Előszó

 Radvánszky Béla, a sajókazai könyvtár (és levéltár) megalapítója

 II. Radvánszky Kálmán, az örökös

 III. Radvánszky Kálmán és a könyvtár története 1945 után

 Rövidítések jegyzéke

 Névmutató

 Függelék: Balassi és Rimay Istenes énekeinek kiadásai

 Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Az Evangélikus Országos Könyvtár (EOK), mint önálló intézmény, 1957 után vált el az Evangélikus Országos Levéltártól (EOL). A könyvek eredetileg a levéltár ún. „Levéltári Könyvtár"-ához tartoztak. A 19. századból eredeztethető EOL-könyvanyag folyamatosan növekedett. 1929-ben, Scholtz Oszkár levéltárossága idején (1926-1944) mintegy harmincezer kötettel gyarapodott a könyvállomány. A kiskartali Podmaniczky Géza-Degenfeld Schomburg Berta-féle könyvtárat az örökösök az evangélikus egyháznak ajándékozták. Ez a főúri könyvtár ma is az EOK különálló, muzeális gyűjteménye: „A Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára" nevet viseli.

A könyvtár önálló intézménnyé válását az 1945 utáni történelmi események felgyorsították. Hagyatékok, magángyűjtemények, iskolai könyvtárak áramlottak be a levéltár könyvtári részébe. Mályusz Elemér vezetése alatt (1947-1969) újabb felbecsülhetetlen értéket kapott az evangélikus egyház. 1949-ben Radvánszky Kálmán az egyháznak ajándékozta az édesapja, Radvánszky Béla által alapított sajókazai könyvtárat. Egyedülálló, hogy (az ajándékozásoknak hála) két különböző jellegű gyűjtemény, ha nem is maradéktalanul, de átvészelte a történelmi változásokat. A kiskartali főúri (Podmaniczky-Degenfeld) könyvtár mellett a sajókazai (Radvánszky) művelődéstörténeti szakkönyvtár ma is az Evangélikus Országos Könyvtár két legértékesebb gyűjteménye. Könyvtárunkban így újra összetalálkozott az a két protestáns család, amelyet rokoni szálak is összefűztek. Radvánszky Béla felesége, Tisza Paulina ugyanis Degenfeld Berta unokahúga volt: a miniszterelnök Tisza Kálmán és Degenfeld Ilona leánya. Mindkét könyvtár a 19. század második felében alakult nagy gyűjteménnyé. A családi kapcsolatok segítették a könyvcserét. Radvánszky Béla a sajókazai duplumokból könyveket ajándékozott a kiskartali könyvtárnak. Elküldte könyvtárának osztályrendszerét és címleírás-szabványát is, amikor Degenfeld Berta hozzáfogott a kiskartali könyvtár rendezéséhez. Degenfeld Berta minden könyvbe lelkiismeretesen beírta, hogy kitől, mikor szerezte azt. Többször szerepeltek ajándékozóként a Radvánszkyak. Ma is megható olvasni a könyvekben átadott régi üzeneteket. Radvánszky Kálmán például 1916. május 19-én a kiskartali könyvtárnak a következő ajánlással küldte el a „Mezőkövesdi Tarnay Gyula jelentése Borsodvármegye közönségéhez az orosz betörés folytán elpusztított községek felépítése érdekében megindított mozgalom eredményéről, Miskolcz, 1916.” című művet: „Kedves Bertha tánt! Mellékelve küldök egy könyvet Bertha tántnak, mely könyvárusi forgalomba nem került. Talán érdekelni fogja az. – Az összes megyék közül messze Borsod gyűjtötte a legtöbbet. – Géza bácsit üdvözölve Bertha tánt kezét csókolja, tisztelő öcscse Radvánszky Kálmán".

Ifj. Radvánszky Béla ezredorvosként írt tanulmányát küldte el 1915-ben a következő ajánlással: „Berta tántnak az együtt töltött szíves órák emlékére Béla".

Munkámban a sajókazai Radvánszkyak kultúraápoló, könyvtár-építő és -megőrző tevékenységének szeretnék emléket állítani. A könyvtár története szükségszerűen befejezetlen, hiszen újabb levéltári adatok mindig módosíthatják a kialakított képet. Számos kérdésre csak a könyvtári feldolgozás hosszadalmas munkája után adhatunk végleges választ. A család szerteágazó, monográfiát igénylő történetével és a korszakot érintő evangélikus egyháztörténettel csak a könyvtárral való összefüggésben foglalkozhattam.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

A radványi és sajókazai Radvánszky-család tagjai az evangélikus egyháztörténet, a magyar történelem és irodalom kiemelkedő személyiségei voltak. „Zólyom vármegye polgári és egyházi dicső története összenőtt a Radvánszkyak közhasznú tevékenységével.” A család története a 13. század elejére nyúlik vissza. Talán legismertebb tagja a családnak Radvánszky IV. György (1645-1687), akit Antonio Caraffa kínoztatott halálra Eperjesen. Fia, Radvánszky II. János (1666-1738) költő és író, II. Rákóczi Ferenc tanácsnoka volt. Az ő fia, Radvánszky II. László (1701-1758) alapította a híres radványi könyvtárat, rendezte a családi levéltárat, megírta a család történetét. Ő vásárolta a sajókazai birtokot is. Radvánszky III. János, az előbbi fia, szintén írt verseket. Már Baros Gyula felhívta a figyelmet arra a ritka irodalomtörténeti jelenségre, hogy ezen a nemesi családon belül több évszázadon keresztül szinte hagyományozódott az irodalommal és a könyvekkel való kapcsolat: „E családból, azonkívül, hogy tagjai koruk majd minden nevezetesebb írójával összeköttetésben állottak, mint barátok, pártfogók vagy érdeklődők, csak egy század [ti. a 18. század] keretén belül hat Radvánszkyról tudjuk egész bizonyosan, hogy a szó irodalmi értelmében vett tollforgatók voltak." A családban apáról fiúra szállt „az irodalommal való foglalkozás szeretete".

Radvánszky II. László ágából származtak az 1875. okt. 3-án bárói rangra emelt Radvánszkyak: Radvánszky II. Antal, valamint a korán elhunyt Radvánszky I. Albert (1806-1857) fiai: Géza és a történész Béla. A család magyar művelődéstörténeti szerepének Radvánszky Béla azzal állított emléket, hogy egy kis könyvben kiadatta Szinnyei József írói lexikonának Radvánszkyakkal foglalkozó szócikkeit.

A fent vázolt irodalmi tradíció ápolásának természetes velejárója, hogy mindkét családi birtokon, Zólyom-Radványban és Sajókazán is híres könyvtár jött létre. Munkánkban csak az utóbbi történetét tárgyaljuk.

A művelődéstörténész bárót, Radvánszky Bélát (1849-1906) nem szükséges részletesen bemutatnunk. Életrajzát, tudományos és egyházi pályáját többek között Zsilinszky Mihály és Rugonfalvi Kiss István részletesen megrajzolta. R. Kiss sommásan így jellemzi tudományos tevékenységét: „Élete céljául tűzi ki a történelem segédtudományai, különösen pedig a diplomatika, sphragistica, heraldika és genealogia művelését. E cél elérésére nagy könyvtárt vásárol össze, levéltári kutatásokat folytat, okleveleket másol és másoltat, pecséteket, címereket, vízjegyeket gyűjt [...]”.

Szülőfalujában, Borsod vármegyében, a családi birtokon 1863-ban alapította meg a könyvtárat, úgy, hogy a klasszicista stílus szerint 1830-ban átépített sajókazai kastélyban külön szárnyat emeltetett a könyvtár számára. A toldalékrész homlokzatán ma is olvasható a büszke felirat: „Sum Bibliotheca Sayó-Kazaensis a Barone Béla Radvánszky de Radvány et de Sayó-Kaza a. d. MDCCCLXIII. fundata." Ekkor kezdte rendezni a családi levéltár anyagát is.

Sajókaza nevezetességei közül kiemelkedett a könyvtár (és levéltár): „Három temploma és Radvánszky Béla báró koronaőr szép kastélya és parkja az egész völgy legszebb pontjává teszik e helyet. A báró nagy és becses könyvtára a kastély mellett külön e célra emelt épületben van elhelyezve."

Radvánszky Béla, bár fontos közjogi és egyházi tisztségeket töltött be, valójában a könyvei között érezte otthonosan magát. Zsilinszky Mihály leírása híven visszaadja a könyvtár körül létrejött hangulatot: „Aki valaha megfordult az ő boldog családi körében Sajó-Kazán, és élvezte páratlan vendégszeretetét, s néhány napi ottmulatás közben megnézte értékes nagy könyvtárát, levéltárát, annak ritkaságait és berendezését: az egyszerre tisztában volt Radvánszky Béla egész lelkivilágával. Ez volt az ő legkedvesebb tartózkodási helye, ahol magánóráiban – menten a családi gondoktól és a gazdálkodás napi kellemetlenségeitől – el-elábrándozott a múltak dicsőségéről és a jövőnek teendőiről. Ez volt az a hely, ahol leghívebb barátait, kik az ő irodalmi munkásságát méltányolták, fogadta, s velök további irodalmi terveit közölni szerette. Ez volt az ő falusi magányának pantheonja, mely nevezetességeivel, ősi kincseivel elfeledtette vele a nagyvárosok fényét és a főúri társaságoknak gyakori léhaságait. Egyszerű faluját tudományos várossá varázsolta át, ahol ritkán nélkülözte az országos könyvtárak forrásait." Az EOK-ban őrzött könyvei közül a korszerű gazdálkodással kapcsolatos művek tanúskodnak a földbirtokos igyekezetéről: található a komló-, gyümölcs-, szőlő-, burgonya-, dohánytermesztésről, a juh-, szarvasmarha-, lótenyésztésről, a bányászatról szóló mű közöttük. „A dohánytermelés, a szőlészet és lótenyésztés terén széleskörű ismeretei voltak. De azért következetes és mindent észrevevő és számonkérő gazda nem tudott lenni. Ezt gazdatisztjeire bízta, akik jóságával és bizalmával nem egyszer vissza is éltek."

Radvánszky Bélának egy 1899-ben írt levele arról tanúskodik, hogy nagyon fontosnak tartotta a magánkönyvtárak létesítését: „Sajnálom, hogy újabb megállapodás szerint a 'Könyvtárak zsebkönyvéből' a magánkönyvtárak kimaradnak, de tovább menve, nem is helyeselhetem azt a felfogást, amit nem rég valahol egy cikkben olvastam, 'hogy csak is a nyilvános könyvtár és az iskolai könyvtár valami, a többi, a magánkönyvtár, az semmi, az hasznavehetetlen holt tőke.' Nézetem szerint a nyilvános és iskolai könyvtárak statisztikája és ismertetése nem lehet kultúránknak tükre, de meg irodalmunk sem élhet meg azokból a nagy részt dotatio nélkül való könyvtárak vásárlásaiból úgy, ahogy mégis csak a legújabban lenézett magánkönyvtárak adják ahhoz a szükséges táplálékot. Volna csak országunkban vagy 2-3 ezer folyton gyarapított magánkönyvtár, akkor minden jóravaló könyvnek visszatérülne legalább a nyomtatási költsége!"

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Béla figyelme a könyvtárral kapcsolatban a legapróbb részletekre is kiterjedt. „Könyvtárának boltozatát ő tervezte egész új alapon, oly praktikusan, hogy a boltozat beomlása még tűz esetén is lehetetlen. Épp így ő komponált könyvtárszekrényeire praktikus zárszerkezetet, amelyre utóbbi időben egy pesti lakatos szabadalmat akart kérni." Helybeli asztalossal építtette meg a könyvtár nagy termének galériás, üvegezett tölgyfa szekrényeit. Az emeletes szekrények 4,88 méter magasan álltak, L-alakban állították fel őket. A könyvtár falát olajfestmények és régi fegyverek díszítették. A könyvtárterem mellett 5 üvegajtós szekrényben voltak könyvek az ún. kis könyvtárszobában is. Az EOL Radvánszky-hagyatékában megvannak azok a rajzok és számítások, melyeket Radvánszky Béla készített a polcrendszer méreteiről, a polcok számáról. Maga tervezte meg íróasztalát is.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Az 1863-ban alapított könyvtár egy kisebb családi könyvtárra épülhetett, és 1885-ben már 5000 kötetből állt, rendezetlen állapotban: „Legnagyobb részt Magyarország történelmére vonatkozó művek vannak benne, körülbelül 40 kézirat s számos régi nyomtatvány. [...] A német, francia s angol művek az egésznek mintegy hatodát képezik. A tulajdonos évenként 500 frtot fordít könyvvásárlásra s 300-at bekötésekre." A 40 kézirat között talán a legértékesebbek az ún. Rimay-Madách-kódexek voltak: 3 kötet, mely füzetekből tevődött össze, és a 17. század első harmadában keletkezett. Az EOK-ban ma is őrzött kevésbé értékes kéziratok nagy része 19. századi. Van köztük családi vonatkozású is: Rozgonyi József sárospataki professzor filozófiai előadásainak jegyzete, melyet Bárczay Ferenc írt le az 1803/04-es tanévben. Radvánszky Béla édesanyja Bárczay Karolina volt, az ő révén kerülhetett a sajókazai könyvtárba a fenti kézirat. Mint az osztályt jelző bélyeg is mutatja, a bekötött kéziratokat is beosztották a megfelelő szakba, s a könyvekkel együtt tárolták őket. Voltak olyan kéziratok, melyeket a levéltári anyaggal együtt kezeltek, így azok ma is ott találhatóak.

Radvánszky Béla megvásárolt minden olyan művet, mely a magyar történelemre, irodalom- és művelődéstörténetre vonatkozott. A legnagyobb budapesti és bécsi könyvkereskedésekből rendelt könyveket, pontosan nyilvántartotta a beérkezett műveket, kiegészítette a sorozatokat. Ma is nyomon követhetjük az EOK-ban található könyvárusi katalógusok alapján a gondos gyarapítást. Jelentős pénzösszegeket fordított régebbi korok könyveinek beszerzésére is. Hagyatékokból vásárolt, így például a korábban vele kapcsolatban álló tudósokéból: a történész Szilágyi Sándoréból (1827-1899) vagy Deák Farkaséból (1832-1888). Apósa, Tisza Kálmán (1830-1902) könyvtára is őhozzá került. Ezekbe nem ütötték bele a Radvánszky-bélyegzőt, hanem ma is az eredeti bélyegzővel azonosíthatók: „Tisza Kálmán geszti könyvtára".

A könyvtár állománya egy 1893-as összesítés szerint már: 5486 mű, 9597 darab volt (ebből 7984 bekötött, 1613 pedig bekötetlen füzet). A könyvtár művelődéstörténeti gyűjtőkörét tükrözi, hogy a fenti állományból 2196 darab az „Egyetemes és külön történet"-osztályába tartozott, 842 a „Történelmi források" közé, 948 a „Történelem társadalomtudományai" közé, 1038 pedig az „Irodalomtörténet és könyvészet"-osztályába. A szépirodalmi művek száma 624 mű volt 1025 kötetben. A könyvtár az 1895. évben, augusztus 25-éig 194 művel, 303 darabbal növekedett.

1906-ban, Radvánszky Béla halálakor R. Kiss István 14.000 kötetre becsülte a könyvtár állományát. Eszerint átlagban az éves gyarapodás 300 kötet körül mozgott.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Az EOK Régi és Ritka Gyűjteményében találhatóak a sajókazai könyvtár RMK-körébe tartozó könyvei és értékesebb hungarikái. A régi könyvek vásárlásában is érvényesült Radvánszky Béla történészi irányultsága. A 167 kötet 40%-a az I. osztály, vagyis a történelem körébe tartozik. Radvánszky Bélának minden bizonnyal lett volna anyagi lehetősége nagyobb számú ősnyomtatvány vásárlására, de az ő célja nem a válogatás nélküli gyarapítás vagy kincsképzés volt. A régi könyveket sem helyezte el mindig külön gyűjteménybe, hanem beosztotta a megfelelő szakba. A művelődéstörténész számára az ősnyomtatványok közül a Thuróczy János-féle krónika 1488-as brünni és augsburgi kiadásának a beszerzése lehetett a legfontosabb. A régi könyvek között található a család által régóta őrzött darab: „A' menyei tudomanynak az Istennek Igéjébül feit tiszta teje. H. é. n.” Az unicum példány a címlapon olvasható possessor szerint: „Johannis Radvánszky Eper[iesini] 29. Apr. A[nn]o. 1684.”, a költő Radvánszky II. Jánosé volt, még eperjesi tanuló korában szerezhette, mielőtt Thökölyhez csatlakozott. Szabó Károly még mint radványi példányt írta le, s az év nélküli 17. századi nyomtatványok közé sorozta (RMK I. 1611). A possessor közelebbi dátumot is ad: a nyomtatvány 1684 előtti. Az RMNy-csoport újabban pontosította az impressum-adatokat: Pavercsik Ilona megállapítása szerint a 17. sz. utolsó negyedében, a lőcsei Brewer Sámuel nyomdájában készült a hittani mű. Radvánszky Béla az unicumot valószínűleg a radványi rokonoktól vásárolta vagy kapta 1879 után. Ugyancsak a radványi könyvtárból származik Pethö Gergely Rövid magyar krónikája (Bécs 1660; RMK I. 995). A címlapon lévő possessor-bejegyzések szerint: „Radvánszky Jánosé”; „Cathalog. ex bibliotheca de Radván”. A sajókazai pecsét mellett ott van a radványi pecsét is: „Báró Radvánszky Könyvtára Radván". Radvánszky II. János több megjegyzése olvasható a margón. Az 1622-es évnél, a hadakozó időkben való drágaságról szóló rész margójára pl. a személyes tapasztalatát írta le egy hasonló esetről: Rákóczi és Bercsényi 1707/1708-as háborújában annyira kevés volt az ezüst pénz, hogy „Tarisznyakban hordtak a parasztok vörös pénzt. Végre csak ugyan nyakokon maradott."

Radvánszky Béla vásárolt régi könyveket hagyatékokból, könyvkereskedőktől. Czeglédy István Sion vára c. művét (RMK I. 1187) Dobrowsky Ágost budapesti könyvkereskedőtől 12 forintért vette. Utóbb ugyanezt a kötetet még egy példányban beszerezte a budapesti Egyetemi Könyvtár duplumai közül is. A legtöbb régi könyv a nagy könyvtárak duplum-eladásaiból származott. A család korábbi évszázadokban gyűjtött könyveit ugyanis Radványban őrizték, a sajókazai könyvtár számára a régi könyveket is újonnan kellett beszerezni. Radvánszky Béla több kötetet vásárolt az Erdélyi Múzeum duplumaiból, így pl. Székely István krakkói 1559-es kiadású krónikáját (RMNy 156). Szabó Károly az előzéklapra bejegyezte a vásárlás körülményeit, a csonka példány kiegészítésének korabeli technikáját: „Az erd. Muzeum duplumaiból b. Radvánszky Béla által megvett ezen csonka példányt az erd. Muzeum teljes példányáról vett hasonmással Tropper Ferencz kolozsvári rajztanár által egészíttettem ki. Kolozsvártt 1878 martius 5-én Szabó Károly mk. az erd. Muzeum könyvtárnoka."

Radvánszky Béla vásárolt a budapesti Egyetemi Könyvtár duplumaiból is, de a legtöbb régi könyv (55 kötet) a pecsétek tanúsága szerint a Széchényi Könyvtárból származik: „Másodlat a M. N. Muzeumi Széch. Orsz. Könyvtárból." A könyvek egy része az OSZK-n belül eredetileg a Horvát István-féle könyvtárhoz tartozott.

Az EOK Melius Juhász Péter 1578-as kiadású Herbariumának (RMNy 413) két sajókazai példányát őrzi. Radvánszky Béla az orvosi recepteket tartalmazó gyűjtemény-tervébe felvette az egyik Herbarium-példányhoz kötött üres lapokon lévő recepteket is. A szövegek egy részét újabban a „Medicusi és borbélyi mesterség" c. kötetben közölték. Talán kevésbé ismert, hogy Melius Juhász Herbariumának másik példányában, a hátsó üres lapokon szintén kézírásos orvosi receptek találhatóak. (Aszukórságról való orvosságok, Asszonyállatnak árt, Aki nem alhatik, Fene ellen való orvosság, etc.)

A Balassi Bálint-Rimay János-féle Istenes énekek c. énekeskönyvek sajókazai példányairól a dolgozat későbbi részében ejtek szót.

Ma már a 18. századi magyarországi nyomtatványok példányai is az országosan nyilvántartott régi könyvek közé tartoznak. Radvánszky Béla minden, a könyvtár gyűjtőkörébe illő 18. századi könyvet igyekezett beszerezni, de ezeket az EOK nem különítette el, hanem a nagy állományában őrzi.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

A szakbeosztást 1873 körül kezdte megtervezni. Egy 1876-os tervére felírta, hogy össze kell azt majd hasonlítani a képviselőházi, kaszinói, Egyetemi Könyvtárbeli és Nemzeti Múzeumbeli szakrendszerrel. A végső változat szerint 22 osztályba sorolta a könyveket. A szakot jelző, római számmal ellátott bélyegecskét vagy a könyv gerincére vagy a külső borító bal sarkába vagy az elülső borító bal sarkára ragasztatta fel. A könyveket a szakokon belül valószínűleg ábécé-rendben helyezték el. A szakrendszer jól tükrözte Radvánszky Béla érdeklődési területeit, gondoljunk csak a külön osztályt (XV.) jelentő szakácskönyvekre vagy az orvostudományi művekre (XIV). Már R. Kiss feljegyezte, hogy Radvánszky Bélának igen széleskörű orvosi ismeretei voltak. Talán nem véletlen, hogy a kisebbik fia (Béla) orvos lett, s a falubeliek a nagyobbikról, Kálmánról is úgy emlékeznek meg, mint aki minden betegséggel kapcsolatban tudott orvosi tanácsot adni.

I. Hazai történelem. (A történetírás elmélete, egyetemes és külön történet, művelődéstörténet, egyháztörténet, élet- és emlékiratok.)

I.a. Külföldi történeti irodalom.

I.b. Hadtudomány, hadtörténet.

II. Hazai történelmi források. (Oklevelek, köz- és államiratok, krónikák, forrásértékű írók, levelek, történelmi forráskritika.)

II.a. Külföldi történelem forrásai.

III. A történelem segédtudományai. (Hitregetan [mythologia], történelmi földrajz, kortan, oklevéltan [diplomatica], oklevélkritika, nemzedékrend [genealogia], időtan [chronologia], családtörténet, régibb halotti beszédek, pecséttan, címertan [heraldica], schematismusok.)

III.a. Régi gyászbeszédek (családtörténeti szempontból).

IV. Archeologia. (Őstörténet, régiségek leírása, antik építészet, régi műipar, éremtan [numismatica].)

V. Földrajz, ethnographia. (Leíró földrajz, népisme, utazások, helységnévtárak.)

V.a. Térképek.

VI. Classica philologia. (Római és görög írók, eredeti és fordítás.)

VII. Nyelvészet, irodalomtörténet. (Nyelvemlékek, nyelvtanok, szótárak, írók életrajzai, írók levelezései, emlékbeszédek, műbírálat, tudományos intézetek alapszabályai és működése.)

VII.a. Könyvészet.

VII.b. Ősnyomtatványok.

VII.c. Régi magyar irodalom (-1711-ig), naptárak 1711-ig.

VIII. Magyar szépirodalom, szépművészet, színészet, zeneelmélet. (Aesthetica, szónoklattan, költészet, széppróza, népköltészet, színművek, színészet, festészet, művészek életrajza, zeneelmélet.)

VIII.a. Külföldi szépirodalom.

IX. Hittan, bölcsészet, neveléstudomány.

X. Társadalmi tudományok. (Államtudományok, azok elmélete és története, politikai iratok, politikai szónoklatok, közigazgatás, pénzügy, nemzetgazdaság, statisztika, ipar és kereskedelem, szabadkőművesség.)

XI. Jogtudomány és története.

XI.b. Törvények.

XII. Országgyűlési iratok.

XIII. Természettan és segédtudományai. (Számtan, mértan, gép- és műtan, építészet, kézműipar elmélete, fizika, természettani földrajz, csillagászat.)

XIV. Vegytan, orvostudomány. (Élettan, egészségtan, gyógytan, törvényszéki orvostan, gyógyászat története, állatgyógyászat.)

XV. Szakácskönyvek.

XVI. Természetrajz. (Állattan, növénytan, ásványtan, geológia, bányászat.)

XVII. Mezei és házi gazdaság. (Erdészet, kertészet.)

XVIII. Sportirodalom. (Lóisme.)

XIX. Folyóiratok (melyek más szakba nem sorolhatók).

XX. Gyűjteményes művek (melyek szakba nem sorolhatók).

XXI. Vegyes művek. (Enciklopédiák, elegyes munkák, iskolai értesítők, naptárak 1711-től mostanáig.)

XXII. Hírlapok. [Később ebbe az osztályba soroltattak a gyermekkönyvek is.]

Az EOK modern feldolgozású possessor-katalógusa feltünteti a sajókazai könyvtár huszonkét osztályát, így az egyes szakok könyvanyaga a teljes feltárás után rekonstruálható lesz.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Béla a könyvtárat és levéltárat nemcsak berendezte, a könyveket nemcsak gyűjtötte, hanem természetesen saját és munkatársai tudományos munkájához kézikönyvtárként használta, sőt tudományos műhelyt, valóságos kis akadémiát szervezett köré. A sajókazai és radványi Radvánszky-levéltárak és más főúri levéltárak anyagának a feldolgozása, a folyamatos tudományos munka hátteréül szolgált az egyre teljesebbé váló szakkönyvtár. A családi (radványi és sajókazai) levéltár anyagát nyolc kötetben szerette volna kiadni. A sorozat a következő címet kapta: „Közlemények a báró Radvánszky-család levéltárából”. Tanulságos a tervezet újraközlése. A sorozat ugyan torzó maradt, mégis képet alkothatunk belőle a sajókazai műhelymunkáról, arról a tudóskörről, amellyel Radvánszky Béla állandó munkakapcsolatban állt:

„I. Kötet. Irodalomtörténeti emlékek.

1. Balassa Bálint versei. (A Radvánszky-codex szövege betűhíven.) Dr. Dézsi Lajostól. [Nem készült el.]

2. Rimay János versei. (A radványi és sajókazai kódexek szövege betűhíven.) Br. Radvánszky Bélától. [Megjelent 1904-ben.]

4. Radvánszky [II.] János versei. Radvánszky. [1905. – I. 3. szám.]

II. Kötet. Irodalomtörténeti emlékek.

1. A radványi verseskönyvek. Baros Gyulától. [1905. – II. 1. szám.]

2. A radványi kéziratok latin versei. Baros.

III. Kötet. Irodalomtörténeti emlékek.

1. Mankóczi historiája. Dr. Dézsi. [Mankóczi István viselt dolgai, 1905. – III. 1. szám.]

2. Benczúr József levelei. Dr. Szentpétery Imre. [Benczúr József levelei Radvánszky [II]. Lászlóhoz és [III.] Jánoshoz, 1902. – 2. szám.]

3. Radvánszky [II.] László olaszországi tanulmányútja. Kiss István.

4. Egy magyar protestáns dráma töredéke. Dr. Dézsi.

5. Radvánszky [II.] László könyvtára (címjegyzékkel). Radvánszky.

6. A radványi drámaprogramok és egyleveles nyomtatványok. Dr. Dézsi.

7. Bessenyey Sándor szerelme. Baros. [1906. – III. 7. szám.]

8. A tudományos élet Radványban. Dr. Szentpétery. [A III. kötet 8. számaként Baros Gyula kiadásában Kazinczy Ferenc és Radvánszky Teréz levelezése került kiadásra.]

9. Radvánszky [III.] János könyvtára. Dr. Dézsi.

IV. Kötet. Történelmi emlékek.

1. Mátyás király ismeretlen levelei. Dr. Dézsi.

2. A radványi formulás könyv. Dr. Závodszky Levente.

3. Máriássy János 1644. lengyelországi követsége. Kiss.

5. Radvánszky IV. György és az eperjesi vértörvényszék. Kiss.

6. Radvánszky Kata lakodalma 1697. Radvánszky.

7. Radvánszky Anna lakodalma. Radvánszky.

8. Gróf Forgách Ferencz lefoglalt ingóságai. Radvánszky.

V. Kötet. Történelmi emlékek.

1. Radvánszky [II.] János tíz éves küzdelme az eperjesi vértörvényszék után. Kiss.

3. Radvánszky [II.] János a kurucvilág kezdetén. Radvánszky.

4. II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása. Kiss. [1906 – V. 4. szám.]

5. Radvánszky [II.] János és a greiffswaldi egyetem magyar tanulói. Kiss.

6. Radvánszky [II.] János mint gazda. Radvánszky.

VI. Kötet. Történelmi emlékek.

2. Radvánszky [V.] György házassági pöre. Kiss. [1904.]

VII. Kötet. Történelmi emlékek.

1. Radvánszky [II.] László életrajza. Kiss.

2. Magyarok Mária Terézia prágai koronázásán. Kiss. [1905. – VII. 4. szám.]

3. Radvánszky [II.] László Családtörténete. Kiss. [A Radvánszky család története 1738-ig, 1905. – VII. 4. szám!]

VIII. Kötet. Történelmi emlékek.

1. Radvánszky [III.] János és az egyházügyek. ?

2. Külföldön tanuló ifjak levelei a Radvánszkyakhoz. Závodszky.

3. A protestáns nevelés története a XVII. és XVIII. században. Kiss."

Láthatjuk, hogy Radvánszky Béla nagyon jó pedagógiai érzékkel fiatal történész és irodalomtörténész kutatókra akarta bízni a munkát. A Radvánszky-levéltárakban végzett történeti forráskutatás és –feldolgozás során olyan történészeket szeretett volna felnevelni, akik saját kutatásaik mellett egyben segítségére lettek volna az ő terveinek a megvalósításában is. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy Radvánszky Béla korai halála miatt ez a sorozat csak részben valósult meg. Az eredeti terv szerint Radvánszky az egyes füzeteket egyáltalán nem akarta forgalomba hozni, csak egy-két helyre akarta elküldeni őket (pl. a Podmaniczky-Degenfeld Könyvtárba). Valamennyi füzet megjelenése után nyolc kötet készült volna belőlük. Ezekhez Radvánszky bevezetést akart írni. A köteteket a nagyobb köz- és magánkönyvtáraknak ajándékul szánta, a sajókazai könyvtárban pedig 30-30 példányt szeretett volna megtartani belőlük. A forgalomba nem került füzetek példányai ma is megtalálhatóak az EOK-ban. Radvánszky Béla 1906-os halála után a III. kötet 8. számaként, 1908-ban jelent meg Baros Gyula „Kazinczy Ferencz és Radvánszky Teréz" c. munkája. Ugyancsak Baros Gyula jelentette meg a sorozat III. kötetének részeként, szám nélkül, 1911-ben az „Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez" c. munkát. A kiadatlan források többnyire ma is a MOL Radvánszky-levéltár anyaga között rejtőznek.

Radvánszky Béla tervezeteiről így írt a közeli munkatárs, R. Kiss István: „Ha valami tervére az anyagot összegyűjtötte, tudvágya ki volt elégítve, megszűnt azon tárgy vagy kérdés iránt való addig fokozott érdeklődése, és azt lefoglalta egy újabb tárgy. Innen van, hogyha összegyűjtött anyagát és feldolgozott munkáit összehasonlítjuk, inkább tűnik fel anyaggyűjtőnek, mint feldolgozó historikusnak." Radvánszky Béla kezdeti tudományos programja megfelelt az általa alapított Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság céljainak: „a magyar történelem társtudományainak, úgymint: a Heraldika, Diplomatika, Palaeographia, Sphragistika és Genealogia – valamint a magyar családok történetének okleveles alapokon való művelése és terjesztése.” Később a források feldolgozás során a kutatási program kiszélesedett, egy magyar művelődéstörténet megírásának az irányába fordult. Az anyaggyűjtő szenvedély hasznosságát igazolta az utókor. Radvánszky Béla hagyatéka számos olyan forrásnak a másolatát megőrizte, amely azóta a történelem viharaiban megsemmisült. A 16-17. századi magyar családéletről és háztartásról, életmódról, szokásokról megjelentetett adattára és feldolgozása (1879-1896) időtálló mű, sőt ma is élvezetes olvasmány.

1986-ban újra kiadták. Az EOK-ban több példányban megtalálható a három kötet, közte a korrektúrapéldány is. Kubinyi András szerint Radvánszky Béla ahhoz a földbirtokos arisztokrata réteghez tartozott, amelyet "nemcsak érdekelt a történelem, és ezen belül főleg saját családja és környezete múltja, de hajlandó volt ezek kutatására időt és pénzt áldozni. Nem kevesen közülük történeti szempontból autodidakta létükre kitűnő, nemzetközileg is elismert tudósok lettek."

A magyar művelődéstörténet megírását segítő, forrásokat közlő sorozatot is tervezett „Házi történelmünk emlékei" címmel:

II. osztály: Szakácskönyvek. [Régi magyar szakácskönyvek, Bp., 1893.]

III. osztály: Leltárak és hozományjegyzékek.

IV. osztály: Patika-, orvosságos- és kuruzslókönyvek.

Szegedi irodalomtörténészek a IV. osztály anyaggyűjtését 1989-ben adták ki: „Medicusi és borbélyi mesterség. Régi magyar ember- és állatorvosló könyvek Radvánszky Béla gyűjtéséből”-címmel.

Sajnos Rugonfalvi Kiss István történész (1881-1957), aki fiatalon Radvánszky Béla segítőtársa volt az anyaggyűjtésben, a kéziratok átírásában, másolásában, összeolvasásában, nem folytatta Radvánszky Béla munkáját. Első tanulmányai a sajókazai könyvtárban és levéltárban folytatott kutatásokon alapultak. 1906-ban, Radvánszky Béla halála után Győr vármegye főlevéltárosa lett, 1911-től pedig a debreceni tudományegyetem tanára, többször dékánja, sőt rektora is volt. Később is kapcsolatban állt a Radvánszky-családdal, „a sajókazai könyvtárnak”-ajánlással elküldte műveit. „Az erdélyi fejedelmek nemzeti politikája" (Bp., 1927.) és „A nemzetiségi eszme" c. munkája (Debrecen, 1932.) címlapján olvasható ajánlás szerint („Br Radvánszky Kálmánnak szeretettel R Kiss István") sokáig kapcsolatban maradtak. Volt, hogy ugyanazt a művét mindkét Radvánszky-fiúnak külön-külön ajánlással küldte el. A családdal való állandó kapcsolatának köszönhető, hogy 1917-ben Radvánszky Béla fia, Kálmán a debreceni egyetemnek megvételre ajánlotta fel a sajókazai könyvtár duplumait: mintegy 1029 művet 2471 kötetben, valamint Fejér György: Codex diplomaticusát és Katona István: Historia crititicáját. A könyvekért 10.000 koronát fizettek, 1918-ban szállították el Sajókazáról Debrecenbe.

Szentpétery Imre (1878-1950) 1901-ben kapta meg a bölcsészdoktori címet. Munkásságának középpontjában a diplomatika állt, Radvánszky Béla valószínűleg a levéltár okleveleinek feldolgozásában is számított rá. 1932-ben annak a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságnak lett az elnöke, amelyet Radvánszky Béla alapított.

Závodszky Levente (1881-1938) szintén fiatal kutatóként került kapcsolatba Radvánszky Bélával. A Héderváry-család oklevéltárát rendezte R. Kiss Istvánnal együtt. Závodszky ennek az oklevéltárnak az első kötetét még Radvánszky Bélával közösen, a másodikat pedig önállóan adta ki. Závodszky előszava nyomán az együttmunkálkodás részleteibe is belepillanthatunk. A Radvánszky Béla vezetésével az 1870-es évek óta folyó oklevél-gyűjtő és másoló munka közben fogadták el az új oklevél-közlési szabályokat. Radvánszky „felügyelete s ellenőrzése mellett Dr. Szentpétery Imre úr javította át a régi másolatokat.” Az újabb kutatás során előkerült oklevelek lemásolása után R. Kiss István és Závodszky Levente segített az ismételt összeolvasásban, a javításokban, az eredetiekkel való gondos egybevetésben, a már megjelent oklevelek kivonatolásában. „Felejthetetlenek e kedves napok emlékei!" – írja Závodszky.

Dézsi Lajos (1868-1932) pályája kezdetén szintén Radvánszky Béla pártfogását élvezte. Radvánszky Bélának Dézsi Lajossal folytatott levelezéséből, de a Szilágyi Sándorhoz 1894-ben írt leveléből is megtudhatjuk, hogy Dézsi Lajos készítette el a sajókazai könyvtár cédulakatalógusát: „Jelen levelem átadóját, Dézsi Lajos tanár-jelöltet ajánlom szíves figyelmedbe és pártolásodba. Igen derék, képzett fiatal ember, ki több év olta nálam tölti a nyári szünidőket, könyvtáram cédulakatalógusát készítve." A katalógusból egyelőre csak pár levelet ismerünk, melyet a Podmaniczky-Degenfeld Könyvtár iratanyaga és a sajókazai evangélikus gyülekezet irattára őrzött meg számunkra. Dézsi 1895-1906 között a budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Az állás megszerzésében Radvánszky Béla volt segítségére: „Dézsi írt nekem, hogy az egyetem[i] könyvtárban megüresedett egy III. osztályú könyvtártiszti állás, melyet óhajtana elnyerni. Jó lelkiismerettel ajánlhatom neked [ti. Szilágyi Sándornak], mint teljesen megfelelő embert, ki nemcsak érti azon szakot, de roppant passzióval is könyvtárnokoskodik."

Az irodalomtörténész Baros Gyula (1876-1936) is Sajókazán kezdte el tudósi működését. A Radvánszky-fiúk (Kálmán és Béla) nevelőjeként (1899-1906) írta első tanulmányait. Amikor 1926-ban az MTA levelező tagjának ajánlották, külön kiemelték: „Kutató hajlamai kedvező talajra találtak, mikor a B. Radvánszky-családhoz kerülvén nevelőnek, belemélyedhetett a családi könyv- és levéltár átbúvárlásába. E kutató munka első eredménye a Radványi verseskönyvek kitűnő kiadása lett (1904), mely nevét a szakkörökben egyszerre ismertté és becsültté tette.” Radvánszky Béla nemcsak elindította, hanem segítette is pályáját. Szily Kálmánhoz, az Akadémia főtitkárához írt támogató levelet: „Engedje meg Méltóságod, hogy egyúttal egy más ügyet is megemlítsek. Fiaim nevelője, Baros Gyula tanárjelölt, jó képzettségű philologus, folyamodott volt az Akadémiához egy szótár címjegyzék elnyerése végett, miután szándéka volna a szótár anyagához gyűjtésével hozzájárulni. Azt hiszem, meglehetős eredményt érhetne itt el, különösen tájszó gyűjtésével. Ha Méltóságod a címjegyzéket az én nevem alatt küldetné meg, átadnám neki." Radvánszky Béla halála után ő is elhagyta Sajókazát, bár még egy darabig folytatta a levéltár irodalmi anyagának feldolgozását. Többek között a „Radvánszky [II.] László Úrnak tudományos veteményes kertjéből származott" evangélikus lelkésznek, Institoris Gábornak (1732-1789) Radvánszky III. Jánoshoz írt levelét közölte. A pesti evangélikus magyar egyház Veres Pálné Leánynevelő Intézetének a tanára, majd igazgatója lett. Ő is kapcsolatban maradt a sajókazaiakkal. „Arany, Petőfi és a ponyvairodalom" c. cikkét a következő tanáros ajánlással küldte el 1918-ban az egyik Radvánszky-fiúnak: „Dr báró Radvánszky Béla úrnak betegsége alkalmából szórakozásul, tanulságos olvasmányként és szíves üdvözlettel küldi Baros Gyula”. Mint a „Baros Gyula”-bélyegzőjű EOK-könyvek mutatják, személyes könyvtárának egyes darabjai Sajókazán maradtak.

Radvánszky Béla anyagi támogatásával több tanulmány is megjelent, mint ezt a sajókazai impresszumú kiadványok jelzik.

Radvánszky Béla halálával a sajókazai könyvtár és levéltár vonzó, pezsgő tudományos műhelymunkája elcsendesült, a gyűjtemény a kutatók számára zárttá vált. Radvánszky Béla adatgyűjtéseinek nagy része ma a Magyar Országos Levéltárban (MOL) van. Kevésbé ismert, hogy a kéziratos hagyaték másik részét az Evangélikus Országos Levéltárban (EOL) őrzik. Mályusz Elemér rendezése nyomán 78 tételre osztható. A családi vonatkozású iratokon kívül oklevél-, levél-, számadás- és leltármásolatok, regeszták, jegyzetek találhatók benne. A „Házi történelmünk emlékei"-hez készült anyaggyűjtés, családtörténeti jegyzetek, kiadatlan pecsétek mutatója, leírása, rajza, címer-leírások, oklevélregeszták, Fejér Codex diplomaticus-ának regesztái, Radvánszky Béla megjelent tudományos munkáival kapcsolatos jegyzetek, tervezetek, R. Kiss István kéziratai (Pótlás Radvánszky [II.] János verseihez, Rimay irodalmi köre, etc.), hogy csak a legfontosabb címszavakat említsük.

A kéziratos hagyaték harmadik, legkisebb részét Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban őrzik.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Az árván maradt három Radvánszky-gyermek gyámja nagybátyjuk, gróf Tisza István lett. A legnagyobb fiú a nagyapa, Tisza Kálmán után kapta a Kálmán nevet. Nagyrészt ő örökölte a birtokot, s vele együtt a könyvtárat és a levéltárat is.

Radvánszky Kálmán a Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium magántanulójaként végezte középiskoláit. A főgimnázium a protestáns unió példájaként a rimaszombati református és az osgyáni evangélikus gimnázium egyesülésével jött létre 1853-ban, 1884-ben vált 8 osztályos főgimnáziummá. Radvánszky Kálmán ebben a gimnáziumban vizsgázott még akkor is, amikor az értesítőben lakhelyeként Budapest volt feltüntetve. Az 1896/97-es tanévtől kezdve az 1903/04-es tanévig volt a gimnázium mindvégig kitűnő magántanulója. A középiskola utáni kutatásunkat, mely végül Rimaszombathoz vezetett, a sajókazai tankönyvek kézírásos bejegyzései nyomán kezdtük el. Az EOK ugyanis sok Radvánszky Kálmán possessor-bejegyzésű tankönyvet őriz. Így például Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története 1. kötetét vagy Szitnyai Elek: Lélektan és logika középiskolák számára c. tankönyvét. A rimaszombati gimnáziumban mindkettő az előírt tananyaghoz tartozott a 7., illetve a 8. osztályban. 1904/05-1908/09 között édesapját követve jogot tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, a jogi absolutoriumig jutott el. Egy 1938-ban készült peres jegyzőkönyv szerint főfoglalkozása a földbirtokosság volt. Soha nem nősült meg.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Kálmán a kezdeti időkben apja nyomdokain haladva gazdagította a könyvállományt. Előszeretettel írt bele a könyvekbe. A Pécz nemzetség Apponyi ágának okleveleit tartalmazó kötetbe például a következőket írta: „Ezen könyv csak igen kevés példányban nyomatott és könyvárusi forgalomba nem került." Apjához hasonlóan vásárolt a hagyatékokból, például Thaly Kálmánéból (1839-1909): „1910 I/31-én vettem Thaly Kálmán könyvtárából B Radvánszky Kálmán". Ugyanakkor sokszor nem látta el külön pecséttel az általa beszerzett könyvet, csak az osztályt jelző bélyeget ragasztotta rá. Ezért nem lehet pontosan nyomon követni az 1906 utáni gyarapításokat – a pecsét és bejegyzés nélküli könyvek esetében az egyetlen támpont az adott könyv megjelenési dátuma. Saját körbélyegzője is volt: „B. Radvánszky Kálmán." Gyermekkori könyveibe ezt a pecsétet ütötték bele, valamint beragasztották az osztályt jelző bélyegecskét.

Eddigi vizsgálataink alapján pár ezer kötettel gyarapította a már meglévő könyvállományt. A róla írt korabeli életrajzi szócikkek számára bizonyára ő maga szolgáltatta az adatokat. Kiemeli, hogy a könyvtár milyen nagy szerepet játszott életében: „Mindig intenzíven foglalkozott a könyvgyűjtéssel, híres bibliofil [...] Igen nagy könyvtára van [...]"; „A legismertebb magyar könyvgyűjtők egyike”; „Szabad idejét tudományos búvárkodással tölti és nagymértékben gyarapította atyjától [...] örökölt hatalmas könyvtárát."

A könyvállomány ajándékokkal egészen 1948-ig gyarapodott.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

A könyvtár művelődéstörténeti szakkönyvtár-jellegéről, elhelyezkedéséről, berendezéséről, a könyvek számáról hiteles képet kaphatunk, ha áttanulmányozzuk azt a jegyzőkönyvet, amelyet 1919. augusztus 3-án vettek fel a sajókazai kastélyban. Mivel a könyvtár katalógusa nem maradt fenn, és 1919 után a számbeli gyarapodás is csekélyebb volt, így a leírás a majdani teljes rekonstrukciót segítheti elő.

A jegyzőkönyv felvételének körülményeit és célját ma már homály fedi, két támpontunk van: az 1919. aug. 3-i dátum és a vörös őrség emlegetése. A kommün könyvtár-ügyi rendeletei közül ismeretes az az április 28-ai, mely szerint az őrizet és kezelés nélkül maradt magánkönyvtárakat államosítani és leltározni kell. Május 26-án kezdte meg munkáját a Közkönyvtárak Gyűjtő és Elosztó Telepe, ahová mintegy 140.000 kötet elhagyott egyesületi, családi- és magánkönyvtárat szállítottak be. A nem veszélyeztetett magánkönyvtárak unikumairól is leltárt kellett készíteni. A magángyűjteményeket eladás előtt fel kellett ajánlani a könyvtárügyi megbízottnak. A közcélra átengedett könyvtárak a helyükön maradhattak. Kőhalmi Béla szerint lényegében „azokat a magánkönyvtárakat, amelyek tulajdonosai nem hagyták el otthonukat, még ha családtagok őrizetében maradt is, köztulajdonba vétel nem fenyegette.” Amíg olyan levéltári adat elő nem kerül, amely a jegyzőkönyv készítésének a pontos okát megjelöli, csak a kommün magánkönyvtárakat érintő fenti egyik rendeletének könyvtári szakember segítségével való végrehajtására gondolhatunk. Dézsi Lajos azt írta, hogy Radvánszky Kálmán életveszedelem között védte a könyvtárat ebben az időben. Vannak levéltári adatok arról, hogy 1919-ben a népbiztosság Borsod megyében zár alá vett műkincseket, könyvtárat, és azt leltároztatta. Borsod megyében augusztus 5-én bukott meg a proletárdiktatúra, tehát egy több napos leltározást lezáró augusztus harmadikai dátum a kommün idejére esik még. A kastélyban tartózkodó vörös őrség említése szintén ez irányba mutat.

A leltározó kiküldöttek megérkezését megelőzőleg a kastélyban vörös katonaság lakott. Ez időben a szekrények és asztalfiókok legnagyobb része feltöretett. Az ily módon keletkezett sérülések az egyes leltári tárgyak felsorolásánál külön felemlíttetnek.

A leltározás első idejében a kastély egy részét ugyancsak vörös katonaság lakta.

1. Lutter Ferenc uradalmi erdész, aki a leltározó kiküldöttek munkáját felvilágosításaival és helyismeretével támogatta, és a leltározás ideje alatt a kastély kulcsait őrizte.

A könyvtár ajtaja a leltározást megelőző időben a katonaság ottlétekor feltöretett, úgyszintén egyes könyvszekrények ajtajai is.

Leltárba vétettek mindazok a könyvek, amelyeknek valamelyes történelmi, művelődéstörténeti, bibliográfiai szakbecse vagy könyvpiaci értéke van.

1 Br. Radvánszky B. műveinek példányai 41

2 Régi magyar országgyűlési jegyzőkönyvek 23

2 ,, és művészeti munkák (nagy formátum)39

6 Bibliográfiai művek és Philologiai

4 Latin és görög költők művei 40

2 Magyarországra vonatkozó történelmi művek26

2 Régi történelmi művek (nagy formátum) 20

2 Vegyes tört. és művelődéstört. művek 30

2 A két Kisfaludy művei 41

2 Iskolai értesítők, stb. 25

3 Gazdasági szerződések, számadások, nyugták,

2 Költői és szépirodalmi munkák 28

Ezután a könyvtár olajfestményeinek listája, a bútorok felsorolása (tölgyfa íróasztal, fegyvertartó állvány, iratszekrény, bőrfotel, ládák irományokkal, gyertyatartó, nippek, levélmérleg, etc.) következik. A könyvtár dísze volt a régi fegyvergyűjtemény. A nagy könyvtártermen kívül könyveket tartottak még a kis könyvtárszobában, a szalonban, a 2. és a 6. szobában. A kastély egyes helyiségeinek, szobáinak a leltára a helytörténészek és az életmód-kutatók számára jelenthet érdekességet. Az ún. kis kastélyt a jegyzőkönyv híradása szerint: „Szintén a katonaság foglalta el teljesen, valamint a vörös őrség. 3 szobát a bérlő használ saját bútoraival, így ezek fel nem jegyeztettek."

A jegyzőkönyv alapján pontos számításokat nem végezhetünk, de a gyűjtés főbb tendenciáit nyomon követhetjük. Teológiai és természettudományi művek csak elenyésző számban voltak meg a könyvtárban. Az anyag mintegy egyharmada a történelem és segédtudományai tárgykörébe tartozott, egytizede irodalomtörténettel és könyvészettel volt kapcsolatos. Egyötöde szépirodalmi, amelynek egynegyede angol, francia, német és magyar nyelvű gyermekkönyv. Nem tudni, hogy a kis könyvtárszobában ezidőtájt milyen tematikájú művek voltak, erről a leltár nem tesz említést. 1949-ben a háborús pusztítások felmérése kapcsán Mályusz Elemér azt írta, hogy „a két könyvtárterem közül a háború folyamán csak az egyik pusztult el, még pedig a kevésbé értékes, amely a szépirodalmi műveket tartalmazta, a megmaradt rész pedig azonos Radvánszky Béla – Kálmán apja – becses történeti szakkönyvtárával, amelyben a magyar történetre vonatkozó hazai és külföldi munkák szinte hiány nélkül fellelhetők.” Tehát a nagy könyvtárterem épségben maradt, míg a kis könyvtárszoba a benne lévő szépirodalmi művekkel együtt megsérült. Radvánszky Kálmán is megemlítette 1949-es ajándékozási nyilatkozatában „a háborús események folytán" megrongált könyveket.

A nagy könyvtárterem katalógusa 59 vászontokba, míg a kicsié 11 vászontokba fért bele. Kissé merésznek tűnhet az a következtetés, mely szerint az anyag kb. egyötöde volt a kis könyvtárszobában. Ugyanakkor a könyvtárnak ebben az esetben kb. 19.000 kötetes állománya lehetett, mely megfelel a későbbi becsléseknek is. Ebbe a mennyiségbe beleértették a bekötött kéziratokat, folyóiratokat, különlenyomatokat is.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Kálmánnak nehéz apai örökséggel kellett szembenéznie. Tudósként a Magyar Tudományos Akadémia tagját, a művelődéstörténész apát kellett volna követnie. R. Kiss István híradásából tudjuk, hogy Radvánszky Béla egyik fiát tudományos pályára szánta: „Nagyon szerette volna, ha valamelyik fia a történelemmel komolyan foglalkozik, ha terveit örökségképpen átveszi és megvalósítja. Megkért, hogy vezessem be őket a történetírás műhelyébe. Örvendetes munka volt; igaz, nagy lelkesedéssel kezdettem hozzá. Nagyobb fiával, Kálmánnal eljutottunk annyira, hogy már eredetiben olvastuk a magyar történelem forrásait." A tökéletes képzésben részesült Kálmán eleinte valóban ezt az utat próbálta követni, bár apja kutatási terveinek megvalósításához valószínűleg soha nem fogott hozzá. Társasági tagságai (Magyar Történelmi T., Magyar Heraldikai és Genealogiai T., Magyar Bibliofil T., Magyar Természettudományi T.) a tudományos érdeklődés felé mutatnak.

Dézsi Lajos egyengette induló tudományos pályáját. Dézsi Lajos már Radvánszky Bélával is állandó tudósi kapcsolatban állt, ő készítette el Radvánszky Béla Rimay-kiadásának függelékeként a Balassi–Rimay Istenes énekeknek a kiadástörténetét. Láttuk fentebb, hogy Radvánszky Béla a Balassa-kódex kiadását is Dézsire szerette volna bízni, ezért is találhatta meg Varjas Béla 1943-ban a Dézsi-hagyatékban a kódexről készült felvételek negatívjait. Radvánszky Bélának Dézsihez írt 1902-es levele a felvétel készítésének körülményeire is rávilágít. A korabeli szokásnak megfelelően a kódexet egyszerűen kölcsönadták Dézsinek: „Kedves Dézsi Úr! Legyen szíves részemre vagy 200 darab olyan cédulát vágatni, mint amilyenre most az Egyet. Könyvtár katalógusát írják. Kérem egyúttal, vegye fel reá a Radványból Önnél lévő kódexek címjegyzékét, hogy azután az itteniekkel kiegészítve Radványban az összes kódexek felvételét megcsinálhassuk és folyószámmal elláthassuk. Ha jól emlékezem reá, jelenleg 3 radv. kódex van Önnél:

1. Mátyás levelei,

2. Balassa–Rimay versei,

3. és a 27. számúnak nevezett leveleskönyv Mankóczi históriájával, ennek száma meg fog változni." Radvánszky Béla halála után Dézsi a családtól valószínűleg nem kapott engedélyt a kódex kiadására.

Radvánszky Kálmán ápolta a családban élő irodalmi tradíciót, Balassi-hagyományt. Megvásárolta az 1699-es, addig ismeretlen képes nagyszombati Balassi–Rimay Istenes énekeket (RMK I. 1546/C). Már ekkor nem kölcsönzött senkinek, még Dézsi Lajosnak sem könyvet, nem engedett betekintést a könyvtár anyagába. Dézsi az 1923-as Balassi-kiadásában újra közölte az Istenes énekek javított kiadástörténetét. A nagyszombati kiadás tartalomjegyzékét nem autopszia, hanem Radvánszky Kálmán leírása nyomán adta meg. Radvánszky már 1916-ban elküldte Dézsinek az 1699-es nagyszombati kiadásról készített leírását azzal a kéréssel, hogy Dézsi „csakis a bibliográfiai műve számára legyen szíves felhasználni az adatokat, minthogy magam [t.i. Radvánszky Kálmán] szándékozom – nyugalmasabb idők helyreállta után – megpróbálkozni ismertetésükkel. Sajnos a Balassát mikor megvettem, megmutattam volt Ferenczi Zoltán úrnak, ki Rimayról írt életrajzában egy jegyzetben fel is említi e könyvet. [...]" Arra kéri Dézsit, hogy a sajókazai könyvtárban meglévő művek tulajdonosaként a „Báró Radvánszky Béla által alapított Sajó-Kazai Könyvtár"-t tüntesse fel. Radvánszky 1924-ben külön levélben kérte, hogy Dézsi az általa kiadott két kötetes Balassi-kiadás minden változatát küldje el számára, ahogy írja: „Mindez azért kell nekem, mert lehetőleg minden Balassa-kiadást, illetve kiadási módozatot meg óhajtok venni." Ezután a levélben felsorolja, mely régi kiadások vannak meg a könyvtárában. Dézsi beszélhette rá Radvánszky Kálmánt arra, hogy az őáltala indított folyóiratban, a Magyar Bibliofil Szemlében jelentesse meg az 1699-es kiadásról írt cikkét. Bár Radvánszky Kálmán leírása több ponton hibás, könyvtár-történetileg különösen értékes a cikk: részletesen ír a radványi és sajókazai Radvánszky-család tulajdonában lévő Balassi-könyvekről. Ragaszkodása ehhez a hagyományhoz talán magyarázatot adhat a külvilág számára érthetetlennek tűnő későbbi magatartására.

A magánájtatosságra szánt Balassi–Rimay Istenes énekek az egyik legnépszerűbb protestáns nyomtatvány volt a 17-18. században. Szinte valamennyi nagyobb nyomdában kiadták őket. [Ld. a függelékben közölt táblázatot, melynek összeállításában az OSZK RMNy-Csoportjának példánynyilvántartása is segítségemre volt.] Népszerűségüket jelzi, hogy az egyes kiadásokból mindössze egy-két példány maradt fenn. A Balassa-kódexnek és valamennyi 1632-1806 között megjelent Balassi–Rimay Istenes énekek-kiadásnak, sőt minden példánynak megvan a saját története. Radvánszky Kálmán ehhez a könyvtörténethez járult hozzá a fent említett cikkével.

A Balassi-könyvek közül első helyen a radványi könyv- és levéltárban már a 17. század végén megvolt Balassa-kódexet sorolta fel.

Dézsi Lajos Thaly Kálmánt követve állapította meg, hogy Radvánszky II. János (1666-1738) idejében a másolat már a könyvtárban volt, hiszen ő az „1693-4 tájban írt költeményeihez felhasználta és utánozta" azt. A Balassi-kritikai kiadást készítő Eckhardt Sándor hívta fel a figyelmet arra, hogy Radvánszky II. János „Balassi Bálint egyik versét saját költeményei közé is bemásolta és megtoldotta." A Balassi legtöbb versét egyedül fenntartó kódex nemcsak a család, hanem az egész ország egyik legértékesebb könyve volt. A tudományos közvélemény a Magyar Történelmi Társulat 1874-es radványi feltáró munkája nyomán szerzett róla tudomást. Deák Farkas kutatta át a Rákóczi-terem falain lévő könyveket és a könyvek közé elhelyezett bekötött kéziratokat. „S az ő pihenni nem tudó szorgalmas munkássága és szerencsés kezei bukkantak reá aug. 21-kén az egykor 996. könyvtári szám alá sorozott nagybecsű kéziratra.” Radvánszky Béla visszaemlékezése szerint: „1874-ben a vidéki gyűlések sora Zólyom vármegyére esett. Természetesen mi is örömmel megnyitottuk a búvárok előtt Radványban lévő családi levéltárunkat és a régi könyvtárt. [...]" Deák Farkas „szerencsés keze [...] a könyvek közé helyezett régi kéziratoknak átkutatása közben feltalálta Balassa Bálintnak szerelmes énekeit. Nagy örömmel jött hozzám megmutatni az irodalmi kincset. Mi is félretettünk az nap minden más munkát, és jóformán csak a szerelmes énekeket olvastuk. A dolog természete szerint a versek kiadását a felfedezőre kellett volna hagyni, de némi versengés támadt, és a b. e. Toldy Ferenc elütötte azt a Deák Farkas kezéről, ki aztán, habár fájó szívvel, az öreg úr iránt érzett tiszteletből belenyugodott a fordulatba." Radvánszky II. Antal, az akkori tulajdonos, kölcsönadta a kódexet a Történelmi Társulatnak. S bár Szilády Áron 1879-ben ennek figyelembevételével közölte Balassi összes versét, de kiadása egyrészt nem volt betűhű, másrészt nem kizárólag a Balassa-kódexen alapult. A Balassi-filológia fejlődésével egyre szükségesebbé vált a facsimile-kiadás, s ennek híján a kódex tudományos kutathatósága különösen fontos kérdéssé vált a két világháború közötti időben, ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk.

Radvánszky Kálmán tanulmányában a második helyen egy ugyancsak Radványban őrzött Istenes énekek-példányról szólt. Radvánszky II. László 1750-es könyvtárjegyzéke szerint Radványban őriztek egy 1604-es lőcsei kiadást. Radvánszky Béla kézirathagyatékában több olyan lista is található, amelyben a Balassi–Rimay-kiadások felsorolása szerepel, lelőhellyel együtt. Radvánszky Béla hívta fel Szabó Károly figyelmét erre az 1604-es lőcsei kiadásra (RMK I. 391). A szakirodalom azóta megállapította, hogy Lőcsén 1614 óta működött nyomda, így az évszám téves, Radványban az 1704-es lőcsei kiadás (RMK I. 1693) lehetett meg.

Radvánszky Kálmán a cikkben ezután a sajókazai könyvtár példányait ismertette. Édesapja, Radvánszky Béla idejében került a könyvtárba az 1670-es unicum, filológiailag igen fontos lőcsei kiadás, melyről 1902-ben Rugonfalvi Kiss István közölt ismertetést a Magyar Könyvszemlében. A kötet R. Kiss tulajdonaként szerepelt a cikkben: „Az 1670. lőcsei kiadásnak tudtommal egyetlen példánya van a birtokomban.” Még ugyanebben az évben Radvánszky Béla megvette tőle a kötetet.

Ugyancsak Radvánszky Béla vásárolta meg az 1806-os utolsó kiadást is. Ennek 3 példányát ismerte a korabeli szakirodalom. A sajókazai ma lappang, akárcsak az OSZK-ban lévő két másik példány, mely az 1996-os nagy állományellenőrzés során sem került elő.

Radvánszky Kálmán két példánnyal gyarapította a sajókazai könyvtárat: „Nekem sikerült megszerezni az 1790. évi pozsonyi 4-ik kiadást s a nagyszombati 1699. évi képes kiadást, melyet itt röviden ismertetni kívánok." Az 1790-es kapcsán újra igazat kell adnunk R. Kissnek, aki a Balassi–Rimay-kiadások példányairól így írt: „Közkedveltségüknek és kis alakjuknak tulajdonítható, hogy oly kevés, rongált példány maradt meg és annyi elpusztult, hogy egyes kiadásokból egyetlen példányt sem bírunk, s létezésükre csak kevés adatból következtethetünk." A fentiekhez hozzátehetjük még a könyvtárakat szétziláló 20. századi történelmi események romboló hatását is. Dézsi 1923-as bibliográfiája a pozsonyi 1790-esnek még csak az OSZK-beli példányáról tudott. Sajnos azóta a Radvánszky Kálmán által említett sajókazai példány lappang. Ahogy lappanganak más 18. századi példányok is, például az OSZK 321.254-es jelzetű (Pozsony 1800 k.) unicuma, mely az 1996-os állományellenőrzéskor már hiányozott.

Radvánszky Kálmán a példányok ismertetése után az 1699-es kiadás részletes leírására tért át. Dézsi Lajos szerkesztői megjegyzése zárta a cikket. Ebben Dézsi a sajókazai könyvtár jellemzésén kívül egy szenzációs bejelentést is tett: „Örömmel üdvözöljük a fiatal bárót, a kiváló bibliofilt, a feledhetetlen emlékű báró Radvánszky Béla koronaőr, általánosan ismert és tisztelt nevű historikus és bibliofil hozzá méltó fiát, munkatársaink sorában. A rendkívül értékes könyvtárt, melynek ismertetésére még sort kerítünk, melyben többek közt megvan Thuróczy krónikájának mindkét kiadása, Heltai stb., az elhunyt báró évek hosszú során át maga gyűjtötte s fejlesztette a leggazdagabb magyar történeti magánkönyvtárrá s a derék utód pedig a commune alatt életveszedelemmel nemcsak megvédelmezte, hanem sok becses újabb szerzeménnyel gyarapította. Nem hallgathatjuk el, amit fent nem említ, hogy rokonától, báró Radvánszky [III.] Antaltól, a zólyomradványi könyvtár tulajdonosától a múlt év végén a Balassa-kódexet is magához váltotta 36 millió koronáért, s így az ezután az irodalomtörténetben mint „sajókazai Radvánszky-kódex" szerepelhet. Alapos képességéről, széles irodalmi tájékozottságáról és könyvszeretetéről különösen akkor volt módunkban meggyőződni, mikor a Balassa művei sajtó alá rendezése alkalmával egy és más kérdésben hozzáfordultunk."

Radvánszky [III.] Antal fia [IV. Antal] 1979-ben így emlékezett vissza a történtekre: „1920-ban atyám áthozta a kódexet Pestre, mert nem akarta Csehszlovákiában hagyni; viszont a cseh földreform annyira megtépázta a radványi birtokot, hogy atyámnak pénzre lévén szüksége, 1923-ban eladta a kódexet unokatestvérének, Radvánszky Kálmánnak, 3 vagon búzáért."

A kódex előzéklapjára Radvánszky Kálmán szokásához híven beírta a szerzés körülményeit: „E kéziratot, a „Történelmi Társulat” vándorgyűlése alkalmából, 1874 augusztus 21-én a Zólyom megyei Radványban, a várkastélyban lévő családi levéltárunkban fedezte fel Deák Farkas. – 1923 őszén Radvány akkori tulajdonosa: Radvánszky [III.] Antal unokatestvérem, súlyos anyagi gondjai miatt, eladóvá tette, s megvételre elsőnek nekem ajánlotta fel. Meg is vettem tőle, őszinte köszönettel, hogy nekem kínálta fel először, 1924 január 29-én. Így került e kézirat, melyet a tudományos világ „Radványi Codex", „Radvánszky Codex" vagy „Balassa Codex" néven ismer, Sajó-Kazára, áldott emlékű édesapám által alapított könyvtáramba. – Sajó-Kaza, 1924 III/1 B Radvánszky Kálmán”. Később Radvánszky Kálmánnak is voltak súlyos anyagi gondjai, de a duplum-könyvtár eladásán kívül sohase vált meg a könyvektől, érintetlen állapotban őrizte a sajókazai kincset.

Olvasva Dézsi sorait, érthetetlennek tűnik, hogy egészen a legutóbbi időkig élt az a hiedelem, hogy az irodalomtörténészek a két világháború között nem tudtak a kódex sorsáról. Varjas Béla 1944-es facsimile-kiadásának tanulmánya is utalt a lappangásra: „Az utolsó szakember, akinek a kezén megfordult, Dézsi Lajos volt, aki 1904-ben – amint már említettük – fénymásolatát is elkészítette. Ettől kezdve a kódexnek nyoma veszett, csak bizonytalan hírek, találgatások keringtek róla. [...] Dézsi 1923-ban még úgy tudta, hogy a kódex a Radvánszky-család akkor Csehszlovákiához tartozó zólyomradványi könyvtárában volt, bizonyos értesülések szerint azonban, úgy látszik, azóta a család sajókazai könyvtárába került. Mindössze ennyi az, ami a Balassa-kódex sorsáról és hollétéről ezidő szerint felderíthető. Bizonyos azonban, hogy az utóbbi időben, különösen az 1930-40-es évek fordulóján, egyes tudósok és intézmények hiába fordultak több ízben is a kódex jelenlegi birtokosához, a kézirat valamennyiök számára mindmáig megközelíthetetlen maradt, s ma valóban nincs élő tudós, aki saját szemével akár csak látta volna." Varjas így a kódex facsimile-kiadását a Dézsi-negatívok alapján készítette el 1944-ben.

A ki nem mondott tulajdonos neve: Radvánszky Kálmán. De ezt nem kellett volna annyira homályba borítani, hiszen Dézsi világosan szólt a tulajdonosváltásról. Valószínűleg Radvánszky Kálmán intenciójának megfelelően öt lexikonban is megjelent 1926-tól kezdődően, hogy őneki „igen nagy könyvtára van, s annak részére megszerezte az irodalmi becsű Balassa-kódexet”; „Ő szerezte meg a mintegy 16.000 kötetnyi könyvtára számára az addig Radványban őrzött Balassa-kódexet". Elképzelhető, hogy a kutatók, reménykedve az elzárkózás feloldásában, diplomatikusabbnak tartották a homályos utalást. A Radvánszkyak kultúrapártoló szerepét ismerve az első pillanatban valóban érthetetlennek tűnik, hogy Radvánszky Kálmán miért zárta el a tudományos kutatás elől a kódexet. Jól jellemzi a kódex sorsa körüli zavart Trócsányi Zoltán 1939-es cikke: „A kódex a báró Radvánszky-család tulajdonában van, annak a családnak a tulajdonában, amely a magyar vitézi életben, később az országos politikában, majd a tudományban és az irodalomban mindenkor előkelő, sokszor vezérszerepet töltött be. Kevés magyar főúri család van, amely a magyar élet legszélesebb területein ily dicsőséges, büszke múltra tekinthet vissza. Örvendetes volna, ha a Radványszky-család [!] a Balassi Bálint énekeit tartalmazó Radványi-Kódexnek hasonmás kiadásban való közzétételét lehetővé tenné, vagy valamely tudományos intézetünknek ennek elkészítésére, de legalább megtekintésére engedélyt adna." Radvánszky Kálmán életútját ismerve több magyarázat is kínálkozik az engedély megtagadására. Egyrészt a kommün alatt átéltek hatására bizalmatlanná vált. Ettől az időtől fogva egész magatartását a könyvtár megőrzésére irányuló erőfeszítések jellemezték. Sajátos módon a II. világháború és az azt követő események, mint látni fogjuk, igazolták Radvánszky Kálmán félelmeit. Más részről, ha túlzott is Dézsi jellemzése Radvánszky Kálmán tudományos működéséről, akkor sem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy ő maga akart foglalkozni a kódexszel. Fent említett cikke jól bizonyítja, hogy ápolta a családban élő Balassi-hagyományt, az 1699-es kiadás leírásával maga is hozzá akart járulni a Balassi-filológiához. A fenti lexikonok is, mint „értékes tanulmányt", külön megemlítik a cikkét. Dézsi 1932-es halálával elveszítette tudományos támaszát, ereje és tehetsége csak a könyvtár és a Balassa-kódex megőrzésére volt elegendő, ami, mint később látni fogjuk, nem is volt olyan kis teljesítmény. Öntörvényű életet élt, de ragaszkodását a családi múlthoz semmi nem bizonyítja jobban, mint az, hogy bármilyen, még az életét fenyegető történelmi körülmények között sem hagyta el faluját, haláláig Sajókazán élt.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Kálmánt hajlamai nemcsak a tudomány felé vonzották. A lótenyésztés, ménestartás volt a legkedvesebb időtöltése. Amilyen szenvedéllyel apja, Radvánszky Béla a nemesi családok leszármazását kutatta, Radvánszky Kálmán ugyanolyan szenvedéllyel a lovakról készített családfát, s foglalkozott a tenyésztésükkel. Cikkeket írt a Vadász- és Verseny-Lapba. A cikkekből kiderül, hogy 1914-ben 27 lova volt. Gondosan vezette a méneskönyvet. Egy polémia kapcsán, mely a „Falb öröke" c. cikke nyomán született, olyan önvallomásával találkozunk, amely jól mutatja be a lovakkal kapcsolatos szenvedélyét: „Az alábbi levél közlésére kértek bennünket:

Budapest, 1916. január 6.

Becses lapjában közölt „Falb öröke” című cikkemre, illetve annak azon részére, melyben Bankárra nézve fejezem ki egyéni nézetemet, a „Sportélet” hasábjain annak főszerkesztője, Őszi Kornél úr (Bankár tulajdonosa) tollából jelent meg egy cikk, mely csak most jutott tudomásomra. Ezen cikk hangja azonban felment engem attól, hogy a cikkíró úrral polémiába bocsátkozzam, miután ízlésem természetesen nem engedi, hogy ezen hangnemben kövessem. Csupán azt akarom megjegyezni, hogy az, aki gyermekkora óta szereti, ismeri a lovat, és jó ideje lótenyésztéssel foglalkozik – igaz, hogy nem telivér-, hanem egy évszázados múltú félvérménes keretein belül -, a telivértenyésztést és versenyzést pedig tisztán passzióból régen érdeklődéssel és figyelemmel kíséri, fel lehet jogosítva arra, hogy „szerény” nézetének kifejezést adjon akkor is, ha mindjárt nem is szerkesztője egy versenyprogramnak és szaklapnak, nem is tulajdonosa egy telivér fedező ménnek, és nem tartozik az úgynevezett nagy-fogadók közé sem.

A fenéki ménesről írt hosszabb cikkét külön könyvecskében is megjelentette. Ezt, valamint az 1916-ban megjelent másik kis füzetét is elküldte a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának (OSZK) ajándékba.

A II. világháborúban ménesének nagy részét katonai célokra elvitték, amúgy is Radvánszky Kálmán rossz anyagi helyzete miatt leromlott a lovak állapota.

Radvánszky Kálmán kevéssé folytatta apja közjogi tisztségeket vállaló életútját. Az örökösjogú családok a felsőház póttagjává választották. Rövid ideig, mindössze 1935-1938 között volt a Borsod-Gömör-Kishont vármegye edelényi kerületének országgyűlési képviselője. De a falujából kimozdulni nem szerető, a levelekre nem nagyon válaszoló, a németekkel sem rokonszenvező báró hamarosan teljesen visszavonult, egyre nehezebben intézkedett bármilyen kérdésben.

Édesapja egyházi szerepét is szerényebb formában folytatta az evangélikus egyház életében. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület gyámintézetében tevékenykedett. 1951-ig volt a sajókazai evangélikus egyházközség felügyelője.

A két háború között fokozatosan elszegényedett. Apjának 1897-ben még 7.629 kat. hold birtoka volt, fiának 1943-ban ebből 4.210 kat. holdja maradt, de a földjei nagyrészt parlagon hevertek. Ugyanakkor képviselői fizetéséből 10.000 pengőt a sajókazai egyházközség adósságának törlesztésére ajánlott fel. Életében nagy törést jelenthetett az I. világháború, nagybátyjának és gyámjának, Tisza Istvánnak a megöletése (1918. okt. 31.), s a háborút követő trianoni döntés, melynek alapján a radványi és sajókazai Radvánszkyak birtokai a határ két oldalára kerültek. A kommün különösen megviselhette a könyvtárát féltő bárót. Talán ennek is a következménye, hogy egyre kevésbé mozdult ki Sajókazáról, védte, még a tudományos kutatás elől is elzárta a felbecsülhetetlen értékeket. Dézsi Lajoshoz írt 1923-as levelében így sóhajtott fel: „Bizony jó időket éltünk hajdanában! Annál keservesebb ma. Úgy hiszem, mindnyájunkat többé-kevésbé összetörtek, megviseltek az utóbbi évek szörnyűségei.” Azonkívül a vidékhez kötötték kedvenc időtöltései, a vadászat és a lótenyésztés is. A II. világháború alatt, mikor a front átvonult Sajókazán, a falubeliekkel együtt húzódott meg a kastély pincéjében. A két könyvtárterem közül a kisebbik, a kevésbé értékes, szépirodalmi anyagot tartalmazó sérült meg.

Radvánszky Kálmán élettörténetét csak a könyvtár összefüggésében vizsgáljuk. Személyes iratai nagyrészt a miskolci Herman Ottó Múzeumban vannak. Az anyag feldolgozatlan, egyelőre csak beletekinthettem, nem kutatható. A Múzeum birtokában lévő, Radvánszky Béla helyenként titkos írással írt naplójáról és a család fényképgyűjteményéről Tarcali Béla adott hírt.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Kálmánnak a családi gyűjteménnyel való kapcsolata az 1945 utáni események következtében még szorosabban összefonódott. Ha röviden akarjuk jellemezni a könyvtár-őrzésnek és a személyes sorsnak az alakulását, leszögezhetjük, hogy a bizakodástól a teljes reménytelenségig vezetett az út. Kezdetben Radvánszky Kálmán a háború miatt bekövetkezett károk helyreállításával foglalkozott. Bizakodott a konszolidációban. Később a kastély nagy részét átadta a leány népfőiskolának, ő és a könyvtár ekkor még a helyükön maradhattak. Az események azonban 1949-re annyira felgyorsultak, hogy sokszor napok alatt megváltozott egy ember sorsa, Radvánszky Kálmánnak is el kellett a kastélyt hagynia. Az ősök tisztelete a könyvtár egészben való megőrzését jelentette számára. Személyes ismeretségei segítették elhatározását, hogy az evangélikus egyháznak, a Tiszai Evangélikus Egyházkerületnek (melynek székhelye Nyíregyháza volt) adományozza a sajókazai könyvtárat. A Tiszai Egyházkerületnek az átalakulása vagy megszűnése esetén a jogutódot illette az adomány. 1949-ben ideiglenesen az Evangélikus Országos Levéltárban és Könyvtárban helyezték el a könyveket. Ezzel a könyvtár akaratlanul is elkerült egy újabb szállítással járó rongálódást. 1952-ben ugyanis a Tiszai Evangélikus Egyházkerület megszűnt, s jogutódja az Északi Evangélikus Egyházkerület lett, mely, akárcsak az Evangélikus Országos Levéltár és Könyvtár, Budapesten, az Üllői út 24-ben helyezkedett el.

Az egyházi életben való részvételét is a teljes visszavonuláshoz vezető út jellemezte. Rövid ideig (1945-1948) a hegyaljai egyházmegye felügyelője volt. Radvánszky Kálmán az egyházmegyei közgyűlésen hangsúlyozta, hogy az általa mindig vallott eszméket kívánja szolgálni: „A független, szabad, önálló hazát, az egyéni szabadságot, a szó nemes értelmében vett demokráciát." 1947-ben rövid időre a Tiszai Evangélikus Egyházkerület felügyelő helyettesévé választották. 1948. szeptember 8-án azonban koholt vádak alapján letartóztatták Ordass Lajost és Radvánszky [II.] Albertet, a Radvánszky-család seniorát, az evangélikus egyház felügyelőjét. Elkezdődött az evangélikus iskolák államosítása is. Radvánszky Kálmán egyre reményvesztettebbé vált, az 1950-1952 közötti egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek szerint már nem is vett részt a közgyűléseken, mindig a „Kimentették magukat"-személyek között szerepelt a neve. 1948-ban lemondott egyházmegyei felügyelői tisztségéről, 1951-ben pedig a fiatal kora óta (1910-től) vállalt egyházközségi felügyelői tisztségéről is. Tiszteletbeli felügyelőként azonban továbbra is szerepel az egyházközségi jegyzőkönyvekben.

A fentiek csak az 1945 után történtek eseményvázát adják, melyet az eddig előkerült levéltári adatok alapján a következőkben megpróbálunk rekonstruálni, kiegészíteni.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

A II. világháború utáni állapotokat, a könyvtárak pusztulását jól festik le annak a Domanovszky Györgynek a szavai, aki a Veszélyeztetett Magángyűjtemények miniszteri biztosaként járta az országot: „Megbízatásom óta az ország legkülönbözőbb vidékein eddig hozzávetőlegesen 40 kastélyt néztem meg. Kiszállásaimon szerzett tapasztalataimról jelentésekben számoltam be. Ezeket összegezve azt a szomorú tényt kell megállapítanom, hogy a magyarság műveltsége szempontjából jelentős főúri kastélyok berendezése igen nagy százalékban pusztult el. Mindenütt ugyanaz a kép fogad, üres szobák, melyeknek sokszor még a padozata is fel van szedve, összetört vagy lenyúzott bútorok, szétszórt levéltárak, udvarra kidobált könyvtárak."

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 4450/1945-ös rendelete szerint a nemzet szempontjából fontos magángyűjteményeket meg kellett menteni. Ha a tulajdonos távolléte vagy a gyűjtemény egyéb veszélyeztetése megkövetelte, a magángyűjteményt hatóságilag őrizetbe kellett venni. De az olyan „tárgyakat, amelyek a törvényes tulajdonos birtokában és közvetlen őrizetében vannak, elszállítani csak letéti szerződés kötésével lehet."

Mi volt a helyzet Sajókazán? A sajókazai levéltár és könyvtár a tulajdonossal együtt a helyén maradt nemcsak a háború alatt, hanem a háború után is. A sajókazai egyházközség háborús kárainak felmérése szerint: „Házában, felszereléseiben, lebontott épületeiben és parkjának letarolt fáiban mérhetetlen kárt szenvedett egyházfelügyelőnk, báró Radvánszky Kálmán." Radvánszky Kálmán 1960-as elbeszélése szerint: „A szovjet csapatok 1944. december 13-ára virradóra vonultak be Sajókazára. Addig, amíg magasabb rangú tisztek tartózkodtak a faluban, a könyvtárnak, levéltárnak komolyabb baja nem történt. Ezek elvonulásával azonban, kb. 1945. februárjáig a közkatonák közül azok, akik nem voltak tisztában azzal, hogy egyetemes kultúrértékeket semmisítenek meg, a Nagy Lajos korában épült kúria múlt századi toldalékszárnyában elhelyezett könyvtár és levéltár anyagát gyújtósnak használták. Ekkor pusztult el sok más oklevél mellett a kazai Kakas-család 17 Árpád-kori oklevele." Nagyon hamar mind a Magyar Nemzeti Múzeum, mind az Országos Levéltár figyelmet fordított a sajókazai gyűjteményre, igyekezett felmérni a helyzetet: veszélyeztetett állapotban van-e, elhagyta-e a tulajdonosa. Jánossy Dénesnek, a Magyar Nemzeti Múzeum ügyvezető alelnökének 1945. július 26-án kelt levele egy újságcikkre hivatkozott, mely szerint „súlyosan veszélyeztetett állapotba került a sajókazai páratlan értékű báró Radvánszky-levéltár”. Jánossy arra kérte a Vallás- és Közoktatási minisztert, hogy rendelje el a Radvánszky-levéltár hatósági őrizetbe vételét, hogy a pótolhatatlan értékek el ne pusztuljanak. Az Országos Levéltár tisztségviselői ki is szálltak Sajókazára, de ekkor, mint a gépelt levél hátuljára kézírással feljegyezték: „Sajókazán jelen van a tulajdonos, így az anyag nem szállítható el." Jánossy a miniszternek augusztus 9-én írt leveléhez csatolta a Borsodvármegyei Földbirtokrendező Tanács június 18-án kelt jelentését: Radvánszky Kálmánnak „1000 holdat meghaladó birtokán kb. 80.000 [sic!] kötetből álló rendkívül értékes könyvtára van, amelynek a leltározását a rendelkezés értelmében az Országos Múzeum fogja végezni." Wellmann Imre levéltári osztályvezető 1945. augusztus 6-án levélben fordult Borsod vármegye alispánjához: „Úgy értesültem, hogy a sajókazai báró Radvánszky-levéltár, az ország egyik legjelentékenyebb magánlevéltára az utóbbi időben súlyosan veszélyeztetett állapotba került.” Kéri, hogy addig is, míg a hatósági őrizetbe vétel megtörténik, óvják meg a levéltárat. Horváth Lajos, a miskolci téli gazdasági iskola megbízott igazgatója válaszolt az Országos Levéltárnak. 1945. aug. 22-én kelt levelében a következőképpen festette le a sajókazai könyv- és levéltári állapotokat: „Ott létemkor csak annyit tudtam meg, hogy le van pecsételve, de jó részét a faluba hordták széjjel. Megítélésem szerint még sok könyv megmenthető az elpusztulástól. Ami fedél alatt van, azt is jó volna elszállítani." Az Országos Levéltár 1945. október 2-án Wellmann Imrét küldte el Sajókazára, aki „a levéltár lepecsételését felszabadította és megegyezett a tulajdonossal (br. R. Kálmán), hogy levéltárát rendezni fogja, és a rendezés befejeztével értesíti az Országos Levéltárt: mi maradt meg a levéltárból." Wellmann Imre részletes beszámolója alapján a sok hiányos és téves információ után végre szakértői, reális helyzetképet kaphatunk a sajókazai könyvtár és levéltár háború utáni állapotáról. Wellmann jelentése szerint a Borsod vármegyei Földbirtokrendező Tanács elnöke is elkísérte sajókazai útjára. „Útközben a sajószentpéteri rendőrkapitánnyal megbeszéltük az esetleges szükséges intézkedéseket, s ennek értelmében a rendőrkapitány rendelkezésünkre bocsátott egy detektívet, hogy az a sajókazai levéltárból és könyvtárból eltulajdonított és elkallódott iratok és könyvek felkutatásában és elkobzásában segítségünkre legyen. Egyben megállapítottuk, hogy a sajókazai könyv- és levéltárat, hatáskörét túllépve, a helybeli Földigénylő Bizottság pecsételtette le." Sajókazán már Radvánszky Kálmán fogadta őket, aki előző este kapta meg az értesítést arról, hogy visszakapta könyv- és levéltárát. Ekkor levették a pecsétet a könyvtár bejáratáról. „Megállapítottuk, hogy a könyvtár, jelentékeny hiányokkal, több helyiségben, a levéltári anyag részben ugyancsak szétszórva – aminek következtében a hiányok ez idő szerint nem állapíthatók meg – egy helyiségben, a 3 szekrényből a földre dobálva található, de egyébként közvetlen veszélyeztetettségre nem valló állapotban. S minthogy a szemle végeztével a tulajdonos vette magához a könyvtári és levéltári helyiségek kulcsait, a megmaradt könyv- és iratanyag megőrzésének gondját is ő vállalta magára.” Tehát a könyv- és levéltárat nem minősítették veszélyeztetettnek, így a levéltári anyagot sem kellett elszállítani az Országos Levéltárba. Radvánszky Kálmán töretlenül kitarthatott a személyes őrzés mellett, hiszen Wellmann így írt: „tekintetbe véve a tulajdonos műgyűjtő szenvedélyét és személyes érzékenységét, melynek megsértése esetleg az anyag pusztulásával járhatna – a jobb megőrzés érdekét hangoztatva az iratoknak örökletétként, a tulajdonjog fenntartásával, az Országos Levéltárban való elhelyezésére tettem javaslatot. Br. Radvánszky Kálmán kijelentette, hogy ez idő szerint nem tud határozni ebben a kérdésben, de meg fogja fontolni a dolgot; előbb rendbe akarja szedni az anyagot, hogy a hiányokat megállapíthassa, s akkor fog dönteni." De már ekkor tudni lehetett, hogy Radvánszky Kálmán ezt csak időnyerés miatt mondta, s jobbnak látta, ha az Országos Levéltár csak lefényképezteti az anyagot, ő maga pedig őrzi továbbra is. Radvánszky Kálmán nem tartotta azt se célravezetőnek, hogy a felajánlott rendőri segítséget igénybe vegye a faluban elkallódott könyvek és iratok felkutatására. Személyesen akarta azokat visszaszerezni, bízva a falubeliekkel való több évtizedes együttélésében. A tennivalókról jegyzőkönyvet írtak alá a jelenlevők.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

1948-ra sokak előtt világossá vált, hogy a politika útja Magyarországon nem a demokrácia felé vezet. Lassan már az is ritkaság számba ment, ha egy gyűjtemény a helyén maradt, hát még ha maga a tulajdonos volt az őrzője. A Radvánszky-család évszázados kapcsolata az evangélikus egyházzal a báró utolsó menedéke lehetett: ha neki magának el is kell hagynia a kastélyt, legalább a könyvtár meneküljön meg. Radvánszky Kálmán elhatározta, hogy könyvtárát az evangélikus egyháznak ajándékozza. A sajókazai kincs így elkerülhette annyi más gyűjtemény sorsát, amelyek az államosítással darabjaira hullottak, mivel különböző könyvtáraknak osztották szét őket.

Az ajándékozásról a levélváltás Radvánszky Kálmán és az evangélikus egyházegyetem között 1948 nyarán kezdődött meg. Radvánszky Kálmánnak nehéz lelki folyamatokon kellett átmennie, míg a könyvtár egyben tartásának megoldásaként az ajándékozás mellett döntött. Először a könyvtárnak az egyházegyetem könyv- és levéltárában való letétbe helyezésére gondolt. Közben hírek jöttek arról, hogy a Nemzeti Múzeum (OSZK) meg akarja szerezni a könyvtárat. 1949. február 9-én Vető Lajos püspök, Fügedi Erik és Mályusz Elemér felment Sajókazára, hogy tájékozódjék a könyvtár- és levéltár helyzetéről. Radvánszky Kálmán a látogatást megelőzően arra a végső elhatározásra jutott, hogy a könyvtárat a Tiszai Evangélikus Egyházkerületnek adományozza, mivel az még nem rendelkezett jelentős történeti gyűjteménnyel. Nyíregyházán, az egyházkerület székhelyén azonban nem volt elég hely a sajókazai könyvtár számára, ezért Budapesten az evangélikus egyház központi levéltára és könyvtára vállalta – egyelőre csak a megőrzést. Fügedi Erik, aki 1947. július 17-től volt a Veszélyeztetett Magángyűjtemények miniszteri biztosa, segített a sajókazai anyag felszállításában. Ő szerzett engedélyt Tolnai Gábor minisztériumi osztályvezetőtől a könyveknek Sajókazáról az evangélikus egyházegyetembe való szállításához. Teherautót igényelt, amely többszöri fordulóval felhozta a könyveket és a levéltári anyagot. Fügedi sem akarta, hogy a könytár bekerüljön a Bibliográfiai Központba, hiszen ez a Radvánszky-gyűjtemény végét jelentette volna. Február 24-én, 26-án, március 3-án, 4-én és 26-án szállították fel Budapestre a sajókazai könyvtárat és levéltárat. A levéltár történeti része (a középkori oklevelekkel együtt) a Magyar Országos Levéltárba került.

Az 1949. március elsejei ideiglenes ajándékozási nyilatkozat szerint, melyben Radvánszky Kálmán a Tiszai Evangélikus Egyházkerületnek adományozta a sajókazai könyvtárat, a könyvek és a könyvtár jövőbeni kezeléséről is részletes rendelkezés olvasható:

„A könyvtár neve: A báró Radvánszky Béla által 1863-ban alapított Sajó-Kaza-i Könyvtár.

Ugyancsak fenntartom magamnak a jogot, hogy a könyvtárt felügyelhessem, annak szakszerű kezeléséről, megfelelő elhelyezéséről bármikor meggyőződhessem, és a könyvek közül általam netalán használni, olvasni szándékoltakat bármikor megkaphassam, illetőleg azokat az ország területén belül címemre bárhová díjmentesen megküldjék.

A könyvek célszerű elhelyezése végett elsősorban, de különben is, határozott kívánságom, hogy azon, az itteni nagy könyvtárszobában elhelyezett, összeépített könyves szekrények, melyek elszállításáról közöttünk már szó is volt, a lehető legrövidebb időn belül Budapestre odaszállíttassanak, ahol a könyvek jelenleg vannak. Világosan megjegyeztetik, hogy e könyvszekrények csak ideiglenes használatra adatnak át általam. Kívánatra ugyanakkor esetleg ugyanoda elszállítandók szintén ideiglenes használatra a könyvtárhoz tartozott asztalok, stb.

A 8-dik, vagyis a szépirodalmi osztályhoz tartozó, tévedésből netalán Budapestre szállított könyvek visszaadandók nekem, a Jókai-féle nemzeti díszkiadás kivételével. Ugyancsak jogom van visszakérni a családi levéltár kiadványaiból és apám műveiből feles számú példányokat, esetleg más olyan könyvet is, mely több mint egy példányban van. [...]

Evangélikus egyházunk kerületi beosztásának tervbe vett módosításával kapcsolatban kikötöm azt, hogyha Sajókaza elcsatoltatnék a tiszai kerülettől, a könyvtár, levéltár annak a kerületnek a tulajdonát képezendi, melyhez Sajókaza területileg tartozni fog. [...]"

A főúri családokban a politikai események miatt 1949-től fogva sokszor a puszta életkörülményeknek a fenntartása is nehézségekbe ütközött. Radvánszky Kálmán már korábban sem szívesen mozdult ki a falujából, 1950 után a politikai események már végképpen visszahúzódásra késztették. Hiába kérte az egyház, hogy jöjjön fel Budapestre, segítsen a könyvtár felállításában, már erre sem vállalkozott. A „nem könyv ingóságok” megőrzésének a kérését az egyház nem teljesíthette, hiszen nem volt helye hozzá. Szükség lett volna a könyvtár katalógusára is, hiszen csak ebben az esetben lehetett volna a könyvtárat a kutatók rendelkezésére bocsátani, ami által a Kultuszminisztérium nem emelhetett volna semmiféle kifogást sem.

Mályusz Elemér az egyetemes felügyelőnek, Reök Ivánnak írt 1949. májusi levelében felvázolta a tennivalókat és a nehézségeket: „Külön kiadással a könyvtár kezelése nem járna, mivel egy szakszerűen felállított és katalógussal ellátott könyvtárban egy-egy munka kikeresése és visszahelyezése percek alatt történik meg. Egyetemes egyházunk Podmaniczky-könyvtára nagyobb terjedelmű, mint a sajókazai, mégis simán, zökkenők nélkül használható. Ahhoz, hogy a sajókazaiban is ugyanígy lehessen dolgozni, szükség van 1.) a cédula-katalógusra, amelyet Radvánszky Kálmán visszatartott, szükséges továbbá a könyvtár elhelyezéséről gondoskodni, azaz 2.) a használatra átengedett és leszállításra váró könyvszekrényeket felállítani, s ha ez megtörtént, 3.) a jelenleg levéltári helyiségekben felhalmozott könyveket az eredeti rend szerint a szekrényekbe elhelyezni.

1.) Egy 20-25.000 kötetes könyvtár szakkatalógusát újonnan elkészíteni oly nagy munka, hogy a könyvtárosnak minden idejét huzamosabban arra kellene fordítania, s abba kellene hagynia az egyetemes egyház tulajdonát képező levéltár és könyvtár rendezési munkálatait. A katalógusra különben azért is szükség van, mivel a könyvtárról nincs leltár, s így az esetleges hiányok csak a katalógus alapján állapíthatók meg."

1949. márciusában levelezés indult a könyvszekrények elszállítása ügyében is. Ottlyk Ernő alesperes, sajókazai lelkész, aki a könyvek elszállításánál is segédkezett, az események felgyorsulásáról tudósított május 18-ai levelében: „éppen most érkezett hír szerint egészen gyors cselekvésre van szükség, mert a kastélyt június 1-én át kell adni leánynyaralóknak, s addig is tatarozási és átalakítási munkálatokat fognak ott végezni mesteremberek a holnapi naptól kezdve. Radvánszky felügyelő úrnak is ki kell költöznie a kastélyból." A könyvtár kimenekítése valóban az utolsó pillanatban történt meg. A szekrények elszállítása azonban nem sikerült. Csákó Gyula püspöki titkár 1952-es irata szerint: „A könyvszekrényekből körülbelül 32 darab még a Radvánszky-kastélyban van. [...] ezeket a faragott, díszes szekrényeket műemlékké nyilvánították. Jelenleg a Nehézipari Minisztérium rendelkezik felettük. Ugyanis a Radvánszky-kastélyban bányairodát rendeztek be és iskolát is akarnak ott létesíteni." Voltak fenyőfa-szekrények is, melyeket még Radvánszky Kálmán adott át használatra a sajókazai leány-népfőiskolának. Ennek megszűnése után a szekrények Sopronba kerültek. Az ideiglenesen a soproni evangélikus egyházközség árvaházában elhelyezett szekrények később sem kerültek fel Budapestre. 1949-től fogva az egyház elemi munkájához is hiányzott a szükséges anyagi fedezet, új könyvállványok beszerzésére csak később nyílt lehetőség. A sajókazai könyvtár polcokra helyezése így elhúzódott. A könyvkatalógus Sajókazán maradt, ami a könyvtár helyreállítását szinte lehetetlenné tette.

Ottlyk Ernő sajókazai lelkész Radvánszky Kálmán kétségbeesett lelkiállapotáról tudósította Vető Lajost: Radvánszky Kálmán négy éve készült arra, hogy amennyiben el kell hagynia a kastélyt, az otthonát, öngyilkos lesz. Hitbeli ellenvetések nem tudják eltántorítani a szándékától. Mivel 1949. június 1-én át kell adnia a kastélyt a leány-nyaralóknak, ezért május 26. után akarja végrehajtani tettét. Meg akarja várni, amíg ő, Ottlyk, visszatér Sopronból. Ottlyk, mint írja, nehezen hagyja el Sajókazát a gyorsan pergő események miatt. Ottlyk ugyanis május 21-én doktori szigorlatot tett a soproni Teológián, 25-én pedig a Teológia doktorává avatták a pécsi tudományegyetemen. De Sopronból való hazatérése után valószínűleg mégis sikerült meggyőznie Radvánszky Kálmánt, aki elállt öngyilkossági szándékától – az evangélikus parókián nyert menedéket a nála maradt könyvekkel és iratokkal együtt.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

1950 novemberében Radvánszky Kálmán Moravcsik Sándor esperesen keresztül kérte Vető Lajos segítségét ahhoz, hogy a még nála lévő könyveket és iratszekrényeket megmenthesse. Deme Károly (1950-1954 között sajókazai lelkész) szíves írásbeli közlése szerint Radvánszky Kálmán a kastélyból való kiköltözése után az evangélikus parókia külön bejáratú szobájába költözött. 1951-ben rövid időre ezüst tárgyak birtoklása miatt bebörtönözték Putnokon, de mivel az ezüst nem volt tiltott árú, kiengedték. Erről Moravcsik Sándor is tudósította Vető Lajost: „Radvánszky Kálmán bácsit f. hó [április] 5-7 között letartóztatták, Putnokra vitték, majd magának a rendőrfőnöknek közbelépésére szabadon bocsátották." 1951. októberében Deme Károly kétségbeesett levélben kérte a püspök utasítását, mit tegyen, mivel: „Ma jártak nálam a helyi Tanács részéről, s le akarják foglalni az egyik szobámat, mely hivatali szoba és gyülekezeti terem, azonkívül az a vendégszobám és egyházközségi irattár. Én csak egy szobát használok, a másik ez a szóban forgó szoba, a harmadikban Radvánszky Kálmán lakik és az egyházkerület könyvei vannak benne. [...] A Tanács 2 hónapra igényli a lakást bányászok számára." A fenti levél jól érzékelteti, hogy az ötvenes években a lelkészek milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak a falvakban.

1953-ban „Puszipajtások..." címmel az Északmagyarország c. lapban támadást indítottak a lelkész ellen azért, mert a parókián otthont nyújtott Radvánszky Kálmánnak. A kor légkörét pontosan visszaadó, ártó szándékú cikk okot adott mind a lelkész, mind a báró elleni támadáshoz. A lelkész példaadó bátorsága se menthette meg Radvánszky Kálmánt, 1953. március 1-én elhagyta a parókiát, a lelkész, Deme Károly pedig 1954-ben Sajókazát. Radvánszky a nála maradt, főleg történelmi, szépirodalmi, lósporttal kapcsolatos könyveket az evangélikus templom egy külön bejáratú részében, az ún. magtárban helyezte el.

Radvánszky Kálmán életútjának a további alakulásáról is van szerencsére korabeli híradásunk. 1960-ban az Országos Levéltár (MOL) olyan híreket kapott, hogy Sajókazán maradt még történeti iratanyag. Április 22-én a Radvánszky-levéltár maradványainak felkutatására kiküldték Komjáthy Miklóst. Jelentésében ő hagyott üzenetet az utókornak, minekünk: „Meg kell jegyeznem, hogy amit dolgok külső körülményeiről, nem szorosan levéltári problémákról írok, azt részben a levéltárral kapcsolatos értesüléseim hitelének igazolása végett, másrészt kultúrtörténeti – levéltár-történeti céllal írom." A levéltárból ugyan nem voltak maradványok Sajókazán, de Komjáthynak sikerült Radvánszky Kálmánnal találkoznia. A leírtak megerősítik azt a meggyőződésünket, hogy Radvánszky Kálmán állhatatos könyvtár-megőrző szerepe nem a véletlennek, hanem egy tudatos életprogramnak a következménye volt: „Radvánszky Kálmánnak semmi néven nevezendő jövedelme nincs. Egykori alkalmazottai, cselédei látják őt, naponta felváltva, vendégül. A valaha barátságtalan különc hírében állott báró, akivel szemben furcsa magatartása, ésszerűtlen gazdálkodása miatt a Horthy-korszak parlamentjében még interpelláltak is, amikor jövetelem célját megtudta, rendkívül barátságosan fogadott. [...] Élete fő céljának az őseitől örökölt, a levéltár adataival dokumentálhatóan többévszázados faritkaságokban gazdag arboretumának, amelyből ma már csak egy Radvánszky által vitorláson Japánból hozott japáni fa, egy 1604-ben [!] Rákóczi ültette tölgy s még néhány más fa van meg, és édesatyja, a neves diplomatikus, Radvánszky Béla (1849-1906) gyönyörű könyvtárának s az általa szépen rendezett és gondozott családi levéltárnak megőrzése volt. [...] A levéltárból egy papírszelet sem maradt sem az ő birtokában, s legjobb tudomása szerint, a falubelieknél sem." Komjáthy külön kiemelte, hogy a gyűjteményt egykori tulajdonosai „páratlan gonddal és hozzáértéssel” őrizték, az utókor feladata lesz a méltó folytatás.

Radvánszky Kálmán 1965. május 13-án halt meg, melyről az Evangélikus Élet is megemlékezett: „Radvánszky Kálmán, a sajókazai egyházközség több évtizeden át volt felügyelője és volt egyházmegyei felügyelő Sajókazán 78. életévében meghalt. Május 15-én temették el nagy részvét mellett. Az igaznak emlékezete áldott."

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Radvánszky Kálmán a személyes múltjával kapcsolatos iratokat nem vitette fel Budapestre, magánál tartotta. Később ezek egy része megsemmisült, más része halála után a miskolci Herman Ottó Múzeumba került. Mint az ajándékozási szerződésből láttuk, kezdetben még úgy gondolta, hogy folyamatosan kapcsolatban marad a könyvtárral, ezért használatra nemcsak bizonyos könyveket tartott magánál, hanem a katalógust is. A család múltját jelképező és a számára különösen kedves könyveket haláláig sajátmaga szerette volna őrizni.

Milyen jellegű könyvanyag maradt Sajókazán? Az ajándékozási nyilatkozat szerint a VIII. osztályba tartozó szépirodalmi művek egy része, melyre Radvánszky Kálmánnak mindennapi olvasmányként lehetett szüksége, valamint a lósporttal kapcsolatos könyvek. Radvánszky Kálmán halála után ezek felkerültek a többi könyv mellé az Evangélikus Országos Könyvtárba, a katalógus sorsa ismeretlen, jelenleg csak 49 eredeti cédulát ismerünk.

Volt azután a könyveknek és kéziratoknak egy olyan kis csoportja, amelyet nemcsak azért tartott magánál, mert a könyvtár legértékesebb darabjai voltak. Számára ezek a könyvek vagy a család múltját jelképezték, vagy az ő személyes gyűjtésének hála voltak meg a könyvtárban. Ez utóbbiak közé tartozott például a Londonban 1664-ben kiadott angol nyelvű Zrínyi életrajz, amely nem volt unicum. Az Akadémia főtitkárával, Szily Kálmánnal 1911-ben folytatott levelezésből tudjuk, hogy ő maga vásárolta, s ezért később is különösen kötődhetett hozzá: „Méltóságos Úr! Volt nevelőnk, Dr Baros Gyula úr közölte velem tegnapelőtt, hogy vele való beszélgetés közben Méltóságod hajlandónak nyilatkozott az én angol Zrínyi-életrajzomnak az Akadémia könyvtárában, illetőleg az ott lévő British Museum catalógusában utána nézni. Nagyon köszönöm Méltóságos úr ezen szíves figyelmét, és mivel egyhamar nem igen kerülök fel Budapestre, élni is fogok kegyes felhatalmazásával. E célból levelem túloldalán leírtam könyvem pontos címét. Igen kíváncsi vagyok, hogy mily eredménnyel fog járni Méltóságod utánajárása." Az egy héttel később Szily Kálmán válaszát köszönő levelében írja: ” Szíves felhatalmazása következtében, ha legközelebb Budapestre megyek, fel fogom keresni Méltóságos urat Zrínyi életrajzommal." Ugyancsak személyes kötődés miatt őrzött egy kevésbé értékes kolligátumot. A Nadányi János és Zermegh János műveit tartalmazó kötetet a possessor-bejegyzés szerint Radvánszky Kálmán vásárolta: „1910 I/31-én vettem Thaly Kálmán könyvtárából.” Magától értetődik, hogy az 1699-es unicum nagyszombati Balassi–Rimay-kiadást, amelyről, mint láttuk, cikket is írt, magánál tartotta. A legnagyobb kincshez, a Balassa-kódexhez kettős szállal kötődött: a család már a 17. század óta őrizte, ráadásul ő maga vette meg a család radványi ágától.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

1995-ben a Budapesti Könyvszemlében (a BUKSZ-ban) recenzió jelent meg a Balassa-kódex új facsimile-kiadásáról, amelyben a szerző megismétli a kiadás tanulmányában is olvasható állítást, mely szerint a kódex államosítás útján került az OSZK-ba. Ezen az állításon nem lepődhetünk meg, hiszen csak kevesen tudják, hogy a sajókazai könyvtárat nem államosították, nem szóródott szét, hanem azt a tulajdonos ajándékozta el az evangélikus egyháznak. Ráadásul a Balassi műveinek kritikai kiadását készítő Eckhardt Sándor azt írta, hogy „a Magyar Népköztársaság kormányának intézkedése folytán 1950-ben a Széchényi Könyvtárba került a kódex eredetije is Rimay verseskönyveivel és az eddig szintén Sajókazán őrzött gyűjteményes kiadásokkal együtt.” Mint láttuk fentebb, Radvánszky Kálmán híven őrizte a családjában élő Balassi-kultuszt. Haláláig nem is akart megválni a Balassi-kincseitől. Erre mutat az a kijelentése, melyet Wellmann Imre idézett az 1945. október 2-ai sajókazai látogatásáról írt jelentésében: „A továbbiakban br. Radvánszky Kálmán kijelentette, hogy az említett, szétszórtan talált levéltári anyag a sajókazai Radvánszky-kastélyban őrzött iratok legértékesebb részét nem foglalja magában: a Balassa- és Rimay-kéziratokat ugyanis ő még a közvetlen háborús veszély beállta előtt biztos helyre menekítette, melyet közelebbről nem volt hajlandó megjelölni. Kijelentette azt is, hogy ezeket a kéziratokat csak a teljes konszolidáció beállta után kívánja rejtekhelyükről előhozni, egyébként pedig e kéziratoktól haláláig nem akar megválni." A könyvtár elajándékozása nem változtatott ezen az elhatározásán, bár az egyház az EOL páncélszekrényét felajánlotta a további megőrzés céljára.

Radvánszky Kálmán kérte (dec. 20.), hogy a sajókazai könyvtárat mint a Tiszai Evangélikus Egyházkerület könyvtárát jelentsék be, a nála Sajókazán maradt könyveket tételszerűen ne említsék. Vető Lajos válaszában (dec. 24.) arra kérte Radvánszky Kálmánt, hogy ő is tegyen bejelentést, mert az őrzési hely, nem a tulajdonjog a meghatározó. Egy ma már azonosíthatatlan összetételű bizottság kiszállásáról adott hírt: „Az egyház által Budapesten már átvett könyveket a könyvtár többi részére kiterjedő vizsgálat során egy bizottság megtekintette, és súlyos kifogásokat emelt az ellen, hogy a Sajókazáról ideszállított könyvek egymásra vannak rakva, tehát nincsenek elrendezve, katalógus nincs, stb. Mályusz professzor úr szerint valószínűnek kell tartani, hogy Sajókazára is bizottság száll ki hamarosan. Ez annál is valószínűbb, mert a Budapesten lévő könyvek között kerestek olyan híres műveket, amelyek köztudomás szerint a sajókazai könyvtárban voltak, illetve vannak. A Balassa-kódexet külön is emlegették. [...] Meg kell említenem, hogy Budapesten az egyetemes egyházi könyvtárat azért tekintették meg, mert segíteni akartak a bejelentés összeállításával kapcsolatban. Mályusz professzor úr szerint azonban ha a bizottság kiszáll Sajókazára is, az már nem valószínű, hogy csupán segítség céljából szállna ki."

Radvánszky Kálmán sietett eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek, a nála őrzött ritkaságokról jegyzéket küldött el a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának. 1950. március 7-én Varjas Béla, az OSZK főigazgatója levelet írt a Műemlékek és Múzeumok Országos Központjának, amelyben kéri, hogy a Radvánszky Kálmánnál maradt kéziratokat és régi könyveket „megőrzés és tudományos használat céljából az Országos Széchényi Könyvtárba szállíttassa be. Ezen intézkedést az teszi szükségessé, hogy az említett művek a tudományos világ számára évtizedek óta hozzáférhetetlenek, Radvánszky Kálmán a múltban sem az Országos Széchényi Könyvtár hivatalos megkeresésére, sem pedig egyetemi tanárok kérelmére a műveket, ezek között különösen a Balassa kódexet még csak betekintésre sem bocsájtotta rendelkezésre.

Radvánszky Kálmán valóban magánál tartotta a kódexet, egy fekete aktatáskában őrizte. Tény, hogy a Balassa-kódexet elzárta a tudományos kutatás elől, de az is bizonyítható, hogy védte, minden igyekezetével megőrizte a háborúban és a háború után is a pusztulástól.

1950. március 16-án az OSZK főigazgatójának a meghatalmazásával Vargáné Waldapfel Eszter felment Sajókazára, hogy megvizsgálja a kódexet, és szükség esetén az OSZK-ba szállításáról gondoskodjék. Az evangélikus parókián felvett jegyzőkönyv szerint letéti szerződés jött létre: „Radvánszky Kálmán a tárggyal kapcsolatban előadja, hogy 1949. dec. 28-án bejelentett könyveket és kéziratokat az ostrom alatt könyvtárából kivéve, mint a legértékesebb darabokat állandóan magánál tartotta, és így maradtak azok meg. Radvánszky Kálmán elmondotta, hogy az említett könyveket 1949-ben a Tiszai Evangélikus Egyházkerületnek – Nyíregyháza – ajánlotta fel. Tekintettel azonban, hogy Nyíregyházán a püspöki hivatal még nem rendelkezik megfelelő helyiséggel, így a felajánlott könyveket nem adta át, s így azok jelenleg lakásán vannak elhelyezve.

Az eljáró hatósági közegek felvilágosítása után Radvánszky Kálmán felajánlja, hogy az említett könyveket és kéziratokat az Országos Széchényi Könyvtár részére felajánlja és ideiglenesen átadja, azoknak százszázalékos biztonságos őrzése érdekében, abból a célból, hogy azok a tudományos kutatás számára hozzáférhetők legyenek. Amennyiben a könyveket és kéziratokat Nyíregyházán vagy bárhol másutt biztosan megfelelően őrizni tudja a tulajdonos egyház, és a tudományos kutatás számára is rendelkezésre tudja bocsátani, úgy abban az esetben a könyvek és kéziratok ott helyezendők el.

A fentiekből adódik, hogy a könyveknek és kéziratoknak az Országos Széchényi Könyvtárban való ideiglenes elhelyezése Radvánszky Kálmán, illetve az egyházkerület tulajdonjogát teljes épségben hagyja.

1. Balassa-kódex.

2. Rimay-kódex (2 kötet).

3. Madách Gáspár verseinek kézirata.

4. Epistolarium Regis Matthiae (1555).

5. Heltai: Historia inclyti Matthiae Hunyadis ... (Kolozsvár, 1565.)

6. Heltai: Cronica az magyaroknak dolgairól. (Kolozsvár, 1575.)

7. Thuróczi: Cronica Hungarorum. (Brünn, 1488.)

8. Thuróczi: Cronica Hungarorum. (Augsburg, 1488.)

9-10. Zermegh: Historia ... (Amsterdam, 1662.) – Nadányi: Florus Hungaricus. (Amsterdam, 1663.) (Colligatum.)

11. Conduct and Charachter of Count Nicholas Serinyi. (London, 1664.)

12. Widemann: Album. (Bécs, 1652.)

13. Balassa és Rimay: Istenes éneki. (Lőcse, 1670.)

14. Balassa: Istenes éneki. (Nagyszombat, 1699.)

15. Gróf Zrínyi Miklós: Ádriai tengernek syrenája. (Bécs, 1651.)

A fenti 1-15. tétel megfelel a Radvánszky Kálmán által 1949. dec. 28-án tett bejelentésében szereplő 15 tételnek."

Mint a fenti letéti irat és Varjas Béla április 11-én kelt levele is mutatja: „A beszállítás – Radvánszky Kálmán kívánsága szerint – a Tiszai Evangélikus Egyházkerület tulajdonjogának fenntartásával történt."

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

A sajókazai kastély jelenleg az önkormányzaté, az általános iskola használja. A galériás könyvszekrények helyükön maradtak, iskolai könyvtár és helytörténeti kiállítás található bennük. A falon néhány régi fegyver emlékeztet még a múltra. A falu idősebb lakói még emlékeznek a Radvánszky-könyvtárra, a Thuróczy-krónikát és a Balassa-kódexet többen is említették ott jártamkor.

Jelenlegi becslések szerint az állománynak kb. egytizede semmisült meg vagy kallódott el a II. világháború következtében.

Az 1945 utáni évtizedekben az evangélikus egyház egyre nehezedő körülmények között látta el feladatait. Mivel a sajókazai könyvtár berendezését, a könyvespolcokat nem kapták meg, anyagi erő híján a könyvek elhelyezése hosszabb időt vett igénybe. Nehezítette a helyzetet, hogy a könyvtár és levéltár 1957-es különválása előtt és után is a könyvek többször változtatták a helyüket az Üllői úti épületen belül. Külön nehézséget jelentett, hogy az 1945 után beáramló egyéb könyvanyag feldolgozására is hiányzott az anyagi háttér. Az Országos Könyvtári Központ munkatársainak felülvizsgálata 1952-ben az evangélikus könyvtár állományát kb. 70.000-75.000 kötetre becsülte. Gaudy László, „egyetemes egyházi könyvtári és levéltári dolgozó" jelentése szerint: 1952-ben „Jóformán nem volt helyisége a háznak [Üllői út 24.], a pincétől a padlásig, a Levéltár egyéb célokra rendelt helyiségeitől kezdve a hivatalos egyházi szobákig, amelyekbe ne lettek volna könyvek összegyűjtve, ömlesztett állapotban. [...] A Levéltár minden helyisége zsúfolva volt könyvekkel és könyvtári egységekkel." Szimonidesz Lajos beszámolója az állomány és a kialakított polcrendszer méreteiről nyújt reális helyzetképet: „Régen a Podmaniczky- és a Haggenmacher-könyvállományon kívül mindenféle véletlenül beadott jegyzőkönyvek és jelentések jelentették a könyvtár szaporulatát, most ellenben a Podmaniczky-könyvtár harmincötezer kötetén túl egy egész új, a Podmaniczkynál hatalmasabb könyvtár keretei bontakoznak ki szemem előtt. A Radvánszky-, a Szlávik- és más egyéni könyvtárak után ebbe a könyvtárba szakadt bele a Kovács Sándor püspök által gyűjtött Luther-könyvtár és Múzeum régi könyvanyaga is – mégpedig olyan tömeggel, hogy az új anyag felállítására 1592 folyóméter állvány-deszka kellett, ami körülbelül azt jelenti, hogy az anyag hetvenötezer-nyolcvanezer könyvvel szaporodott, vagyis a réginek háromszorosára nőtt.” Az első rendezés után 1955-ben a könyvtár négy különálló helyiségben volt. A nehézséget fokozta, hogy 1962-ben az országos könyvtárhoz csatlakozott az Evangélikus Teológiai Akadémia könyvtára is. Virág Jenő könyvtárvezető ekkor készült jelentése szerint: „A Theologiai Akadémia új könyveinek feldolgozása mellett folyamatosan történik az Országos Evangélikus Könyvtár egyházi vonatkozású anyagának, valamint a régi és ritka könyveknek a feldolgozása. Feldolgozatlan a 7-es szoba anyagának nagy része, mintegy 15.000 darab egyházi jellegű mű, a 8-as terem teljes állománya (Radvánszky-féle könyvek) kb. 19.000 darab, a levéltári négy helyiség és olvasóterem anyaga, mintegy 25.000 darab, s ugyanitt ömlesztett állapotban van kb. 12.000 könyv (Saxlehner-hagyaték, a Leánygimnázium könyvei, duplumok, folyóiratok, vegyes anyag)." A teológus-képzést is szolgáló könyvtárnak a napi feladatok ellátása, a kurrens anyag, a közben beáramló kisebb hagyatékok feldolgozása is komoly erőfeszítést jelentett. Így a sajókazai könyvtár katalogizálása még nem fejeződhetett be. Az eddig már feldolgozott Radvánszky-könyvek possessor-katalógusának elkészítése és a teljes anyag katalogizálásának befejezése után állhat helyre az EOK külön gyűjteménye, mely, Radvánszky Kálmán kívánságát tiszteletben tartva, a következő nevet fogja viseli: Az Evangélikus Országos Könyvtár báró Radvánszky Béla által 1863-ban alapított Sajókazai Könyvtára.

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

BNC – Biblioteca Nazionale Centrale

CIH – SAJÓ Géza – SOLTÉSZ Erzsébet, Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungariae asservantur, I-II, Bp., 1970.

D 1905 – DÉZSI Lajos, Balassa és Rimay Istenes énekeinek bibliographiája, Bp., 1905, 101-104.

D 1923 – BALASSA Bálint Minden munkái, I, életrajzi bevezetéssel s jegyzetekkel ellátva kiadta DÉZSI Lajos, Bp., 1923, CXXIII-CXXXV.

EE – Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem

EK – Egyetemi Könyvtár

EMK – Erdélyi Múzeum Könyvtára

EOK – Evangélikus Országos Könyvtár

EOL – Evangélikus Országos Levéltár

K – Könyvtár, Könyvtára

MI – Magyar Intézet

MK – Magyar Könyvtár

MNM – Magyar Nemzeti Múzeum (ld. OSZK)

MOL – Magyar Országos Levéltár

MTAK K(ézirattár) – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár

OSZK – Országos Széchényi Könyvtár

Petrik I, V. – PETRIK Géza, Magyarország bibliographiája 1712-1860, I, Bp., 1888; V, Bp., 1971.

PK – Püspöki Könyvtár

RKK – Református Kollégium Könyvtára

RMK I-III. – SZABÓ Károly, Régi Magyar Könyvtár, I-III, Bp., 1879, 1885, 1898.

RMNy – BORSA Gedeon – HERVAY Ferenc – HOLL Béla – KÄFER István – KELECSÉNYI Ákos – [etc.], Régi Magyarországi Nyomtatványok 1473-1600, Bp., 1971, 1601-1635, Bp., 1983.

Stoll – STOLL Béla, Balassi-bibliográfia, Bp., 1994.

TBK – Teleki-Bolyai Könyvtár

TEE – Tiszai Evangélikus Egyházkerület

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra - Back to the Evangelical-Lutheran National Library Homepage

Vissza a tartalomjegyzéhez

Vissza az Evangélikus Országos Könyvtár Honlapra – Back to the Evangelical-Lutheran Central Library Homepage