|
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma
vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten
templomát beszennyezi, azt elveszti az Isten, mert az Isten temploma
szent, és az a templom ti vagytok."
1Kor 3,16-17
A
Miskolci Ágostai Hitvallású Evangélikus
Egyházközség rövid története
A reformáció tanai elég
hamar elterjedtek Magyarországon, így a lutheri tanítás
már 1530-ban termékeny talajra talált Miskolcon
és környékén. A reformáció ideérkezése
idején a város a Perényi család birtokai
közé tartozott, Diósgyõrrel, Csabával
és más borsodi falvakkal együtt. A város népessége,
mind etnikumban, mind nyelvében szinte teljesen magyar volt.
A Perényi család, hazánkban az elsõk között
alkalmazta "cuius regio eius religi", azaz: akié a
föld, azé a vallás elvét, függetlenül
hagyva az 1523. és 1525. évi lutheránus-ellenes
törvényeket. 1543-ban a város tanácsa Dévai
Bíró Mátyást az akkor "Magyar Lutherként"
ismert igehirdetõt hívta meg lelkészének.
A város a XVI. szd. végén átmenetileg török
uralom alá került. A török uralom megszûntével
eltûnt a nemzetiségi és nyelvi egység is,
mert a lakatlan területekre a földesúrral felvidéki
birtokaikról német és szlovák evangélikusokat
telepítettek Miskolcra és környékére.
Ezt követõen az ellenreformáció komoly hitpróbát
jelentett a lutheri hitvalláshoz ragaszkodók számára.
Ezen az 1681. évi 26-os törvénycikk enyhített
valamit, mely az arnóti egyházközséget az
"articuláris" egyházközségek közé
sorolta, minek alapján az articuláris, azaz jogcikkelyben
meghatározott gyülekezetek az ország területén
lelkészt alkalmazhattak, istentiszteletet tarthattak, valamint
iskolát és templomot építhettek. Bár
ezek a templomok nem épülhettek az út mellé
és tornyuk sem lehetett. Ez magyarázza sok evangélikus
templom mai udvari fekvését és késõbbi
esetleges torony hozzáépítését. Ebben
az idõben a miskolci hívek csak Arnóton gyakorolhatták
vallásukat, miskolci leányegyházként. A
leányegyházból önálló egyházzá
való válását II. József 1781. évi
Türelmi rendelete tette lehetõvé. Ezt követõen
1782. május 14-én Radvánszky Ferenc vezetésével
küldöttség jelent meg Bécsben az uralkodónál
és átnyújtotta az anyaegyház alapítására
engedélyt kérõ folyamodványt. Az engedélyt
1783. augusztus 21-én adta ki a Helytartó Tanács.
Megalakulása idején az
egyházközségnek még nem volt temploma, de
már a megalakulás elsõ napján, 1783. október
9-én tervbe vettek a templom építését.
Elsõ lépésként elõször bérbe
vették, majd egy év múlva megvásárolták
a jelenlegi templomudvart a rajta talált épületekkel
együtt.
A templom helyén eredetileg egy nagy faépület állott,
amelyet a gyülekezet-alapító õsök ideiglenes
imaháznak rendeztek be. Az ideiglenes imaházban tartották
meg az elsõ istentiszteletet, és ott iktatták be
a gyülekezet elsõ lelkészét 1783. november
30-án, advent elsõ vasárnapján. Több
mint öt évig ott tartották az istentiszteleteket.
Az 1787. június 7-én tartott
közgyûlésen elfogadták azt az alaptervet, amelyre
késõbb a templom épült. A terv készítõjének
neve és kiléte Ismeretlen.
1789. május 9-én ünnepélyesen elhelyezték
a templom alapkövét. Az építés azonban
különféle okok következtében több
évre elhúzódott és csak 1797-ben fejezõdött
be. 1789-tõl 1797ig a gyülekezetnek sem temploma, sem imaháza
nem volt. Azt, hogy ez alatt a nyolc év alatt hol tartották
az istentiszteleteket, - nem tudjuk.
Az 1797-re elkészült bizánci
kereszt alakú templom azonban nem abban a kivitelezésben
épült, ahogyan most á1l elõttünk. Méretei
ugyan ma is az eredetiek /31 méter hosszú és 25
méter széles, de tornya és sekrestyéje nem
volt mennyezete pedig boltozatok nélkül, deszkából
készült. Három fakarzat és oltár is
volt benne, de az is fából és abba volt beépítve
a szószék. / A régi imaházban még
nem volt oltár./ Az oltáron sem keresztet, sem gyertyatartót
nem állítottak. A jelenlegi három bejárat
már akkor is létezett. Padok lent és a karzatokon
is voltak, de nem a mostaniak.
A templomot l797. október 29-én,
Szentháromság utáni 20-ik vasárnapon szentelték
fel nagyszámú helybeli és vendég hivõsereg
jelenlétében. A gyülekezet fõfelügyelõje
az építés és a felszentelés idején
Radvánszky Ferenc, lelkésze Risz Pál, felügyelõje
pedig Metzner Károly, maid Ambrózy János volt.
Az oltáron látható évszám a templom
felszentelésének évét mutatja.
Az új templom az elsõ
esztendõben orgonával még nem rendelkezett, de
már e következõ évben Radvánszky Ferenc
fõfelügyelõ, az egyházközség nagy
patrónusa egy nyolcváltozatú orgonát ajándékozott
a gyülekezetnek. Ez az orgona volt használatban egészen
1845-ig. Áldozatos szeretetét megbecsülve, Radvánszky
Ferencet gyülekezetünk, akit joggal lehet annak atyjának
és egyik megalapítójának tekinteni, hitvesével
együtt a templom nyugati falába temette el szeretett gyülekezete.
Emléküket és érdemeiket a sírbolt felett
elhelyezett márványtáblák feliratai õrzik
és hirdetik a késõi nemzedékek számára.
A gyülekezet-alapító
és templomépítõ õsök közül
még számosan megérték azt a nagy csapást,
amely a hatalmas áldozatokkal felépített templomot
20 év múlva érte. 1817. július 20-án,
a vasárnap délutáni istentisztelet alatt villám
sújtott a templomba. Risz Pá1 lelkész éppen
a szószéken imádkozott. A villámcsapás
õt, valamint több hívet megsebesített. A templom
tetõzete kigyulladt és teljesen leégett, a fából
készült mennyezet elpusztult. Az oltár és
néhány pad kivételével, melyeket kihordhattak,
a templom egész felszerelése porrá égett,
a tûz a puszta megperzselt salakon kívül mást
nem hagyott meg. A gyülekezet újból templom nélkül
maradt.
A hívek az egyházszeretet
és az áldozatkészség nagyszerû példáit
mutatták meg ebben a válságos idõszakban.
Azonnal hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez
és azt három év alatt, 1820-ra be is fejezték.
A korábbi, deszkából készült mennyezet-szerkezet
helyett kõboltozatos mennyezetet építettek, a faoltár
helyén kõoltárt emeltek. Hozzáfogtak a torony
építéséhez is, de anyagi eszközök
hiányában csak a templom-tetõzet magasságáig
tudták felépíteni, a torony építését
abba kellett hagyni. Ekkor készült a templom homlokzati
fõbejárata felett az igen szép és figyelemreméltó
erkélyes kiképzés, valamint az ízléses
díszítésû empire-stílusú szószék.
Ugyancsak 1820-ban épült a templom északnyugati beszögellésében
a mai sekrestye. Belsõ bejárata az oltár, baloldalán
van. Az építõ õsök itt helyezték
el Luther arcképét, majd késõbb az irattárat
és a szentségek kiszolgáltatásához
szükséges kegyszereket.
A torony építését
csak 1855-ben vették újra elõ, de a jó szándéknál
tovább nem jutottak. 1862-ben Máday Károlynak,
a gyülekezet akkori püspök-lelkészének
és Furman Jánosnak, a gyülekezet felügyelõjének
lelkes kezdeményezésére, a hívek újabb
igen nagy áldozatvállalásával folytatták
a torony építését, és 1865-ben befejezték.
1865. április 11-én felhúzták és
elhelyezték a toronyban a híres westphaliai-bohumi harangöntõ
üzemben készült három harangot, április
20-án pedig nagy ünnepséggel egybekötve felavatták
a templom tornyát. Ezzel a gyülekezet 83 éves törekvése,
több egymást követõ nemzedék gondja,
örömre és reménysége vált valóra.
A torony órája 1867-bõl
való, Henszlman budai órásmester mûve.
A templom és a torony tetõzetébent
az évtizedek folyamán több alkalommal jelentõs
károk keletkeztek, szélvihar és tûzvész
sokszor megtépte, megszaggatta, vagy elpusztította. Nem
egyszer volt baj a harangokkal is, melyeket a leszakadás veszélye
is fenyegetett. Sokszor volt szükség a hívek áldozatkészségére
és a hívek sohasem hagyták cserben egyházukat.
Külsõ segítséget is többször kapott
az egyházközség.
A templom falainak elemei festése
és díszítése 1941-bõl valók.
Az oltárkép a legkiválóbb
magyar történeti festõ, Székely Bertalan alkotása.
A mûvész a képet 1899-ben a Nõegylet megrendelésére
készítette. A kép a Gecsemáné kertben
térdrehulló, imádkozó Jézust ábrázolja.
A festmény egyik nagy érteke Jézus ruhájának
a tónusa, a fekete és a barna szín páratlanul
szép keveredése, ellentétben a szokásos
ragyogóan fehér ruhákkal, amelyek a festõmûvészetben
általában a dicsõséget sugározzák.
A jelenlegi tizennégy-változata
orgona 1845-bõl való, Zimmermann lõcsei orgonamester
mûve. Megépítése óta néhányszor
javításra, felújításra és
átépítésre került. Legutóbbi
átépítése 1974-ben Trajtler Gábor
orgonamûvész terveit dicséri.
Súlyosan érintette gyülekezetünket
az elsõ és második világháború.
Trianon következtében került Miskolcra, az évszázadokra
visszatekintõ eperjesi Jogakadémia, Tanítóképzõ
tanáraival együtt. A második világháborút
követõen egyházunk épületeinek jelentõs
részét 1949-el kezdõdõen államosították
és sokakat földönfutóvá tettek. Két
lakóépületét, a Hunyadi u. 8-10. számú
házakat is államosították. Csak a leválasztott
parókia épülete a templomudvarral maradt egyházi
tulajdonban. Ugyancsak nagy veszteség volt az értékes
könyvtár részbeni pusztulása. A több
évszázadot kiállt könyvek egy részét
a megszálló csapatok melegedés céljából
elégették, más része nyomtalanul eltûnt.
A megmaradt néhány ezer kötet jelenleg a valamikori
tanácsterem, most gyülekezeti terem üvegszekrényeiben
van. Egyházunknak elemi és gimnáziuma óta
fontos a szakkönyvtára.1817 Ambrózy János
egyházfelügyelõnk 40 kötet adományoz
a gimnázium könyvtárára. 1825 Ambrózy
Sámuel orvos 435 kötet többnyire orvosi könyvet
adományoz 1846 Máday Károly elemi isk. ig. szakkönyvtárat
alapított. Wallaszky Pál jolsvai fõesperes-lelkész
hagyatékát nekünk adományozzák, fõleg
teológiai könyveket tartalmaz. Gimnáziumunk egyik
szobácskájában fekszenek a könyvek, melyet
Nagy Mihály rektor-professzor rendszerez. 1846-ban templomtorony
emeleti helyiségébe kerül. 1876 Árvai Teöreök
Sándor gimnáziumunk felügyelõje (15 éven
keresztül), 33 éven keresztül szolgált egyházi
tisztségekben, bíró és Borsod vármegye
árvaszékének elnöke 1876-ban meghal örökös
nélkül, könyvtárát Teöreök
Vilma örökölte, aki 1876.november 1-én a 3000
kötetes könyvtárát az egyházközségre
hagyta és 6 db díszes könyvszekrényt is adományozott,
melyhez a gyülekezet még 5-öt hozzávásárolt.
1878-ban a tanácsteremben, Szántó János
tanár rendszerezi a 3000 kötetes állományt.
Árvay Teöreök Sándor arcképét
Barabás Miklós festette. 1878. április 28-án
a könyvtár ünnepélyesen megnyílt a nagyközönség
számára. 1889 és 1891 Jóny Tivadar, ügyvéd
és földbirtokos élete utolsó 18 évét
Miskolcon töltötte 20.000 kötetes könyvtárát
végrendeletileg egykori iskolájának, a késmárki
ev. Fõgimnáziumnak adományozta azzal, hogy a duplumok
vagy amelyek Késmárkon megvannak ide kerüljenek,
így még 3000 kötet került hozzánk, azaz
közel 11.000 kötetet számlálunk. Késõbb
a könyvtár és olvasó szétválasztására
történnek lépések, melyek sikertelenek. I.világháború
kapcsán a könyvtárunk megszûnt nyilvános
lenni. A háború nem okozott benne károkat. Ekkor
Zelenka Pál lelkész és Gebe Endre katalógizál.
A II.világháborúban a könyvtár kórházi
célokat szolgált, sok könyv a tûz és
brutalitás martaléka lett. 1950-ben Smid István
Lehel lelkész, nyíregyházi vallástanár
nyári szünetben kartonoz és rendez. Várhegyi
Miklós, majd lánya Várhegyi Judit fejezték
be a katalógizálást. Könyvtárunkat
a mai napig gyülekezetünk hûségesen õrizte,
még az elnyomás évtizedeiben. Ekkor egyházunk
népét megfélemlítették, és
tudatosan próbálták eltávolítani
az egyház közelébõl. Értékeinket
meggyalázták, híveink megmaradt részét
megbélyegezték. Az áldott munkát végzõ
diakonissza intézményt megszüntették, szétszórták.
1950-ben elõzetes zaklatások után feloszlatták
az Evangélikus Nõegyletet, vagyonát át kellett
adnia az MNDSZ-nek. Ugyancsak ebben az évben bekövetkezett
néhány olyan intézkedés, amely a gyülekezeti
alkalmak visszaszorítására irányult. Ilyen
volt például a fogházi szolgálat leállítása.
Megszûnt az Evangélikus Diákszövetség
és a Luther Szövetség is.
Az oktatási intézmények elvesztése gyülekezetünket
fájón érintette, mivel ez a tanulóifjúság
lelki ápolásától való elszakadást
jelentette. Folyamatosan szüntették meg az iskolákban
a hitoktatást, megnehezítve ezzel a lelkészek megélhetését
is.
Két lelkésze távozása
után megnövekedett feladatokat Duszik Lajos fõesperes
és dr. Weiszer Elek látták el, idõközönként
nyugdíjas szolgatársak segítségét
kérték.
1950. július 1-jén megdöbbentõ
esemény történt. Duszik Lajos fõesperes, gyülekezetünk
megbecsült és tisztelt lelkésze 33 év szolgálat
után lemondott állásáról, nyugdíjazását
kérte. A gyülekezet tisztában volt vele, hogy ezt
az államvezetés kezdeményezte, dr. Vetõ
Lajos püspökön keresztül. Duszik Lajost tehát
kényszerbõl állították félre.
Az egyházközség tanácsa
a fennálló válsághelyzet megoldására
lépéseket tett, meghívta lelkésznek dr.
Vetõ Lajos püspököt, ez egyben Miskolc püspöki
székhellyé válását jelentette volna.
Vetõ Lajos a gyülekezet meghívását
nem fogadta el.
Egyházközségünk
1951 júniusában Duszik Lajos korábbi segédlelkészét,
dr. Weiszer Elek vallástanár-lelkészt választotta
meg, aki 1933. óta példás hûséggel,
mély hitbõl fakadó meggyõzõdéssel
nevelte a város ifjúságát. Az új
felügyelõ Király Lajos ny. erdõmérnök
lett. Ezek után helyreállt a nyugalom, lehetõség
nyílt a sok feladat elvégésére.
A fennálló társadalmi
rendszer is megtette a magáét. Az emberek többsége
félelemben élt, vallásának, hitének
gyakorlása súlyos következményekkel járhatott
(munkahelyi elbocsátások stb.)
Némi reményre az 1956-os
forradalom adott okot, amikor is az emberek életük jobbra
forduását várták. Megindult újra
a hitoktatás, a fiatal generáció összetartásában
segítségére volt a gyülekezet lelkészének
dr. Bodrog Miklós, aki rövid ideig segédlelkészként
szolgált közöttünk.
A reménységgel teli idõ
nagyon rövid ideig tartott. 1956. Vívmányaiból
nem sok maradt. Újra megfigyelés alatt álltak a
munkavállalók, így gyermekeiket sem megkereszteltetni,
sem hitoktatásra járatni vagy konfirmációban
részesíttetni nem merték. Sajnos, ez a késõbbi
években felnõtt generációkon meg is látszott.
A személyi kultusz sötét
évei után, dr. Káldy Zoltánnak a déli
egyházkerület püspökévé választását
követõen egyházunk is egyfajta úton (diakóniai
teológia) haladhatott tovább.
1963. február 22-én elhunyt
Duszik Lajos fõesperes, aki nyugdíjba vonulása
után is végzett kisegítõ lelkészi
szolgálatot. Szeretett és tisztelt lelkészünket
nagy részvét mellett kísérték utolsó
útjára a mindszenti evangélikus temetõbe.
Áldott legyen emléke.
Sajnos, gyülekezetünket újabb
szomorú esemény kavarta fel. Dr. Weiszer Eleket 1964.
június 14-i hatállyal közegyházi érdekbõl
Kisvárdára helyezték át, majd felajánlották
számára a hernádvécsei lelkészi állást.
Dr. Weiszer Elek a felkínált lehetõségeket
nem fogadta el, elhagyta hivatását, és világi
állásban helyezkedett el. Megalázottsága
1986-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Átmenetileg Turmezei Sándor
hernádvécsei lelkész kapott megbízást
gyülekezetünk gondozására. Mivel az akkori presbitérium
lemondott lelkészválasztói jogáról,
dr. Vetõ Lajos élve törvényileg biztosított
jogával, dr. Fabinyi Tibor csöglei lelkipásztort
nevezte ki a miskolci gyülekezet vezetésére. A világi
felügyelõ Várnay Ernõ lett, és a presbitérium
is megújult.
Dr. Fabinyi Tibor miskolci szolgálata
1967 õszéig tartott. 1967. szeptember 1-jei hatállyal
meghívták a Teológiai Akadémia egyháztörténeti
tanszékére. Arra az idõre, amíg a gyülekezet
nem választott új lelkészt, átmenetileg
Szebik Imre komáromi lelkész kapott helyettes-lelkészi
szolgálatra püspöki megbízást. Õ
segédlelkészként már szolgált gyülekezetünkben,
és felesége révén kötõdött
a városhoz.
1968. szeptember 22-én az egyházközség
közgyûlése egyhangúlag, Szebik Imrét
hívta meg lelkészének.
Szebik Imrének mintegy két
évtizedes miskolci lelkészi munkájában hûséges
segítõtársai voltak a gyülekezeti felügyelõk.
A megnövekedett és kizárólagosan lelkészi
munkák elvégzésére az addig segédlelkészként
szolgáló Veczán Pált választotta
másodlelkésszé a miskolci gyülekezet 1972-ben.
1976-ban Veczán Pál másodlelkészt
a diósgyõri gyülekezet lelkészévé
választotta. Utóda Balicza Iván segédlelkész
lett, akit 1978-ban választottak meg másodlelkésznek.
Õ 1979 õszén távozott Miskolcról,
a salgótarjáni gyülekezet meghívására.
Gyülekezetünk nyitott volt
más egyházak felé, az ökumené jegyében.
Tartotta a kapcsolatot más országok testvérgyülekezeteivel
is.
1983-ban gyülekezetünk nagy
ünnepre készült. Október 9-én ünnepelte
fennállásának 200 éves évfordulóját.
Ez alkalomból az ünnepi istentisztelet szolgálatát
dr. Káldy Zoltán püspök-elnök látta
el a zsúfolásig megtelt templomban. A délutáni
szeretetvendégségen is õ tartott elõadást.
Ezen az ünnepen mutatták be Szebik Imre - Várhegyi
Miklós: A Miskolci Evangélikus Egyházközség
története 1783-1983 c. könyvét, amelyhez dr.
Fabinyi Tibor írt meleghangú elõszót. Az
ünnephez csatlakozva kis kiállítás nyílt
a gyülekezetben található könyvekbõl,
fényképekbõl és egyéb értékekbõl.
1985-ben gyülekezetünkben
is változások történtek. A budavári,
Bécsi kapu téri gyülekezet Szebik Imrét hívta
meg lelkészének. Ez a tény gyülekezetünket
új gond elé állította, az utódlás
miatt. A választás Sárkány Tibor hartai
esperes-helyettes-lelkészre és feleségére,
Sárkányné Horváth Erzsébetre, Csengõd-Páhi-Kaskantyú
lelkészére esett, akik 1985 júliusában foglalták
el miskolci állomáshelyüket. 1985 õszén
egyházmegyénk gyülekezetei egyhangúan Sárkány
Tibort választották meg esperessé, aki 1997 szeptemberéig,
nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt
a tisztet. Az 1989-es rendszerváltás után sok áldott
eseménynek, alkalomnak lehettünk részesei: hittanórák,
gyermek-bibliaórák, nagyobb létszámú
konfirmandus csoportok. A konfirmandusokból rendszeresen ifjúsági
órákra járó lelkes kis csapat kovácsolódott
össze.
Testvérkapcsolatba kerültünk
Brassó, a finnországi Tampere, a németországi
Stollberg gyülekezeteivel. Ezekkel kölcsönös látogatásra
került sor több alkalommal.
Az elmúlt 20. század utolsó
évtizedében beruházások sorozatával
büszkélkedhet egyházközségünk. 1994-ben
felújíttattuk harangjainkat, a finn testvérgyülekezet
segítségével eredeti Lanhof motor került orgonánkba.
Sor került az ifjúsági terem és a pénztárszoba
teljes felújítására, amelyben parkettázás,
átvakolás, a vizesedés megszüntetése
szerepelt.
Megvalósult a templom tetõszerkezetének
teljes átépítése, gerendázattal,
bádogos munkákkal együtt. Új fedése
mûemlék bramack cseréppel történt.
1997-ben Sárkány Tibor
és felesége nyugdíjba vonult. A közgyûlés
Sándor Frigyes és Sándorné Povazsanyecz
Gyöngyi vanyarci lelkészeket hívta meg a gyülekezet
élére. Ezzel együtt komoly felújítást
törtönta lelkészlakásban. Beiktatásuk
1997. szeptember 6-án volt.
1997. október utolsó vasárnapján
ünnepeltük templomunk 200 éves fennállását.
Ennek kapcsán a közgyûlés határozatot
hozott: ezen túl, minden év októberének
utolsó vasárnapja templomszentelési emlékünnep
legyen.
Az eltelt öt évben felújítottuk
temetõnk ravatalozóját, gondnoki lakását
és kerítésének egy részét.
A parókia épületében kicseréltük
az elavult villany- és vízrendszereket. Felújítottuk
a lelkészi és gondnoki hivatalt. Bõvítettük
az egyházfi lakást. Teljes felújítást
végeztünk a segédlelkészi lakásban.
Az épület jelentõs részében kicseréltük
az elkorhadt nyílászárókat és kõporoztuk
a parókia utcai homlokzatát 2001 karácsonyán
felszenteltük a pincében újonnan kialakított
gyermek és ifjúsági termet. Lelkészeink
és gyülekezetünk nem kis áldozatkészségének
köszönhetõen az épületek további
felújítása mellett sikerült visszakapnunk
ingatlanaink egy részét. Így indulhatott el 2001
õszével Egyházkerületünk fenntartásában
az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai
Szakközépiskola. Terveink között szerepel a templom
háta mögötti (visszakapott) épületben evangélikus
óvoda és idõsek napközijének kialakítása.
A továbbiakban egy általános iskola indításával
egy teljes oktatási rendszer felépítése
mely a kisgyermekkortól az érettségiig elkísérné
gyermekinket, és támaszt nyújtana idõs korú
testvéreinknek. Gyülekezetünk hõ vágya,
temploma vizesedésének megszüntetése és
teljes felújítása, melyhez hamarosan szeretne hozzákezdeni,
még akkor is, ha erre csak hite nyújt teljes fedezetet
a reáháruló költségekkel szemben.
Végül visszatérve
gyülekezettörténetünk vezérigéjéhez:
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és
az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát beszennyezi,
azt elveszti az Isten, mert az Isten temploma szent, és az a
templom ti vagytok."
Az eltelt közel 400
esztendõben sok támadás érte egyházunkat
és népét. Megpróbálták beszennyezni,
lerombolni, meggyalázni azt, ami számunkra szent. Mindazok,
akik Isten népe ellen harcoltak, újra és újra
elbuktak s elvesztette õket az Isten. Az Isten egyháza
áll és állni is fog, hirdetve Isten dicsõségét
és kegyelmes szeretetét. Úgy amint evangélikus
himnuszunkban is énekelve valljuk:
"Az ige kõszálként
megáll, megszégyenül, ki bántja. Velünk
az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk
bocsátja. Kincset, életet, hitvest, gyermeket: Mind elvehetik,
mit ér ez õnekik! Mienk a menny örökre."
EÉ
254/4
|
