A MEVISZ BÁRKA MISSZIÓI MUNKÁJA


 
 

A MEVISZ (karitatív munkával foglalkozó) Bárka szakcsoportja immár 10. éve szervez táborokat fogyatékosoknak és volt állami gondozottaknak. Legnagyobb számban mozgássérültek (mint magam is) táboroznak velünk. Idén már 12 mozgássérült táborunk lesz. Ezen kívül vak és értelmi fogyatékos (bóbita) fiatalokkal is foglalkozik a Bárka. Mivel én csak a mozgássérült táborokban veszek részt, ezért írásomban a Bárka tevékenységének ezt a részét szeretném részletesebben bemutatni, egy nyári táboron keresztül. A táborokban mozgássérültek táboroznak együtt egészségesekkel. Ezt nyilván megjegyeznem sem kéne, hiszen hogyan is táboroznánk magunkban, amikor ellátásra szorulunk. Nem is magának a ténynek a megállapítása kedvéért vetettem papírra a fenti mondatot, hanem, hogy hangsúlyozzam, hogy együtt táborozásról, nem pedig mozgássérültek táboroztatásáról van szó. Ez nagyon fontos számunkra. Egy részről fontos azért, mert a mozgássérültek itt nincsenek alárendelve a segítőknek. Másrészről fontos ez a segítők szempontjából is, hiszen nálunk – ellentétben más szervezésű mozgássérült táborokkal – fontos szerepe van annak, hogy ne csak a mozgássérültek kedvéért, örömére legyen a tábor, hanem ugyanannyira vegyük figyelembe a segítők igényeit, érdeklődését is. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy egy-egy segítő nem azért jön el újra meg újra Bárka táborba, mert úgy érzi, hogy – mint az irgalmas szamaritánusnak – segítenie kell a „szegény" mozgássérülteken, hanem legalább annyira azért, mert jól érzi magát és kap valami többletet, töltést ebben a közösségben. Mint említettem, természetes, hogy mi mozgássérültek segítségre szorulunk. Így a hétköznapi teendők ellátása egy táborban nyilvánvalóan több időt vesz igénybe, mint általában, de arra törekszünk, hogy ezt minél egyszerűbben, gyorsabban megoldjuk, és ne a tisztálkodás étkezés, stb. álljon egy-egy napi program középpontjában. Mint azt már említettem, arra törekszünk, hogy a tábor programjai mind a mozgássérülteknek, mind a segítőknek hasznosak legyenek. Számomra a „hitépítő” jellegű alkalmak a legfontosabbak. A mindenesti áhítatok és a csoportos beszélgetések. Számomra elképzelhetetlen lenne egy Bárka-tábor ezek nélkül. Mégis időről időre fölmerül a kérdés, hogy mekkora hangsúlyt helyezhetünk az ilyen jellegű programokra. Ugyanis a mozgássérültek többsége csak itt a Bárkában találkozik Isten igéjével, tehát mindenképpen óvatosan kell kezelni ezt a kérdést. Én azonban úgy érzem, hogy mégis fontos szerepet kell szánnunk az Ige hallgatásának és továbbadásának, hiszen ez jelenti a Bárka lelkét és lényegét. E nélkül az a közösségépítő szeretet sem élne köztünk, amely összetartja egy-egy tábor közösségét. Igen, valóban a közösség és a személyes kapcsolatok kialakítása és megőrzése a legfontosabb cél, hiszen sok, intézetben élő mozgássérültnek a Bárka jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. Ezt szolgálják a tábor egyéb programjai is. Az eddig említetteken kívül vetélkedőket szervezünk, és gyakoriak a kirándulások is. Különösen érdekesek és fontosak a gyalogos kirándulások. Ezek immár hagyományai a Bárka táborainak. Például Kemenesmihályfáról csaknem minden évben gyalogtúrázunk a Sághegyre vagy éppen Weöreös Sándor szülőfalujába, Csöngére. Olykor persze elmaradnak ezek a túrák, hol a rossz idő miatt, hol meg amiatt – és ez az utóbbi időben sajnos több táborban is probléma –, hogy nincs elég segítő. Ezek a gyalogtúrák azért is fontosak számunkra, mert itt – a séta közben – lehetőség nyílik személyes beszélgetésekre, és ezekre szintén nagy szükség van. Mindeddig csak a nyári táborokról szóltam. Azonban a Bárka munkájában legalább ilyen nagy szerepet töltenek be – illetve pontosabb, ha így fogalmazok: kellene, hogy betöltsenek – az évközi programok. A táborban kialakult kapcsolatok ugyanis, ideális esetben hosszabb időre is megmaradnak. Célunk, hogy a Bárkához kötődő mozgássérültek év közben se maradjanak magukra. Különösen fontos ez az intézetben élő sérültek esetében, akik nem nagyon számíthatnak mások segítségére, szeretetére. Ezért a tavaszi és őszi úgynevezett tábortalálkozók – ahol egy-egy nyári tábor csapata találkozik újra – mellett igyekszünk minél több egyéni vagy csoportos programot (színház-, koncert-, mozilátogatást, kirándulást szervezni), bár gyakran csupán annyiról van szó – mégis sokszor ez a leghasznosabb –, hogy a bárkás segítők segítenek nekünk mozgássérülteknek hétköznapi dolgainkban. Fürdésben, szállításban ügyek intézésében, stb. Azonban szerintem a legnagyobb szerepe, mint általában minden ember életében, itt is a – személyes vagy közös – beszélgetéseknek van. Véleményem szerint a Bárka munkájára nagyon nagy szükség van, mert sok sérült e nélkül tényleg egyedül maradna, hiszen nagyon sokan tényleg úgy várnak a segítségre, mint az a bizonyos ember ott a Betesda tavánál. A Bárka munkájának szükségességét személyes példám is megerősíti, hiszen én is itt találtam rá igazán Istenre.

Ittzés Ádám