Főoldal Templomunk Gyülekezetünk Alkalmaink
Istentiszteleti rend Útravaló
Eseménynapló Galéria
Kapcsolat
Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap
2012. szeptember 2.
Fasori evangélikus templom

Énekek: 84, 362, 475, 423, 291/1
Textus: Ezékiel 18, 25-32

Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt. Ha pedig a bűnös
megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek.

Isten igazságosságáról szól ez a szakasz, a sokszor bennünk is előjövő téma ez: igazságos-e Isten vagy sem. Még akkor is, ha a szóhasználat szerint Isten következetességét kérdőjelezi meg Izrael.

A logikus, következetes eseménysor ez volt: Izrael ebben az időben már generációk óta tévutakon járt, vagyis nem Isten útmutatásait, törvényeit követve élt (pontosabban a törvény betűjét akár figyelembe is vehette, de a tartalmát, a lényegét nem), sosem Istentől várt útmutatást, erőt, segítséget. Isten pedig prófétákat küldött egymás után, hogy a nép figyelmét ismét önmagára irányítsa. Ezeknek a prófétáknak sikertelen küldetéseket kellett megélniük, hiába szólták Isten szavát, nem hallgattak rájuk. Ha következetesen gondolkodunk, emberi logikával, alighanem Isten elfogyó türelmét, haragját, büntetését kellene várnunk a folyamat végén. Isten azonban nem Izrael halálát kívánja, hanem a megtérését és az életét. Azt is mondhatjuk, ilyen szempontból tényleg nem következetes Isten, az ő emberszeretete szempontja szerint viszont az: bármilyen sértő dolgot is tesz Izrael, ő szereti népét és megmenekülésüket akarja. Következetesen.
Ami az isteni nézőpontból a következetesség, az az emberiből néha igazságtalanságnak tűnik.

Persze mit tenne az ember, ha isteni hatalom kerülne a kezébe? Mert többnyire ezt szeretnénk, a mi igazságunkkal magunk cselekedni isteni erővel és hatalommal. Lars von Trier dán filmrendező trilógiának szánt filmcsokrából ismerhette meg a közönség Grace alakját. Grace a Dogville című filmben maffiavezér apja elől menekül egy eldugott faluba, ahol őt mindenki kihasználja, nem sejtve, milyen hatalom áll mögötte. Szenvedések között él, majd ezekből menekül meg a film végére. A trilógia második filmjében azután ő kap vezetői lehetőséget. Manderley egy olyan falu, ahol ő lesz vezető, ahol érkezésekor fekete rabszolgák dolgoznak a kegyetlennek tűnő rabszolgatartók kiszolgáltatására. Ő felszabadítja a rabszolgákat, mindenkinek szabad akaratot ad, a haszontalannak tűnő dolgokat megszünteti a közösség életében, és várja a boldog megerősítést, az eredményt, a beteljesülést. Ehelyett katasztrófa érkezik, az általa kivágattatott fasor, melynek fájából hasznos dolgokat készítenek, védte addig a homokfúvástól a termést, a film végére minden jó szándék rossz eredményre vezet, minden jó rosszra fordul.

Számos további filmes példán túl magunk is tudnánk sorolni azokat a helyzeteket, amelyekben bár tudtuk, mi lenne a megfelelő, a jó eljárás, az végül mégis kudarcra vezetett. Tudnánk jól élni isteni hatalommal? Aligha. Az emberi bölcsesség annyira rész szerinti, hogy az káoszhoz vezetne. A bibliai őstörténetben ezt fejezi ki Isten intelme az ember felé: ne akarjon ővele azonos lenni, bár hasonlatos hozzá, bukásra vezet a túlnövő szándék.
Mégis ott van bennünk Isten igazságosságába vetett kétségünk. Ádám és Éva története, a bűneset története máris pedzi ezt a kétséget: mintha Isten a szülők bűnei miatt büntetné a gyermeket. (Gondoljuk el, a szülők elkövetnek egy bűncselekményt és az egész család megy a börtönbe? Igazságtalan!) Az apák esznek egrest és a fiak foga vásik? Megbünteti az atyák bűnét a fiakon harmad és negyedíziglen? (Sorolni tudjuk ezeket a bibliai passzusokat.)
És a hétköznapi élet igazságtalanságai: a nyomorba született ember, akinek nincs esélye munkára, de már a tanulásra sem volt, képzetlen, munkanélküli, de életben akar maradni, nincs képessége a tanulásra magára sem, hát ennivalót lop magának, és büntetendő lesz, de vajon igazságos ez így? Mert nem mindenki kapja meg az esélyt az életében, mi szerencsések vagyunk, de egy indiai faluban, vagy afrikai nyomortelepen született ember, egy riói favellában a drogkereskedő bandaháborúban született gyermek nem, számukra csak a környezetük ad mintát, az pedig semmi jót nem hordoz magában… Igazságos ez? Jézusnak is felteszik a tanítványok a kérdést János evangéliumában a vakon született ember kapcsán: miért az ő nyomorúsága, „ki vétkezett, ő vagy a szülei tán?” Jézus válasza csak részben megnyugtató ott, hogy sem ez sem az, hanem Isten ezen keresztül munkálkodik, és ez a válasz érthető, kívülről, de vajon átélve igazságosnak éreznénk ezt?

Nem igen van más eszköz számunkra, mint a hit, hogy ezekre a kérdésekre feleljünk. Isten ezer ízig szereti azokat, akik követik őt, szemben a harmad és negyedízig tartó büntetésen. Isten Ezékielen keresztül is az életet hirdeti, nem a halált. A szenvedést nem eltakarva mutatja meg, hogy annak a végén mégis a megigazulás áll. És ez logikával nehezen kikövetkeztethető, de hittel megragadható. De ez a hittel megragadott állapot sem vezet teljes tudásra. „Most tükör által homályosan látok” írja Pál apostol a korinthusiaknak. Ha azt szerény látásommal be is látom, hogy az én igazságom csak részleges, hogy az én akaratom isteni hatalommal felruházva sem lenne képes a világot megjavítani, arra kell jutnom, az ítéletem sem lehet teljes körű, biztos és igazságos. És ez az a pont, ahol tisztességesen ennél többet nem tudunk mondani. Hisszük, hogy Isten minden, általunk látott és általunk sem felfedezett igazságtalanságra szeretete szerint ad választ, megoldást.

Mert ő következetes, mégpedig az emberrel való kapcsolatában. Amíg az ember hajlamos őt elhagyni, addig ő mindig kínálja magát, kínálja szeretetét. A textusban szereplő 32. vers isteni kijelentése már a 23. versben is elhangzik. Érthetjük ezt úgy, Isten érzékeny az ember dolgaira, szereti az embert, hiszen nem a halálát akarja, figyeli, látja az ember dolgait, megismétli, erősíti ezt a szándékát. Megerősíti ezt a szándékot életünkben is, nehéz perceinkben pedig ennek a reményével vigasztalhatjuk magunkat. Ámen

                                                                         (Pelikán András)

[1] [2] [3]

Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatal
1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. földszint 1. Tel./Fax: 322-2806, Mobil: 06-20-770-3700
e-mail: fasor@lutheran.hu