Az egyháznak olyan helynek kell lennie, ahonnét senkit sem küldenek el (Széchey Orsolya)
Hét-nyolc évvel ezelőtt ránkszakadt a szabadság. Nem mi vívtuk ki, ajándékba kaptuk. Egyházunk mai, lelki és anyagi téren egyaránt megrokkant állapotában erejét meghaladó feladatok előtt áll. Gyakorta emlegetjük azt a bizonyos 40 évet, amelyben az államhatalom korlátozta, bénította az egyházat. Sok mai nyomorúságunk gyökerei valóban ezekbe az évekbe nyúlnak vissza. Minden tehetetlenségünket és bűnünket azonban nem magyarázhatjuk csak a múlttal, mert előttünk mindig nyitva áll az újat kezdés, a megújulás lehetősége.
Nagyon örültünk és örülünk ma is annak, hogy megszűntek az egyház működését korlátozó adminisztratív intézekedések. Lehetnek iskoláink, tarthatunk hittanórákat, missziós munkát végezhetünk nemcsak a gyülekezetekben, hanem kórházakban és a katonák között is, műsoridőt kaptunk a rádióban és a televízióban. Nagyon örülünk ezeknek a lehetőségeknek, ugyanakkor azonban érezzük, képtelenek vagyunk megfelelni ezeknek az új kihívásoknak. Drága és talán vissza nem térő lehetőségeket szalasztunk el, amikor egyházunknak a társadalom előtti megnyilvánulásaiból nem tűnik ki egyértelműen, hogy hordozói és továbbadói vagyunk Urunktól kapott drága kincsünknek, az evangéliumnak.
Mindannyiunk közös öröme és gondja, hogy két gyülekezetünk, a budaörsi és a budahegyvidéki kezdett, illetve készül templomot építeni. Nagyon sok munkára, egymást elhordozó türelemre és szeretetre, erős hitre, sok imádkozásban megharcolt helyes döntésekre lesz szükségük ezeknek a gyülekezeteknek ahhoz, hogy fel is építhessék templomukat. Nekünk, a töbieknek pedig szellemi és anyagi támogatással kell segítenünk őket.
Nagyon fontosnak érzem, hogy a Békásmegyeren kezdett szervező, missziói munka folytatódjék. Ennek alapvető célja csak az lehet, hogy a lakótelepen élő evangélikusok vagy a még semmilyen egyházi közösségbe sem tartozó emberek lelki otthonra találhassanak. Egyéb szempontok és érdekek csak olyan mértékben vehetők figyelembe, amennyiben ezzel a céllal összhangba hozhatók. Változatlanul feladatunknak érezzük, hogy ennek a munkának a feltételeit biztosítsuk.
Mindegyik gyülekezetünknek megvan a maga gondja, nehézsége. Ezek között számos olyan van, amelyik kívülről nem látszik, csak belülről érzékelhető. Azoknak a gyülekezeteknek is lehetnek nehéz helyzeteik, amelyek élete felhőtlennek látszik. Senki sem lehet elbizakodott, csak az Úr kegyelme tart és őriz bennünket.
Sokat panaszkodunk manapság az ország nehéz, esetenként válságos gazdasági és társadalmi helyzete miatt. Hitem és látásom szerint a válságnak elsősorban nem gazdasági, hanem lelki-szellemi okai vannak, a megoldást is ezen a területen kereshetjük. Ebben a munkában lenne nagyon fontos szerepe az egyháznak, de ezt a szerepet csak a Szentlélek által megújított egyház tudja betölteni. A társadalomnak nagyon szüksége van az egyház szolgálatára, de csak egy megújult egyháznak lehet helye és szerepe a mai társadalomban. Egyházunk hívő népének Isten színe előtt kell szembesülnie nemzetünk, hazánk, az emberiség gondjaival. Önpusztító civilizációnknak csak akkor van esélye a túlélésre, ha Krisztusban megújul. Nekünk egyértelműen és világosan meg kell vallanunk Jézus Krisztusba vetett hitünket, hirdetnünk kell a megoldást. Nagy a felelősségünk, hiszen emberek milliói veszhetnek el, ha nem találnak rá Jézusra, a hazafelé vezető útra. Népek, társadalmak süllyednek el, ha nem tudják elfogadni az Úr megújító kegyelmét.
Ezért kérjük gyülekezeteinket és egyházunk minden tagját, hogy odaadóbb hitélettel, buzgóbb igehallgatással és imádkozással, a közvetlen környezete iránti nagyobb felelősséggel és missziói öntudattal gyakorolják keresztyéni hitüket. Tartsunk bűnbánatot, mert nem vettük komolyan az Istntől kapott kegyelmi időt.
Nekünk ma azzal a hittel kell Jézus elé vinni a mi erőtlen egyházunkat, amellyel a kapernaumiak a tetőt megbontva Jézus elé leeresztették a béna embert (Mk. 2,1-12). A mi reménységünk csak az a Jézus Krisztus lehet, aki a kapernaumi bénának és a Bethesda tavánál gyógyulásra váró 38 éve béna embernek (Jn. 5,1-9) azt mondta: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" Ehhez adjon nekünk erőt az Úr, áldása kísérje munkánkat.
Dr. Győri József egyházmegyei felügyelő
(Gondolatok a vári hajléktalan-délutánokról)
Mivel is jellemezhetnénk az egyházat, ha lényegét kellen meghatároznunk? Ezerféle dologgal, gondolhatnánk. S ki-ki a maga szakterülete, tudása, hite által meghatározva fogalmazná meg válaszát. Mégis, hadd emeljek ki most egyet a lehetséges válaszok közül.
Az egyháznak olyan helynek kell lennie, ahonnét senkit sem küldenek el, ha bekopogtatnak annak ajtaján. Mert Isten sem küld el senkit, ha szívén kopogtatnak. És § sem szabja meg, hogy milyen kérdésben lehet hozzá fordulni.
Ha fenn vagy, akkor is Ha lenn vagy, akkor is
lenn vagy fenn vagy
ki? vagy
Ki? van mindig velem;
lelkem, testem,
Istenem.
Talán így foglalnám össze azt, hogy miért is vágtam bele a vári "hajléktalan-délután" kialakításába. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy nap nap után kéregető hajléktalanokba botlunk, adunk valamit, elbizonytalanodunk, vagy nem adunk semmit. És így van ez egy lelkészi hivatalban is. Naponta kopogtatnak ajtaján az ismeretlen, ügyes-bajos dolgaikkal előhozakodó hajléktalanok, hiteles vagy kevésbé hihető történeteikkel. És ha le tud velük ülni az ember, pillanatok alatt kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint (az egy mondatban megfogalmazható) pénz vagy élelem hiányáról.
Ha erőm elfogy,
a Nap akkor is ragyog
mely erőt ad újra
Istenem meggyújtja.
Nálunk, Budaváron is elkezdtek visszajárni az emberek, így történt egy hideg téli napon, hogy egyszerre hármójuk jelent meg, mindegyik személyre szóló konkrét segítséget és beszélgetést várva. Hát ekkor született meg a "hajléktalan-tea", hisz ez a helyzet önmagától megmutatta, hogy igény van a rendszeres foglalkozásra, hogy van, amit az egyház valóban adni tud, s nem kevésbé azt, hogy a saját érdekünkben is rendszeresíteni kell a hajléktalanokkal való foglalkozást.
Most már hetente azonos időben jönnek föl, s tudják, hogy akkor van rájuk idő, és meleg ételt kaphatnak. A pincében állandó ruharaktár van, amit a gyülekezetnek felajánlott ruhákkal újra meg újra felfrissítünk, és ebből válogathatnak ezen az alkalmon. Havonta egyszer pedig aláírásos alapon néhányuk csekély értékben étkezési utalványt is fölvesz. Ezt azoknak adjuk, akik már legalább egy féléve hetente följárnak tanácsért, jó szóért, ruháért, egyebekért. ezeken az alkalmakon először együtt étkeznek, aztán megbeszéljük, hogy kivel mi történt a hét alatt, ki van kórházban, kit kellene meglátogatni, kinek van valami újabb kilátásban, kinek mi fáj... Van, hogy felnőtt ember sír, hogy bosszankodik, de már vicceket is meséltek, operát és egyházi énekeket is énekeltünk már, "megbeszéltük" a rendszerváltást, lakásbebútorozással foglalkoztunk... És mivel az élet lagalapvetőbb kérdései merülnek fel hétről hétre, szembesülnek Isten-kérdéseikkel, régi vallásos emlékeikkel. Egyik megdöbbentő élményem volt, hogy a legnagyobb télvíz idején egyikük elkérte Kodolányi János "Égő csipkebokor" című művét, s jóllehet az illető végig a szabadban aludt, egy hét múlva azzal jött vissza, hogy kiolvasta a könyvet, buszmegállókban, itt-ott jártában-keltében. Az étkezések idején egyikőjük egy rég tanult imádságot szokott idézni...
Ne tétovázz! Ha hiszel valamiben,
valakiben,
Ha felnézel az égre nem ördög vagy
értsd meg végre emberbőrbe zárt testedben.
Nem csak Önmagadat látod;
látod amottan
az isteni világot.
Ezer apró történetet mesélhetnék még, de hadd szőjék tovább bennünk, körülöttünk a hjléktalanokkal történő találkozásaink a közösségi élet szőttesét.
Végezetül is a közösség szempontjából is átgondolhatjuk ezt a dolgot. Amióta működik ez a "délután", egy, a gyülekezeti lapunkban közölt felhívás megajándékozott egy kedves nyugdíjas tanárnővel, aki most már hetente részt vesz a munkában. Kedves látni azt is, ahogy egy-egy ember gondolataiba fogadja ezeket az embereket, hoz valamit, érdeklődik. Valóban szükségünk van erre a nyitásra ahhoz, hogy egészségesek maradhassunk az Istenszereteben, az emberszeretetben, a hitben, a közösségben, amikor a gyülekezet Buda két központi kerületére terjed ki. Ebben a családban sokféle embernek kell helyet találnia, ha hűek akarunk maradni a körülöttünk zajló valósághoz, a körülöttünk élt élethez, hisz testté, életté lett maga az Ige is.
Az egyik hajléktalan nemrég söpörte le a templom körüli járdát, a templomhoz vezető, turisták csikkeitől koszos lépcsőket -- ki tudja, melyik lépcső, mikor vezeti majd valamelyikőjüket az Isten közelébe? Amikor most a közösség szempontjából boncolgatjuk ezt a kérdést, érdemes azért megemlíteni még, hogy sok gyakorlati dologra is -- mindenki érdekében -- vigyázni kell. Külön kell tartani az étkészletüket, rendesen ki kell takarítani az alkalmak után, és határozottan nemeket is kell mondani, amikor véget ér a délután, amikor olyasmit vállalnánk föl, ami a "vári evangélikus család" asztala körül nem fér el. De az őszinte beszédből előbb-utóbb mindenki ért, és tágas az emberi szív is, oda tudja adni azt, amit adni tud: a jó szót, az elfogadást, az értük való aggódást. És ehhez mi is elegen vagyunk.
Hadd zárjam Bonhoeffer kristálytiszta gondolataival soraimat:
"A keresztény közösségnek tudnia kell, hogy nemcsak
a gyenge tagoknak van szükségük az erősekre,
hanem a gyengék nélkül az erősek sem tudnának élni.
A gyengék eltávolítása a közösség halálát jelenti."
Széchey Orsolya budavári diakóniai munkatárs
(A rövid versek egy vári hajéktalan tollából valók. Isten áldását kérjük erre az áldott, drága szolgálatra, az olvasóktól pedig imát és minden segítséget, amit adni kívánnak -- a szerk.)
Élő kövekként Budaörsön
Különös sorsú település Budaörs. A főváros nyomasztó, szinte tolakodó közelsége, az ingázók megszokott látványa, az épülő bevásárlócsarnokok panorámája, panelházak sorai, az autópálya mindennapos, egyhangú zúgása keveredik itt a vidék már tisztább, élesebb levegőjével. A bolygóvárosban -- amelynek legvégén, a Patkó utcában egy jövendő lutheránus templom telke áll -- kicsiny, de szilárd hitű gyülekezet formálódik.
A II. világháború után, a kényszerű ki- és betelepítéseknek köszönhetően az eredeti Budaörs színkatolikus és erősen lokálpatrióta lakosságának mintegy egytizede maradhatott meg csak szülei lakóhelyén. Helyükbe mások jöttek, közöttük 3-4 evangélikus család is -- magyarázza Endreffy Géza budaörsi missziós lelkész. Az akkor még létező HÉV- és villamosvonal miatt magától értetődően Budafok vállalta magára az ő lelki gondozásukat. Bár e közlekedési lehetőségeket elmosta a történelem, az anyagyülekezet egészen a legutóbbi időkig segítette az ittenieket. (A támogatás persze kétoldalú volt, hiszen -- mint mondják -- a törökbálintiak, budaörsiek is derekasan kivették részüket a budafoki parókia megépítésében.)
A teológiáról frissen kikerült lelkész a közösség első saját lelkipásztora. Tavaly szeptember közepén kapta meg kinevezését, s vele együtt a budaörsiek is 5 esztendőt arra: teremtsenek evangélikus gyülekezetet ott, ahol eddig csak csírájában létezett. Kevesen tudják, hogy a gyökerek mégis már régóta megvannak. Már Endreffy Géza kinevezése előtt létrejött, s azóta is tevékenyen dolgozik a közösség önálló presbitériuma -- azaz a budaörsiek belülről indultak meg a növekedés útján. A legcsodálatosabb az, hogy nem az én megfeszített munkám, hanem az itteniek önálló akarata által jutunk előbbre -- mondta a lelkész, aki azt is hozzátette: Budaörsön még az ötvenes évek diktatúrája idején is akadt néhány ember, aki rendszeresen összejárt imádkozni.
És az Úr szándéka lassan nyilvánvalóvá lesz. Kezdetben csak havonta tartottak evangélikus istentiszteletet a budaörsi református imaházban, s az itteniek egy része továbbra is Budafokra járt konfirmálkozni, vagy a belső budai gyülekezetekben látott el presbiteri, s egyéb funkciókat. Jópár éve azonban már minden hétvégén van istentiszteleti szolgálat itt (gyakorta úrvacsorával), amire immár 40-60 fő jár el rendszeresen. A szám pedig egyre növekszik.
Időközben kisebbfajta csoda is történt Budaörsön: a helyi önkormányzat -- amelynek polgármestere nyitott felekezetünk iránt -- telket ajánlott fel templomépítésre a gyülekezetnek. Cserébe a közösség vállalta, hogy a majdani épületet körülvevő kertben szép parkot alakít ki. A templom felépüléséhez azonban idő kell. Isten azzal segít minket, hogy először élő kövekként lelki házzá épülünk fel -- fogalmazott a lelkész.
A régi gyülekezeti tagok (akik közt többen igencsak nagycsaládosok) mellé kis hittanosok jönnek, akik azután hozzák a szüleiket is. ěgy fokról-fokra minden korosztály megjelenik, s lassan családias lesz a közösség. Idén már hárman konfirmáltak, a lelkészhez pedig 6-7 újabb gyermek jár kétéves konfirmációi oktatásra. Elképzelhető, hogy hamarosan egy újabb, ugyanekkora létszámú csoport indul. Tíz-tizenketten járnak arra a felnőtt bibliaórára, amelyet egyelőre a helyi ellenzéki pártok székházában tartanak meg, s most szerveződik az ifjúsági bibliaóra is.
A tavalyi 20 hittanossal szemben idén már közel 60 (!) gyermek jelentkezett oktatásra Törökbálint két és Budaörs öt iskolájában, közte meglepetésre más felekezetűek is. A múlt évet arra tettem fel, hogy az idősebbeket, a családosokat találjam meg, s hívjam el -- meséli Endreffy Géza --, idén pedig főképp a fiatalokat próbálom megkeresni. A jó szervezésnek hála, idén már bográcspartira és nyári balatoni táborozásra is mehettek a fiatalok -- többek közt Garádi Péternek, a gyülekezet felügyelőjének segítségével.
S vajon mi lesz a templom sorsa, amelynek alapkövét még 1994-ben rakták le? A Krähling János és Potzner Ferenc által tervezett, s "archaizáló modernnek" nevezett stílusú Istenháza alapjai már készen vannak, s püspöki ígéret is van az építkezés majdani támogatására. Sajnos, akadnak, akik Budaörsön (is) ellenzik a templomépítést, s félnek a "vasárnapi harangzúgástól", amely majd "nem hagyja aludni az embereket. Mások azt róják fel, hogy épp azt az értékes területet kapták meg az evangélikusok, amelyen eddig évről évre egy mulattató vándorcirkusz ütötte fel tanyáját...
Bár sokan még bolondságnak tartják az Isten beszédét Budaörsön, az evangélikusok épülő közössége egyszer templomot fog építeni itt. Amíg ez meglesz, addig a lelkész (mindig magával cipelt) vaskos táskája jelenti majd a "lelkészi hivatalt", a fogadóórák pedig pedig a pártok házában tartatnak...
Svéd énekkar részvételével, svéd liturgia szerint tartottak istentiszteletet a gyülekezetben szeptember 28-án Dr. Hafenscher Károly szolgálatával -- mondta el Solymár Gábor lelkész. Október 10-én a gyülekezet ifjúsága Bánkon tett közös kirándulást.
Egész Budafokot megmozgatja egy új evangélikus kezdeményezés: "Magyar istenes versek" diák szavalóverseny indult a kerületben, amelynek elődöntőit október hónapban péntekenként tartották, a döntőre pedig november 14-én (szintén pénteken) délután 16.30 órakor kerül sor. A zsűri elnöke ezen az alkalmon Bánffy György színművész lesz. A verseny megrendezéséhez több vállalat és az önkormányzat is hozzájárult (így méltó díjak is lesznek), az iskolások által szavalandó kötelező istenes versek jegyzékét pedig kerületi iskolák lelkes irodalomtanárai állították össze. Több iskolában akkora az érdeklődés, hogy külön háziverseny-elődöntőket is szerveztek.
Budafok másik öröme, hogy jócskán megnőtt a hittanórákra járók száma a kerületben. Ennek oka, hogy az evangélikus és református lelkész szeptemberben, a tanév elején minden kerületi kisiskolás számára külön lapocskát készített, amelynek kitöltésével lehetett jelentkezni az evangélikus, református vagy katolikus hittanoktatásra.
A gyülekezet november 2-án délelőtt 11 órakor Brebovszky Gyula szolgálatával emlékezik a templom felszentelésének 62. évfordulójára. November 9-én reggel 9 órakor családi vasárnapot szerveznek, amelyen Dr. Drenyovszky Irén gyermekorvos, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke tart előadást "Gyermekeink testi-lelki egészsége" címmel.
A hegyvidékiek a nyárelőn vettek búcsút a nyugdíjba menő Kőszeghy Tamás lelkésztől és feleségétől, akik évtizedeken át gondozták a gyülekezetet, s vezették a hittanórákat. A püspöki felmentés nyomán szeptember 21-én búcsúztatták Takács József kisegítő lelkészt, aki közel három és fél évtizeden át szolgált hűségesen a közösségben. Helyükbe Bácskai Károly volt mezőberényi lelkész és felesége lépett. Az új pásztor ünnepélyes beiktatására szeptember 28-án, mintegy 20 lelkész jelenlétében és megerősítésével került sor Budahegyvidéken.
A nyár folyamán a gyülekezet hét gyermek- és ijfúsági táborozáson vett részt. A legkisebbek Nagyvelegen, a cserkészek a Plisben és Porván, a középiskolások Nagybörzsönyben és egy dél-dunántúli biciklitúrán, a szenior ifjak Zánkán voltak együtt, az ifjúság egésze pedig augusztus 3-9. közt a tuusulai finn testvérgyülekezetet kalauzolta a Balatontól Szentendréig. A gyülekezet 9 tagja vett részt az Evangélikus Külmissziói Egyesület júliusi plilcsabai konferenciáján.
Októberben jelent meg először a gyülekezet újsága, a Budahegyvidéki Életkép, s a közösség immár az Interneten is elérhető (honlap: http://lutheran.alarmix.net/ budahegy.htm.) Szeptember 27-én a hegyvidékiek nagytakarítást tartottak leendő új templomuk telkén. A Keresztyén Értelmiségi Fórum minden hónap 4. hétfőjén továbbra is várja az érdeklődőket az egész egyházmegyéből. November 7. és 9. között evangélizációs hétvégét tartanak Budahegyvidéken.
November 8-án a Promise könnyűzenei együttes ad koncertet a gyülekezetben.
A csepeliek a nyár folyamán testvérgyülekezeti találkozón vettek részt Finnországban -- nyilatkozta Lehoczky Endre lelkész. Problémát jelent az egyházközösség számára, hogy esőzések alkalmával ázik templomuk fala, mivel a korábbi bádogosmunkák nem sikerültek megfelelően. Most készítik elő a templomtatarozást, amelyet jövőre -- az 1928-ban elkészült templom 70. évfordulójára -- mindenképpen szeretnének befejezni. Csepel várja a segítséget e munkálatokhoz.
A gyülekezet hamarosan meghívásos pályázatot ír ki a tulajdonában lévő építési telkén létesítendő gyülekezeti helyiségek (templom, lelkészi hivatal, közösségi termek) előtervének elkészítésére -- tudtuk meg Thurnay Béla felügyelőtől. Az leendő építmények egyike szociális célokat -- nyugdíjasközpontot és/vagy ifjúsági klubot -- szolgálna. Ez utóbbit Csillaghegy azzal a Gézengúz Alapítvánnyal összefogva működtetné, amelynek fiatal orvos szervezői jelenleg Békásmegyeren méhen belül károsult gyerekek gondozásával foglalkoznak. A csillaghegyiek büszkesége, hogy hittanrórára és egyéb alkalmakra járó gyermekeik száma mintegy 70-re rúg, ami nagyon magasnak számít. Különösen sikeres a hosszú idő óta működő bibliadráma foglalkozás, ahol a kicsinyek az evangéliumi történeteket átélve fejlesztik saját kommunikációs készségüket.
Ökumenikus esti sorozat indult ősztől minden hónap második hétfőjén este 18.30 órakor a farkasréti közös evangélikus-reformtátus templomban (XII. Németvölgyi út 10.). November 10-én Dr. Hafenscher Károly tart előadást "Rejtett egységünk a Krisztusban, egyházaink közös hitbeli látása és tanítása" címmel. Az októberi első alkalmon Sajgó Szabolcs jezsuita előadását hallhatták az érdeklődők "A látható egység jelei Krisztus egyetemes egyházában" címmel.
A gyülekezet két gyerek és két ifjúsági tábort szervezett a nyáron. Huszonketten látogattak el a helsinki finn testvérgyülekezethez -- tudtuk meg Szeverényi János lelkésztől. Mivel Ferenczy Erzsébet egy évig Amerikában folytat tanulmányokat, Csepregi András pedig még két évig Angliában tanul, segítségképpen augusztua 1-jétől Joób Máté segédlelkész, és szeptember 1-jétől Rőzse István helyettes lelkész szolgál Kelenföldön. A közösség súlyos gondja, hogy komoly vizesedési-statikai problémák alakultak ki a templomépületnél. Emiatt több millió forint költségű, akár két-három évig is elhúzódó felújítási munkák kezdődtek meg. Minden hozzájárulás enyhíthet e gondon.
Október 11-én avatta diakónus lelkésszé Schulek Mátyást, a Deák téri Evangélikus Gimnázium igazgatóját Szebik Imre püspök. Október 15. és 17. között gyülekezetei evengélizációs alkalmat szervezetek Dr. Cserháti Sándor professzor szolgálatával. November 8-án 17.30 órakor a kelenföldiek szeretetvendégséget tartanak, amelyen a gyülekezet tagjai Lázár Ervin íróval beszélgethetnek. Közreműködik Alföldi Kati. Nyolc nappal később, november 16-án este 18 órakor a gyülekezet ének és zenekara egyházzenei hangversenyt rendez. Az "Asztali beszélgetések" sorozatban november 18-án este 18 órai kezdettel Havass Miklós, a Magyar Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) és a SZÁMALK elnöke tart előadást "Az információs társadalom etikai kérdései" címmel.
Az egész budai egyházmegye egyedülálló felnőtt fiataljait várja az a bibliaórai sorozat, amely november 2-án csütörtök este 19 órakor indul. Az együttléteket, beszélgetéseket ezt követően minden hónap második csütörtökén tartják meg. A kelenföldi ifjak emellett szokásos, minden hónap negyedik vasárnapján este 18 órakor tartandó ifjúsági istentiszteleteire is összegyűlnek.
Október 5-én egyházzenei áhítat keretében a német Andreas Meisner tartott orgonahangversenyt a templomban. "Luther és a reformáció zenéje" címmel a Musica Antiqua Hungarica régizenei együttes adott koncertet október 26-án.
A gyülekezetben egy-egy külön nyári tábort szerveztek a frissen és a korábban megkonfirmált fiataloknak, s négyen vettek részt a paksi országos evangélikus felnőtt rendezvényen. Pesthidegkúton az előzetes tervek szerint minden második hónapban szolgál egy-egy alkalommal Takács József lelkész. Komoly újítás a közösségben, hogy a korábbi havi egyszeri (és ünnepnapi) úrvacsoraosztás helyett immár minden vasárnap vehetik az Úr szent testét és vérét a hívek, akik nagy számban járulnak is a megterített asztalhoz.
Az eddigi egységes foglalkozás helyett elindultak a korcsoportokra bontott hittanórák is, amelyeken -- a helyi ökumenikus iskola tanulóit is beszámítva -- átlagosan 20-22 gyermek vesz részt. Az egész egyházmegye öröme, hogy Nagykovácsiban minden hónap utolsó vasárnapján délután (ismét) istentiszteletet tartanak, a helyi hívek tevékeny segítségével. Egy másik újdonság, hogy Pesthidegkúton már a megkonfirmált ifjak -- Venczel Márta és József, valamint Szabó Linda -- tartják a vasránap délelőtti szokásos gyermekbibliaköröket. A fiatal felnőttek minden második hét péntekén tartott bibliaóráján 8-10 fő vesz részt rendszeresen.
Felhívás Az 1996. évi váraljai rendezvény után 1998 július 24. és 27. között kerül sor Bodajkon, festői környezetben a II. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozóra. Az együttlét címe: "Nem a meghátrálás emberei vagyunk!" |
(Elhangzott 1956 november 1-jén, halottak napján a BBC magyar adásában)
Halottak napja nem a porlandó hamvak, az élő lelkek ünnepe. Több, mint ezerszáz esztendeje megülik évente apró, reszkető fényeknél, mikor a fákra is leszáll az arany halál. De 1956-tól fogva Magyarországon krisztusi ünnep is ez a keresztény emlékezés: olyan áldozat ünnepe, amelyet egy nép hozott, hogy kiontott vérével tisztábbra mossa a világ lelkiismeretét s puszta mellel a fegyvereknek ugorva meghirdesse, hogy a Bűnnek nincs igazi hatalma. Mert azok a friss holtak, akiknek hevenyészett utcai sírja fölött kigyúl a mécses, megszégyenítették a kételkedőket, akik nem bíztak a lélek törhetetlen szabadságában s ujjongással töltik el a hívőket, akik tudták, hogy a lélek csöndes, de töretlen ellenállása egyszer még képes lesz a legnagyobb véráldozatra és önfeláldozásra.
Nem bíztak hiába. Kicsi és szegény nép vállalkozott erre a fennkölt és felülmúlhatatlan áldozatra, olyan nép, amnelyet legtöbb szomszédja s más világrészek népei számban, hatalomban, anyagi erőben felülmúlnak. De egyik se a lélek erejében és szabadságában. A gondviselés rendjét kell látni és dicsérni abban, hogy a magyar szabadságharc azon az ünnepen végződik, halottak napján, amely nem a porladó testek, hanem az élő lelkek ünnepnapja. Mostantól fogva akárhogy forduljon is a magyarság jó vagy bal sorsa, a világ népei a holtak élő lelkére emlékezve a síroknál, emlékezni fognak azokra a magyar férfiakra, asszonyokra és serdülőkre, diákokra, munkásokra, katonákra, parasztokra, és írókra, akik véres áldozatukkal tanúságot tettek e lélek örök szabadságáról s visszaadták egy magyar szó hitvalló, csodálatos értelmét.
Ez a szó a halálmegvetés. Az elesett hősök a szó szoros értelme szerint megvetették a halált, mert nem hittek az örök halálban, s tudták, hogy halál csak a földi létben van, abban a földi életben, amelyet megmérgezett a bűn, s méltatlanná tett az emberhez. Tudták, hogy élőhalottnak lenni rosszabb és méltatlanabb, mint hősi halottnak.
Hány hadosztálya van a pápának? -- kérdezte Sztálin. Midőn a pápa meghallotta ezt a gőgös, balga kérdést, mosolyogva azt felelte: az én seregem az égben van. Ez a sereg harcolt Budapest utcáin nemcsak a katolikusok, hanem minden hitvallásúak mellett s azoknak az oldalán is, akik sose próbálták ki az ima erejét, nem kóstolták meg édes ízét, mert szunnyadt bennük a hit, de szívük tisztaságával az angyalok szövetségesei voltak. Ifjak, férfiak, aggok, lányok és asszonyok fegyvertelenül vagy gyatra fegyverekkel a kezükben s halálmegvetéssel a szívben legyőzték Sztálin hadosztályait, Krisztus tudatos vagy öntudatlan követőiként vállalták a legnagyobb áldozatot utódaikért, nemzetükért és minden nemzetért. Rettenetes volt a bosszú a hitetlenség fölött: a láthatatlan és letagadott lélek elnémította a látható fegyvereket.
A magyar költészet tele van hintve jövőbelátó igékkel. "Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat" -- kiáltotta Berzsenyi, nem törődve maga körül a szomorú valósággal, amely látszólag meghazudtolta. Neki volt azonban igaz, a próféta költőnek, mert a magyar nép százötven évvel később helytállt a szavaiért. Milyen jó, hogy megvan ez a felséges sor, a legszebb sírfelirat az októberi áldozatok friss hantjai felett! Egy másik költő, élő kortársunk pedig pár év előtt, a hitleri háború legsötétebb óráiban, közelítő csapások és iszonyatok sejtelmével azt írta, hogy "Nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket." Milyen jó, hogy megvan ez a két sor, amely összemarkolja az októberi szabadságharc értelmét s hősi halottak egykori hitvallását, ha maguk talán nem tudták is kimondani ilyen tömören.
A magyar nép ma azokhoz a repedezett, régi-régi képekhez hasonlít, amelyeken a feltámadt, szomorú, de győzhetetlen Krisztus, borzalmas sebektől s alvadt vértől borítva, kereszttel a vállán a nyitott és legyőzött sír szélén ül. Az ő áldozatára emlékeztet, amit a nép egy ködös, szétlőtt, leszegényedett, elcsúfított és megalázott nagyváros utcáin véghezvitt. Mint minden áldozat Krisztus nyomdokán, a magyaroké is egyszerre megszégyenít és fölemel, bűntudattal és ujjongással telít. Nem vagyunk rá méltók s mégis el kell fogadni, mert így akarja az áldozathozó.
Nagyon nehéz napok várnak a magyarokra. De nem azért, mert a tél küszöbén rommá lett az otthonuk. Azért sem, mert kevés a kenyér, ruha, szén és kötszer. Ezeket a hiányokat és gondokat enyhíti a bámuló és meghatott világ segítsége s a maguk buzgalma. De nehéz napok várnak a magyarra, mert lélekben és szellemben, magatartásukban és közdolgaikban, a politikában, gyárakban, hivatalokban, iskolákban s a földeken felül kell múlniuk egész múltjukat. Nem lesz könnyű méltónak lenni azokhoz a holtakhoz, Krisztus tudatos vagy öntudatlan követőihez, akik halottak napja előtt Budapesten és az országban olyan sokat elmostak a világ bűneiből.
Cs. Szabó László
Otthonra találnak a lelkészek
Miféle szebb szóval is lehetne jellemezni a lelkész munkáját, mint az otthonteremtés? Otthon: a gyülekezet áldott, növelő közösségében, amelynek létrehozása az ő munkája is. (Boldogok a templomépítők.) Otthon: az Isten szívén megpihenve, egészen átadva magunkat szeretetének -- ismét csak a lelkész szava, hívő élete, példamutatása által is.
De vajon ki gondoskodik magukról a lelkészekről, amikor befejezve szolgálatukat maguk is otthont keresnek? Jó, ha az egyház nem feledkezik el segítőiről és nyugalmat, szép őszi napokat teremt nekik. Szeptember 20-án nyugdíjasotthont adtak át Pesthidegkúton, a Fébé anyaház mögött, a Hűvösvölgyi út 193. szám alatt. A gyönyörű, közvetlenól az Ördögárok mellett található épületegyüttest szép kert veszi majd körül. A 14 lakrészből álló nyugdíjasotthont Harmati Béla és Szebik Imre püspökök avatták fel, többek között Farkasházy Ferenc északi egyházkerületi felügyelő és Bálint László budai esperes jelenlétében.
A tervezés Benczúr László kezemunkáját dicséri, az építéshez szükséges pénz pedig gyűjtésekből, közegyházi összegekből és bajor egyházi támogatásból gyűlt össze -- tudtuk meg az országos egyháztól. A telek a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ingyenes adománya. (A Fébé egy zuglói nagy telkének kettéosztásával teremtette elő az adományt.)
Az otthon kapui az idős lelkészek mellett egyházi alkalmazottak -- elsősorban pedagógusok -- előtt is nyitva állnak. A két személyes lakrészek teljesen különállóak, s a beköltözködők akár saját bútoraikat is magukkal hozhatják. Úgy tudni, nagy az érdeklődés, s a lakások majd' mindegyikére máris akad jelentkező. A beköltözködés várhatóan 1998 elején történhet meg.
A létesítmény összesen mintegy 25 embernek (házaspároknak, de egyedülállóknak is) adhat otthont. Az egy szobás, garzonjellegű lakrészeket kis főzőfülkék egészítik ki, az alagsorban mosási és tárolási lehetőség is van. A komplexum üzemeltetője a Sarepta Evangélikus Szeretetotthon lesz. A segítő munkák ellátására várjuk a hivatástudattal bíró ápolónőket, gondozónőket, takarítókat -- mondta Csizmazia Sándor igazgató-lelkész.
MINDENKOR ÖRÜLJETEK
A Budai Evangélikus Egyházmegye folyóirata
Kiadó: Bálint László esperes, ifj. Hafenscher Károly esperes-helyettes
Bp. 1034 Dévai Bíró Mátyás tér 1.
Szerkesztő: Binder István
Tervezőszerkesztő: Bogdányi Gábor