Gödöllő, 1999. 09. 27.

Magyarországi Ev. Egyház

Sajtóosztálya

1085 Budapest, Üllői út 24.


Berzeviczy Gergely (1763-1822)

Berzeviczy Gergely ősei a XIII. században költöztek a tiroli havasok jeges bérceiről a Kárpátok közé. A családi címer attribútumai jól jellemzik személyiségét. A szikla a koronával a király és a haza iránti hűséget, ill. a romlottság és balsors elleni jogszerű és becsületes küzdelmet jelképezi. A sziklák járhatatlan csúcsaira felkapaszkodó kecske éles látásra, józan ítélőképességre, valamint az erények gyakran nehéz és fárasztó útjának becsületes végigjárására utal.

Berzeviczy 1763. június 15-én született Nagylomnicon, a család szepesi ágából. Felvilágosult szellemű közgazdász, társadalomtudós és politikus, a Tiszai Evangélikus Egyházkerület felügyelője (1801-től). A késmárki evangélikus líceumban húsz évesen szerzett ügyvédi oklevelet. Államtudományi ismereteit tovább mélyítette a göttingeni egyetemen (1784-87), s tanulmányutat tett Franciaországban, Belgiumban és Angliában. 1787-től a helytartótanács fogalmazógyakornokaként előbb jozefinista volt, majd csatlakozott a polgári reformerekhez. 1791-ben részt vett az országgyűlésen és a pesti evangélikus zsinaton. Kapcsolatban állt a magyar jakobinus mozgalommal, melynek vérbefojtását a magyar értelmiség elleni hadjáratnak minősítette. Hogy letartóztatását elkerülje, 1795-ben lemondott állásáról. Visszavonult kakaslomnici birtokára, ahol közgazdaságtani tanulmányok írása mellett, saját gazdasága irányításával és egyháza ügyeivel foglalkozott.

Latin és német nyelvű közgazdaságtani műveiben – Tessedik Sámuellel együtt – a magyar parasztság helyzetének első kutatója. Adam Smith hatása alatt – szintén elsőként – tárgyalta a magyar gazdaság kérdéseit. A külkereskedelem szabadsága mellett, a merkantilista bécsi gazdaságpolitika ellen érvelt. Eszméi és gondolatai a feudális rend lebontásának szükségességét, a jobbágyság felszabadítását és a polgári átalakulás ügyét szolgálták. Élesen bírálta az adómentességhez ragaszkodó magyar nemességet. Szót emelt Magyarország függetlenségéért, s tanulmányozta a magyar-észak-európai kereskedelem lehetőségeit. 1802-ben, számos Németországban megjelent írása elismeréseként, a göttingeni tudós társaság tagjai sorába választották.

Mint egyházkerületi felügyelő Fabriczy András (1751–1830), poprádi evangélikus lelkésszel elkészítette a tiszai egyházkerület egyházrendezését (Fabriczy-Berzeviciana coordinatio). Halálát követően (1822. február 23.) nem sokkal jelent meg Lipcsében Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungarn című műve, mellyel szerette volna beavatkozásra késztetni a királyt az állami hatóságok által elnyomott protestánsok érdekében. A 300 éve dúló protestáns ellenes üldözéseknek – véleménye szerint – csak egy Bécsben székelő, közvetlen a császárnak alávetett és kizárólag vallási ügyekben illetékes bizottság vethetne véget.

A haladó szellemű, kozmopolita elveket hirdető Berzeviczyt, – a 18. századi magyar szabadkőműves mozgalom egyik vezéralakját – sajnos kora nem igen értette meg.

(Blázy Árpád)

ev. lelkész