„Az ébredés ébreszt, a teológia tanít, az egyház pedig teszi a dolgát."

 

„…MEG KELL TANULNUNK KRISZTUST…"

Látogatóban Balikó Zoltánnál –

 

Sajnálatos tény, hogy fogyatkozik egyházunk. Azzal mindenki egyetért, hogy Isten népe nem fejezhető ki még a legpontosabb statisztikai számításokkal sem: egyedül az Úr tudja tanítványainak számát. Az isteni „nyilvántartás” rejtve van előttünk, mégis léteznek adatok, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha felelősen gondolkodunk egyházunk jelenéről-jövőjéről. Óvatos becslés szerint a hazai evangélikusok száma alig haladja meg a 300 ezer főt. Az ébredés, evangélizáció, a Szentlélek lélekmentő munkája fordíthatja meg e folyamatot. Balikó Zoltán nyugdíjas evangélikus lelkészt erről kérdeztük pécsi otthonában.

 Kezdjük talán egy kis szómagyarázattal: mit kell érteni az ébredésen?

 Az ébredés az egyház lelki megújulása, ami nélkülözhetetlen a továbbéléshez. De több is annál: nemzetmentéssé kell válnia! Isten csodálatos munkálkodása, hogy mindig akkor adja, amikor a legnagyobb nyomorúság van a földön személyi, egyházi és világszinten egyaránt. Ma hihetetlen intenzitással jelentkezik az emberekben a transzcendencia utáni vágy. Ezért tudja a „művelt európai értelmiséget” olyan könnyen becsapni, rabszíjra fűzni ennyi hamis vallási közösség, szekta, ún. „egyházpótlék.” Mi a megoldás? Éppúgy, mint régen, a ’40-es években, ma is csak egy járható út létezik: az ébredés útja. Enélkül lehetetlen továbblépni, változtatni! Az ötven évvel ezelőtti ébredés hatása túlzás nélkül ma is érezhető, aktuális, hiszen napjainkban is ebből élünk.

 Mi az összefüggés teológia és evangélizáció között?

 Az egykori ébredés együtt indult a teológiai megújhodással. Az evangélizáció rászorul a teológiára, mert ha nem hagyatkozik rá, könnyen félrecsúszhat, és hangulati elemekre fog építkezni. Röviden: érzelgős lesz. Ahogy nincs igazi evangélizáció teológia nélkül, akképpen nem létezhet teológia sem evangélizáció nélkül. A kettő pedig adja a fiatal szolgálattevőket, akiknek a szívében lobog a láng, és pontosan tudják, mi a dolguk. Nem hajlandók látszateredményekkel megalkudni, hanem mindig szem előtt tartják a reformáció jelszavát: csak az evangélium, csak Krisztus, csak a kegyelem, csak a hit, csak a Szentírás. Krisztus növeli és erősíti az új embert és az új hitet.

 Létezik-e ma evangélizáció, illetve mi a véleménye a mai evangélizációs kísérletekről?

 A legfontosabb talán az, hogy nem az érzelmi befolyásolás eszközeivel kell hatni az igehallgatókra. Ha az evangélizálás ebben merül ki, akkor nem marad más apró, kezdeti jelnél. Az embereknek meg kell ismerniük, meg kell tanulniuk Krisztust, hogy tudják, kiben hisznek, mit hisznek! Pásztorokra van szükség. Az evangélizáció és a pasztoráció úgy függ össze, mint hit és szeretet. Mi lesz velünk, ha semmi pásztori munka nem követi az evangélizáló kezdeményezéseket? Fontos az utómunka gondos előkészítése is, vagyis hogy kihez küldhetjük azokat, akik valami módon Isten közelébe jutottak. Hol van ez a fajta törődés a mai evangélizációs munkában?! Azt gondolom, jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni erre a területre. Egyébként pedig vallom, hogy az ébredés mindenestől a Szentlélek műve, a helyszínektől, dátumoktól, igehirdetőktől kezdve egészen a tematikáig.

 Mit tehetnének napjainkban a teológusok, a lelkészek, a gyülekezeti tagok az evangélizáció ügyéért?

 Egyszerű a válasz: az ébredés álljon „imalistájuk” első helyén. Emellett persze ma is nagy, mondhatnám nélkülözhetetlen szükség lenne olyanokra, akik szoros keresztény szeretetre, barátságra, nagyon mély lelki közösség megélésére törekednek úgy, mint egykor az 1931-es Baráti Mozgalom tagjai. Az egyház evangélizáció, ébredés nélkül nem tud létezni. Az evangélizáció a legbiztosabb mérőeszköz. Mutatja, milyen az egyház, hogy gondolkodik az egyház népe, mire tanítják a gyülekezeteket. Az evangélizáció elárulja, hogy az egyházban van-e láng, van-e tűz, és azt is, hogy ez növekedőben van-e vagy éppen alszik, és csak parázs pislákol a hamu alatt. Nem csak propaganda, sajtó, média szükséges, hanem az, hogy a Szentlélek munkálkodjék. Kell imádság, evangélium, a Lélek vezetése, a szolgáló szeretet és mindaz, ami ebből fakadhat és vele járhat. Nincs, ami ma fontosabb lenne népünk és ifjúságunk számára.

Gazdag Zsuzsanna

 

NÉVJEGY:

Balikó Zoltán 1917-ben született, teológiai tanulmányai elvégzése után, 1940-ben püspöki segédlelkész lett, majd Érden szolgált. 1942-től tábori lelkész volt, a hadifogságból szabadulva 1946-tól Monoron végzett helyettes-lelkészi szolgálatot. Ezután utazó evangélizáló lelkész lett. 1949 és 1959 között a Diósgyőr-Vasgyári gyülekezet lelkésze volt, majd a pécsi gyülekezetben szolgált és szolgál ma is nyugdíjas lelkészként.


Vissza a Missziói Magazin 1999/1. szám főoldalához