Főoldal Templomunk Gyülekezetünk Alkalmaink
Istentiszteleti rend Útravaló
Eseménynapló Galéria
Kapcsolat
 

Gyülekezetünk története


A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán áll az evangélikus gimnázium és templom monumentális épületegyüttese. Nem ez volt az első ilyen intézmény, hiszen Budapesten a lutheránus istentiszteletnek és oktatásnak régi hagyományai voltak. Első iskolánk 1795-ben, templomunk 1799-1808-ban, majd gimnáziumunk 1862-65-ben épült a jelenlegi Deák téren, valóságos evangélikus központot alkotva. A régi iskolaépületek azonban a 19. század végére már túl szűkek lettek, és felmerült egy új gimnázium építésének az igénye. Ez a Városligeti fasorban, végső formájában, a hozzá csatlakozó templom épülettel együtt valósult meg.


A "budapesti ág. h. ev. főgymnasium" tanári kara 1898. február 19-én tartott tanácskozásán már érdemben tárgyalt az új gimnázium ügyéről. Helyével kapcsolatban két lehetőséget mérlegeltek: legyen-e a Belvárosban, vagy inkább a lebontásra ítélt Újépület (a mai Szabadság tér és határoló épületei) újonnan felosztásra kerülő területén. A megbeszélésen olyan konkrét kérdések is felmerültek, hogy milyen és mennyi helyiséget foglaljon az épület magába, illetve két- vagy háromemeletes legyen. A tárgyalás jegyzőkönyvéhez néhány szignó nélküli alaprajzi vázlatot is csatoltak.


     1901. elejére már új helyszínnel, éspedig a Városligeti fasorral számoltak, de még nem dőlt el pontosan, hogy az útvonal mentén melyik telekre kerüljön az épület. A választás meglehetősen szokatlan volt, hiszen a Városligeti fasor -lényegében a mai napig- főleg kertekkel övezett villáknak ad otthont. Lehet, hogy az egyház vezetői a város belső területén nem találtak megfelelő méretű, vagy elfogadható árú telket e célra. (Az evangélikus gimnázium és templom adhatott példát a környékbeli reformátusoknak, akik néhány évvel épületegyüttesünk elkészülte után saját templomukat ugyancsak a Városligeti fasorban emelték.) Az evangélikus egyház Pecz Samut, a tekintélyes építészt kérte fel, hogy a szóba jöhető telkekre készítsen előzetes tervvázlatokat. 1901. márciusában Pecz Samu összesen hat tervváltozatot nyújtott be; ahogy a gimnázium igazgatójának címzett levélben megfogalmazta: "Így könnyebben eldönthető lesz, hogy mi nyújt több előnyt: a közelebben fekvő és kevésbé jó épület, vagy pedig a távolabban fekvő és jobb épület." Ezek a még mindig vázlatszerű tervlapok a gimnázium alaprajzát különféle L és U alakú konfigurációban ábrázolták, továbbra is csatlakozó templom nélkül.


     A telek megvételére azonban csak két év múlva, 1903. tavaszán került sor. Valójában nem is egy, hanem két telket vett meg az egyház, az egyiket Förster Jánostól, a másikat Mandl J. Ignáctól. Ekkor már a gimnázium mellé új templom építését is célba vették, és az építkezés ügyeinek intézésére "gimnáziumépítő bizottságot hoztak létre.


A tervpályázat


A bizottság 1903. januárjában beterjesztett javaslatának megfelelően az épületegyüttes megtervezésére pályázatot írt ki. Középületre pályázatot rendezni a korban elterjedt gyakorlatot jelentett, viszont szokatlan, bár a jelen esetben részben érthető volt, hogy most "saját hitsorsbéli épészeknek a felhívásával" történt. A bírálóbizottság tagjai között ott találjuk Czigler Győzőt, a Műegyetem tanárát és a kor egyik legfoglalkoztatottabb, a késő historizmus világában otthonos "hivatalos" építészét, továbbá Kéler Napóleon presbitert és építési vállalkozót, aki később az evangélikus egyház kebelén belül a templom és gimnázium építésének megszervezésében kulcsszerepet vállalt. A bizottság március 31-én vette át a benyújtott pályaterveket, szám szerint kilencet, melynek egy része a szerző nevével, másik része jeligével volt megjelölve.


A bizottság részletes bírálatot írt a pályamunkákról, "Pecz Samu tervének kivételével, miután annak szerzője a bíráló bizottság elnökéhez intézett levél értelmében pályázaton kívül kívánt maradni." Nem lehet biztosan tudni, mi késztette Peczet erre az elhatározásra. Valószínűleg megalázónak érezte az eljárást, a pályázati folyamatot, miután két évvel korábban már több vázlatot készített a gimnáziumhoz, de tervének beadásával mégis ki akarta nyilvánítani készségét a végső, a kiviteli tervek elkészítésére.


     Az elbírált nyolc terv közül az első számú az "Erős vár a mi Istenünk" jeligét viselte. A jegyzőkönyv szerint a terv a telek túlságos beépítésével számolt, voltak alaprajzi problémák is, és az architektonikus kiképzés ugyancsak gyengén sikerült. A második számú pályamunka szerzője Barcza Elek volt, aki az udvar körülépítését irányozta elő, középre mintegy kápolnát helyezve a templomot; így az nem érvényesülhet a főhomlokzaton, melynek kialakítása pedig "monumentális és festői külsőt" kölcsönözhetett volna az épületnek. A 3. számú pályamukát Gerey Ernő készítette. A megkívánt tizenhét tanterem közül -a termek szerencsétlen elhelyezése folytán- hat elmaradt, az alaprajz általában rosszul volt megoldva. Gerey, akárcsak a legtöbb szerző, készített alternatív tervet is; ennek a homlokzati architektúráját a bírálók viszont dícsérik.


     A 4. számú terv szerzője Meinig Artúr volt. Mind a felsőbb körök, az arisztokrácia kedvelt építésze, a historizáló építészet neobarokk irányzatnak magyarországi úttörője és jeles képviselője, Pecz Samu mellett ő számított a pályázaton résztvevők közül a legrangosabbnak. Három variánst nyújtott be. Alaprajzilag mindhárom meglehetősen széttagolt volt, sok szerencsétlen megoldással. "Az épület külső megjelenésében inkább főúri palotának, mint szerény eszközökkel építendő tanintézetnek látszik." -jegyzi meg a bírálat a Meinig-féle tervezett neobarokk arcitektúrájáról, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az építész éppen a főúri rezidenciák specialistájának számított. A bírálóbizottság tagjai mégis hálájukat fejezték ki az elismert művésznek: "Tervező különös elismerést érdemel mindezek dacára azon művészettel párosult szellemi munkájáért, mellyel segítségére sietett egyházának e komoly, és nehéz feladat megoldásában."


     Az 5. számú pályaterv Schodits Lajos munkája. Alaprajzán az iskolaszárny a telek keleti oldalán húzódik, a templom a rövidebb fasori főszárnyhoz nyugatról (jobbról) kapcsolódik. A bírálat szerint a tervezőt -dícséretes módon- a gyakorlatiasság és a takarékosság vezérelte, s talán ezért történt, hogy míg az arányok és a tömegek elosztása jól, a részletek kidolgozása kevéssé sikerült. A 6. számú terv jelölése kétfilléres okmánybélyegek fekete körben. Akárcsak egy másik, már említett munka, az udvar körbeépítését irányozta elő, középen a templommal. Ez, de számos más elem is elítélő bírálatot váltott ki. A 7. számú terv szerzője Kovács Sándor volt. A gimnázium alaprajzi beosztása megfelelőnek ítéltetett, csak túl sok területet vett el az udvarból, nem lett volna szükség például az épülettömb közepébe illesztett üvegfedelű csarnokra. A templom a terv szerint a telek nyugati oldalán állt. "Architektúrája a tömegek csoportosításával és gazdag tetőkiképzéssel tetszetős képet mutat, bár stílusában következetességre nem törekszik" -vélték a bírálók. A 8. számú tervet a Schubert és Hübschl építészpáros készítette. Ezzel kapcsolatban kiemelte a bírálóbizottság, hogy egyedül e terv költségvetése irányoz annyit elő az építésre, amennyit a pályázati program előírt (550000 korona), a többi pályaterv költségvetése ugyanis jócskán túllépte a megadott keretet. A tervnek erényei mellett azonban volt egy igencsak problematikus pontja: a termek nem folyosóról nyíltak, hanem egymásból.


     A díjazásban a következő döntés született: az 1. díjat (1000 korona) Schodits lajos, a 2. díjat (750 korona) "A" tervváltozatával Meinig Artúr, a 3. díjat (500 korona) Schubert és Hübschl kapja. Tovább Barcza Elek és Gerey Ernő pályatervében vannak "életrevaló részletek", ezek 300-300 koronáért megvehetők. A bírálóbizottság azonban úgy találta, hogy a korábban felsorolt problémák és a költségtúllépések miatt maradéktalanul egyik terv sem ajánlható kivitelre, és ezért új program kidolgozása és a tervezésre közvetlen megbízás kiadása kívánatos.


     A díjazott és megvett pályázati terveket az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. Valamennyi historizáló-középkorias (neoromán, vagy neogótikus) architektúrával készült, az egy Meinigét kivéve, amely dús neobarokk formákat mutat. Neogótikus épületet tervezett Pecz Samu is, akinek benyújtott, de el nem bírált pályaterve ugyancsak fennmaradt. Érdekes módon a szecesszió egyáltalán nem jelent meg a terekben, holott az új stílus már Magyarországon is egyre terjedt. A magyarázat minden bizonnyal a meghívott -Pecz és Meinig kivételével inkább harmad-, mind másodvonalbeli építészek viszonylag konzervatív felfogásában keresendő.


     Mint ahogy más pályázatoknál is előfordult, a végleges tervek elkészítésére most sem az első díjas építész kapott megbízást. A közelebbi részletek nem ismertek, csak a tény, hogy a pesti gyülekezet választmánya 1903. május 25-én tudomásul vette, miszerint Pecz Samut kérték fel a gimnázium és templom végleges tervének az elkészítésére.

 


[1] [2] [3]

Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatal
1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. földszint 1. Tel./Fax: 322-2806, Mobil: 06-20-770-3700
e-mail: fasor@lutheran.hu