A pomázi-budakalászi-csobánkai ifi

Egyre gyakoribb jelenség egyházunkban, hogy a fiatalok ökumenikus közösségekben találkoznak rendszeresen egymással. Az alábbi írás szerzõje, Ignácz Gergely, a szentendrei evangélikus gyülekezet lelkes tagja, ugyanakkor rendszeresen vesz részt "református" alkalmakon szerte a környezõ községekben. Hogy is van ez?

Felkértek, hogy mutassam be a fenti ifit a Budai Egyházmegyének. Nos, a fõbb adatok: az ifi református, de nem felekezeti alapon szervezõdik: tagjai között evangélikusok, katolikusok is találhatók. Természetesen szoros a kapcsolat a helyi gyülekezettel is. Jelenleg kb. 40-50 tagot számlálunk. Az ifisek családjainak kb. 40 százaléka nem hívõ. Sokan (kb. az országos átlagnak megfelelõen) csonka családból valók. A fiúk és lányok aránya 50-50 százalék.

Négy éve az ifi önmagát kormányozza: erre lehetõséget biztosít pár, Krisztusban erõs, teológiailag is jól képzett, vezetésre alkalmas "idõsebb fiatal". A társaság szerencsére igen heterogén: a 14 évtõl 29-ig, a szakmunkástanulótól az egyetemi végzettségûig mindenféle emberünk van.

Történetünk a messzi múltba vész: valamikor a háború elõtt nagy közösségi élet volt Pomázon, az itteni Református Ifjúsági Kör messze földrõl vonzotta a fiatalokat. Azután kimaradt egy generáció - legalábbis ifiként. A jelenlegi pomázi ifit a legidõsebb tagok lassan homályosuló emlékezete szerint kb. 15 éve próbálták megszervezni, elsõsorban a konfirmált fiatalokra alapozva. El is indult pár lelkes fiatal, hogy a "kikonfirmáltakat" visszahívogassák.

Így vall errõl egy kortárs szemtanú: "Úgy emlékszem, mintha ma lett volna. Elindultunk, nagy lelkesedéssel a szívünkben, hogy végigjárjuk a falu összes volt konfirmandusát" Nos így volt, de az elsõ "halászat" nem járt sok eredménnyel - senki sem jött el. A lelkész (Szûcs Ferenc) azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Nem sokkal késõbb újra megkísérelte a keresést, és - láss csodát! (tényleg az volt) - a lelkes hívásokra eljött pár ember és kb. 8 fõvel újra létrejött az IFI.

Jó érzékkel fiatal segédlelkészek segítgették-vezetgették az ifitagokat Jézus felé. Feltétlenül meg kell említeni Tímár Gabriella és Lassú Gábor nevét. A kis csapat igazi közösséggé formálódott - a péntek este hatkor kezdõdõ bibliaórák gyakran tizenegyig eltartottak.

Azután lassan növekedésnek indult az ifi - elõször ki-ki a testvérét hívta, majd barátok is jöttek, és minden évben a konfirmandusok közül is csatlakoztak páran. Jellemzõ, hogy akkoriban a szülõknek csak kis része volt hívõ, jobb esetben inkább csak "vallásos". Sokukat pont gyermekükön keresztül áldotta meg és hívta el az Isten. Az ifi elsõ generációja már kivétel nélkül dolgozó ember - nagy részük hivatásában is szolgál - sokan lettek teológusok, illetve (más végzettségük ellenére) ápolók öregotthonokban, fogyatékos gyermekek intézményeiben.

Közben a létszám állandóan gyarapodott, és a gyülekezeti teremben gyakran alig fért el a harminc-negyven ember. Ennek a nagy létszámnak voltak hátrányai is, pl. a nagy korkülönbségek, vagy pl. a nagy hallgatóság elõtt nehezen, nem szívesen szólaltak meg a gátlásosabbak; de mindenesetre elég színes társaság voltunk. Némi viták árán az ifi kettévált: az idõsebbek (20 évtõl fölfelé) Budakalászon, a fiatalabbak Pomázon jönnek össze péntek esténként. Az egyéb alkalmakon együtt veszünk részt.

Hogy mit csinálunk? Minden hónapban egyszer gitáros-énekes ifjúsági istentisztelet van a gyülekezetet alkotó három falu valamelyikében, amelyet teljes egészében az ifi szervez, a prédikátort is, aki gyakran közülünk való teológus. Elõfordul, hogy bizonyságtételek erõsítik a hallottakat.

Egy kisebb csapat minden héten, mindhárom faluban az istentisztelettel egyidõben a 14 évnél fiatalabbak számára gyermek-istentiszteleteket is tart, így a szülõk elhozhatják a legkisebbeket is. Az utóbbi két nyáron pedig kb. 60 gyerek számára szerveztek tábort, ahol az ifi többi tagja is besegített.

Remélhetõleg csak szünetel az a vállalkozás, hogy a Csobánka-Margitligeti Szociális Foglalkoztató fogyatékos "gyerekeit" látogatjuk. (Többségük már elmúlt 30 éves!) Próbálkoztunk a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben is, de nem sok visszhangra találtunk.

A kikapcsolódás is közös: ekkor olyan barátainkkal is együtt lehetünk, akik egyébként a világ minden kincséért sem jönnének el az ifibe. Szombat délutánonként pl. focizunk. Nemzeti ünnepnek számít a Katalin-nap: az ifiben (eddig) 8 Katalin nevû lány van. Emiatt és egyéb más alkalmak kapcsán bulikat is szoktunk tartani, amelyek egyik slágere egy héber tánc. Minden évben van egy tavaszi és õszi "csendes hétvége", amikor intenzív bibliatanulmányozás folyik egy e célra alkalmas helyen (pl. Piliscsabán).

A közös nyaralás általában 8-10 napos. Többnyire az ország egy-egy kevéssé ismert részére szeretünk menni, jó messze a zajtól. Tavaly pl. Marócsán voltunk, a dinnyetermõ Ormánságban, biciklis kiránduláson. A picike falu nagylelkû polgármesterének köszönhetõen ingyen száll-tunk meg az ottani iskola összkomfortos épületében. (Ifik figyelem! Ez a hely szabad az idén!)

Összességében olyan társaság az ifi, ahol nemcsak tanulni lehet egymástól a hitet, hanem együtt meg is élhetjük. Azt hiszem, minden fogyatékosságunk ellenére Isten nagy örömét leli ebben a társaságban.

Ignácz Gergely


Vissza