkozásokra, a lélekemelő pillanatokra. Az idő és az emlékezés elvégezte a maga munkáját, csak a lényeg, a tanulság az, ami tovább dolgozik.

A múlt emlékei ezer szállal kötődnek Hozzád. Köszönjük, hogy Te mindig ott voltál, amikor örömben és bánatban Hozzád fordultunk. Szólt életünkben az ének – Nézz Uram, reám (Lord, remember me), és valahányszor át kellett kelnünk a Jordán sodrán, soha nem hagytál bennünket egyedül, mert kérnünk sem kellett, jelenléted már gyógyított, megmentett és erőt adott.

Emlékszem, amikor ez az ének az én életemben is valósággá, az én kérésemmé, az én csendes jajkiáltásommá vált. Amikor éreztem és láttam a pillanatot, hogy most kell nekem is átkelnem a Jordán sodrán, Téged hívtalak. Uram, nem hagytál magamra, hanem megmutattad, hogy Te a rosszat is jóra, sőt, örömre tudod változtatni. Örök tervedben az én életem, az én megváltásom is szerepel. Ezt a bejárt utat most már semmivel nem cserélném fel. Tudom, hogy a gondokban, a könnyekben, a Jordán sodrán való átkelésekben is megmentőnk, megszabadítónk, reményt adó Urunk vagy.

Azóta tudom, hogy nekem és még nagyon sokunknak kell átkelnünk a Jordán sodrán. A múlt Rólad tesz tanúbizonyságot. Jelenlétedről, segítségedről, velünk járó szeretetedről. Hozzád fohászkodó szavunk bekapcsolódik a halkan, de szívből jövő énekbe: Ha át kell kelnem a Jordán sodrán, téged hívlak én, nézz Uram reám! Kérésemre, könyörgésemre köszönöm Uram a választ, amit Tőled kaptam: Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.

Nézz Uram reám, ha az út is ködbe vész.

Nézz Uram reám, ha félelem emészt.

Uram, sokszor a jövő még félelmetesebb, mint a múlt vagy a jelen. Ismered esendőségünket, láttad már kicsinyhitűségünket, nem lehet rejtve előtted szívünk semmilyen szándéka. Vajon mi vár ránk az előttünk álló új évben? Mit kezdjünk magunkkal, ha már most ködbe vész előttünk az út, és a jövőtől való metsző félelem átjárja a szívünket?

Hálát adunk Neked, hogy ezt a már régóta hangzó ígéretedet most újra hallhatjuk: Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Üzeneted és szavad frissességéből, aktualitásából semmit sem veszített. A Jordán partján megrekedt reménységünket éleszted most újra szavaddal. Az életünkből olyan nagyon hiányzó bátorsággal és erővel töltöd el a lelkünket. A szolgálatunkba, az életünkbe való keserves beletörődés helyett jövőképet adsz elénk, hogy tervezzünk, reménykedjünk, örülni tudjunk. Mindig nagy eredményeket várunk, de ha számolunk jelenléteddel, akkor a kevésnek, a kicsinynek, a rászorulónak, a feléd fordulónak is örülni tudunk.

Uram, biztató szavad indít el bennünket most az úton. Eddig is megtartottál, megváltottál, tékozló szereteteddel elhalmoztál. Légy jelen az életünkben, légy jelen a szolgálatunkban. Nekem is biztosan sokszor kell még megállnom a Jordán partjainál és elkerülhetetlen lesz az átkelés. Biztosan sokakkal fogok találkozni még az úton, akik hozzám hasonló helyzetben lesznek, és segítség nélkül nem tudják megtenni az utat. De te maradj velünk, hogy megújult reménységgel érkezzünk el a folyóhoz, aminek a partján nélküled nem tudnánk majd átkelni.

A múlt minden bizonyossága mellett is kérünk, hogy a jövőben is maradj velünk. A jövő tudjuk, hogy nem csupán egy év. A múlt évei számolhatóak, de a jövő ideje mindig a Te kezedben van. Vigyél bennünket örök országod felé. Adj nekünk békés, reménnyel teli életet.

Hozzád fohászkodó szavunk bekapcsolódik a halkan, de szívből jövő énekbe: Ha át kell kelnem a Jordán sodrán, téged hívlak én, nézz Uram reám! Köszönjük Urunk a választ, a biztatást, az ígéretet, amire a jövőben is biztosan számíthatunk: Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.  Nem maradok el tőled, nem hagylak el.
 

Ámen.