EMLÉKKŐ
MEGÁLDÁS MISKOLCON. (2010) Október
23-án az ország több településén tartottak 1956-os megemlékezéseket.
Ezen a napon emlékezett népünk az 54 évvel ezelőtti forradalomra és
annak áldozataira. Október 24-én pedig egyházi esztendőnk szerint bibliavasárnap
volt, azaz ilyenkor különösen is a Szentírás áll istentiszteletünk fókuszában.
A miskolci gyülekezet esetében ez a vasárnap kettős megemlékezést hozott.
Ezen a vasárnapon emlékeztek meg a miskolci gyülekezet hívei Dr. Weiszer
Elek néhai lelkész és Király Lajos néhai felügyelő eltávolításáról.
Az 1950-es évek eseményei kapcsán a pártállam mindkettőjüket távozásra
kényszerítette. Bűnük nem volt, pontosabban az volt a bűnük, hogy Isten
igéjének megfelelően szerettek volna élni, és ebben a szellemben kívánták
vezetni a gyülekezetet. Megvádolták őket illegális, nyugati irodalom
fordításával és terjesztésével, ami nem volt más, mint hitébresztő keresztyén
könyvek fordítása és olvasása. Ez az irodalom pedig egészen véletlenül
nem Moszkvából érkezett. Természetesen voltak emberi rosszindulatok
is a háttérben, mely mindkettőjük eltávolításához vezetett. Rájuk emlékezett
a gyülekezet, amikor D. Szebik Imre ny. püspököt kértük fel az igehirdetés
és az emlékkő megáldásának szolgálatára. Püspök úr abban az időben segédlelkész
volt Miskolcon, ő volt Dr. Weiszer Elek utolsó segédlelkésze. Az igehirdetés
a vasárnapra kijelölt ige alapján történt, melynek különösen egy mondatát
emelném ki. „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam
írt ő.” (Jn 5,46) A Szentírás Krisztusra irányítja a tekintetünket.
Őt kell követnünk, az Ő tanítványai kell, hogy legyünk, követve a Mestert.
Ezt tették elődeink, akik – ha kellett, inkább vállalták a félreállítást,
mintsem hitük és Mesterük megtagadását. Mózes Jézusról írt. Dr. Weiszer
Elek és Király Lajos élete pedig Őróla tett bizonyságot. A megáldott
emlékkő pedig erősítse a hívek Krisztusba vetett bizalmát, hogy – ha
kell – tudjunk mi is áldozatott vállalni Urunkért. Isten áldása őrizze
életük és szavaik bizonyságtételét sokak szívében. Az istentiszteletet
követően pedig a parókia épületében az akkori események átélői, valamint
a néhai lelkész és felügyelő utódai, családtagjai idézték fel az átélt
eseményeket. Az alkalomról készült fotók INNEN LETÖLTHETŐK.
|
