A reformáció politikai jelentõsége Luther halála után

Schmalkaldeni szövetség megalapítása

A wormsi ediktumra reagálva, az 1530-as Ágostai Hitvallás értelmében a protestáns fejedelmek 1531-ben megalapítják a schmalkaldeni szövetséget. A szövetség feladata a szintén egységbe tömörülõ katolikus erõk ellenpólusának kialakítása volt, így a vallási szövetség mellett katonai,- és politikai szövetség. Luther életében sikerül a nyílt összeütközést elkerülni, az erõk kiegyenlítették egymást, de Luther halála után V. Károly császárnak sikerült szövetségesekre lelnie.

A protestantizmus válságos helyzete és az Augsburgi vallásbéke

A katolikus oldal megerõsödése után kirobbant a schmalkaldeni háború1546-47), melyben a császárnak sikerült legyõznie a protestáns fejedelmeket. Wittenberg kapitulációja után(1547) János Frigyes szász választófejedelem kénytelen lemondani, helyébe V. Károly az áruló Szász Móricnak adományozza a választófejedelmi méltóságot. A császár nagy pusztítást visz véghez az elfoglalt területeken, ez a protestantizmusnak nagy veszteségeket okozott.

Az áruló ismét elárulja társait, Szász Móric 1552-ben néhány fejedelemtársával együtt a császárnak hátat fordítanak és csatlakoznak a protestantizmus táborához. 1555-ben az Augsburgi birodalmi gyûlésen kimondták a vallásbékét.
Az Augsburgi vallásbéke kimondta, hogy a fejedelmek maguk döntik el, hogy tartományaikban bevezetik-e a reformációt vagy sem. Ez az "Akié a föld, azé a vallás."(Cuius regio, eius religio) elv.