vissza

KARÁCSONY 1. ÜNNEPÉNEK IGEHIRDETÉSI ALAPIGÉJE

Tituszhoz írt levél 2,11-14

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
 
Napok óta József Attila híres sorai járnak az eszemben: „… fecseg a felszín és hallgat a mély.” Íróasztalomon szétterítve fekszenek a szebbnél szebb karácsonyi üdvözlőlapok. Csodálatos havas tájak, fenyőgallyakat megvilágító gyertyák, feldíszített karácsonyfák, szaloncukor, ajándékok és persze romantikus karácsonyi hangulat járja át a szobát. A képeslapok mellett kinyitva a Biblia - , mai igénknél, a Tituszhoz írt levélnél. De nehezen tudok napirendre térni a képek és az Isten szava közötti döbbenetes különbségen.

: „… fecseg a felszín és hallgat a mély” – olyan emberi életről olvasok a Bibliában, amit az Isten megjelenése formál át. Olyan életről, amit az ember józanul, igazságosan és hittel él a világban. Telve reménységgel, Istennek átadott boldog élettel, a jóra való állhatatos törekvéssel. Keresem az egyezést, a hasonlóságot, ahogyan az ember fürkészi gyermeke arcát, hogy vajon mit hordoz az ő arcából, hogyan hasonlít rá. Kutatom a felszín és a mély egyezőségét, a közös pontokat, a közös kérdéseket, a karácsonyi ünneplésünk és a betlehemi történet párhuzamát, de nehezen találom.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” – igaz és mély karácsonyi gondolat szólal meg igeszakaszunk bevezetőjeként. Mint egy egymondatos hitvallás tanúskodik arról, hogy a Megszületett Jézus Krisztus mindannyiunkhoz megérkezett. De nem tudom, hogy ez az üzenet mennyire egyezik az áruházi műkarácsonyfák sokaságával, a boltokban való tülekedéssel, az utolsó pillanatokban kétségbeesetten vásárolt haszontalan ajándékokkal. A felszín és a mély döbbenetes különbsége nem hagy nyugodni. Mitől lesz karácsony a karácsony, mitől lesz szép az ünnep, mi fogja igazán megdobogtatni a szívünket és melengetni a lelkünket?

Az őszinteség most biztosan sokat segíthet rajtunk. Tudjuk és érezzük, hogy fontos ez az ünnep, hiszen annyit készülünk, annyit várunk rá. De van az ünnepnek egy szent pillanata: Isten és ember találkozásának pillanata. És Karácsony ünnepe, a díszítések, a csillogás sem takarhatja el azt, hogyan, miként állunk most – ebben a találkozásban -, az Isten színe elé. Most a felolvasott bibliai ige is tükröt tart elénk, megmutatja, kik vagyunk, mik vagyunk, milyenek vagyunk.

2005 karácsonyán is tudnunk és éreznünk kell, hogy életünket, cselekedeteinket, gondolatainkat nem kell rejtegetnünk Isten elől. Ő nagyon is jól tudja, hogy mi áll mögöttünk, mi van a szívünkbe rejtve. Karácsonykor sok mindent szeretnénk megoldani, helyrehozni. De szeretetlenségünkön, gyűlöletünkön semmilyen ajándék nem segít. Hitetlenségünkön semmilyen vallásos szokás nem segít. Évről évre, karácsonytól karácsonyig bűnökkel és gondokkal terheljük meg magunkat, hogy azután az ünnepre való felkészüléstől a végletekig kifáradva egyszer csak idezuhanjunk az Isten színe elé.

De egyszer már össze kell törnie a felszín csillogó üveggömbjének, hogy az összetört darabokban felismerjük életünket és érezzük azt a fájdalmat, ami egy összetört életnek a fájdalma lehet. Egyszer már szembe kell nézni nekünk is mindazzal, amit eddig felhalmoztunk, összehoztunk, öröknek és múlhatatlannak gondoltunk. Életünk evilági kincseit, bűnös gondolatait, hibáink romhalmazát egyszer már oda kell tenni az Isten lábai elé, hogy tegyen valamit, mert így nem élet az életünk.

Olyan szép és megindító, ahogyan Petrarca, az olasz reneszánsz költője sírva néz szembe életével, múltja bűneivel, és halálához közeledve mindezt egy versben meg is örökíti:
 

„Fecseg a felszín és hallgat a mély…” – bizony van mit letenni a karácsony ünnepén az Isten színe elé. Van mit megbánni, van miért bűnbocsánatot kérni, van miért fohászkodni. De karácsony ünnepe a magasban való szárnyalás, a felemelkedés, az Istenhez való közelség örömét hozza magával. Véget tud vetni a múlt siratásának, a halandó gyönyörökhöz való ragaszkodás idejének. Igazi emberformáló-ereje van az Isten emberré válásának. A világon a legérdekesebb és leghatékonyabb nevelési módszerrel dolgozik: a szeretet és a bűnbocsánat módszerével. Ez az a nevelési módszer, amit használ, amit alkalmaz. Nem fenyít, nem bánt, nem durva és nem folyamodik alattomos módszerekhez. A szeretet és a megbocsátás elvén működik. Általa válhat a hitetlenségből hit, a világi kívánságokból pedig józan, igazságos és kegyes, hittel átjárt élet.

Tegnap este, Szenteste ünnepén, angyali hangok adták hírül, hogy minden bűnös emberhez eljött a Megváltó, megszületett az Úr Jézus Krisztus Betlehem városában. Az Isten minden emberi értelmet és gondolatot felülmúló szeretete úrrá lett kétségbeesett emberi helyzetünkön. Egy ismerősöm mesélte, hogy nem tud meglenni karácsonykor a klasszikus betlehemes történet meghallgatása nélkül. Nem tudja nélkülözni az Úr érkezését bejelentő angyali kart, a pásztorok kedves szavait, Mária és József az Istennek könnyek között hálát adó örömét. Nem tud élni a jó hír nélkül, ami minden karácsonykor az ember tudtára adja, hogy megszületett a Megváltó, aki által életünk minden terhe és fájdalma, minden boldogsága és öröme értelmet és kiteljesedést nyer. Nélküle az ember élete támasz, segítő, barát nélküli élet. De vele, Jézus Krisztussal, mennyei magasságokba emelkedő, megtisztulni, szeretni, megbocsátani, Istenben hinni tudó élet.

Ahogyan Jézus Krisztus születésének híre most is ugyanaz az örömhír, mint amennyire Betlehem városában, a kis istállóban az volt, milyen csodálatos örömhír lenne az is, ha el tudnánk most mondani egymásnak, hogy mennyire sokat jelent nekünk az Isten emberré lételének csodája. Milyen öröm lenne hallgatni, hogy kinek-kinek az életében ez micsoda örömet, micsoda boldogságot jelent. Olyan jó lenne bizonyságtételek sokaságát hallgatni arról, hogy hogyan szabadul meg az életünk a földi világ kötöttségeitől és bűneitől, és hogyan változtatja át az Isten megjelenése sokszor szomorú és megnyomorodott emberi életünket.

Micsoda örömhír lenne, ha a közeljövőben itt a gyülekezetünkben, a pilisi evangélikus gyülekezetben is egyre többen tudnák megvallani azt, hogy az Isten szeretete, Jézus Krisztus bűnbocsátó közelsége formálta át az életét és tette újra élhető, szép, értelemmel teli életté. Ha lehet még a pilisi otthonokba a karácsonyfák alá ajándékot tenni, akkor én szimbolikusan egy kis jászolt tennék minden karácsonyfa alá, benne az újszülött kis Jézussal. A gyermek csodája, szépsége, Isten szeretetének eme valóságos megjelenése indítsa meg a szíveket, tisztítsa a lelkeket és formálja a gondolatokat olyanná, amilyenné az Isten eredetileg is szánta az embert. Farkas helyett emberré, bűnös helyett igazságos, kegyes lélekké.
 

Pestiek mesélik, hogy az egyik templom előtt szórólapokat osztogattak. A szórólapokra ezt írták: Ki mondta azt nektek, hogy a születésem napját vásárlással kell ünnepelni?

Bizony, nagyon nem mindegy, hogyan ünnepeljük meg a Megváltó születését. Mai igénk olyan szépen és olyan türelemmel mondja nekünk, hogy az Isten ajándékba adja nekünk szeretetét, bűnbocsánatát és kegyelmét az Úr Jézus Krisztus megszületése által. Mi akarunk még ajándékot venni? A legnagyobb ajándékot már megkaptuk, de lehet, hogy mi ki sem bontottuk, meg sem néztük, hogy mit is adott nekünk ajándékba a Mennyei Atya!

2005 karácsonyának ünnepén boldog Istenre-figyelést kívánok minden kedves testvéremnek – legyen az idei karácsonyunk valódi karácsonyi ünnep, valódi örömujjongás a Megváltó közénk érkezése alkalmából. Isten meglátogatta népét, eljött hozzánk, felvállalta emberi életünket. Nem lehet ezt válasz nélkül hagyni, nem lehet emellett szótlanul vagy vállvonogatva elmenni. Hálával és köszönettel tartozunk ezért a meg nem érdemelt, óriási ajándékért. Legyen az életünk ilyen hála, ilyen köszönet – és akkor pontosan olyan lesz, mint amilyennek az Ige leírja: józan, igazságos, kegyes és boldog reménységgel teli élet.

Ámen.