A fiatal lelkészházaspár egyik szobaajtaján ma Békásme-gyer térképe. Hatalmas, városnyi telep ez, kis területen – kezdi Verasztó János. – Sajnos nagyon alkalmas terep a szekták számára. Ha itt is igaz az országos vallási átlag, akkor mintegy 1500 evangélikusnak kell élnie itt. A legközelebbi templom Csillaghegyen, egészen más légkörû vidéken található. Az egyház úgy gondolta: ha akad 2-300 lutheránus Békásmegyeren, akkor közösséget lehet teremteni. Régen "szárazkáplánságnak" nevezték a mi feladatunkat. Akkoriban sok állástalan lelkészt helyeztek templom nélküli területekre. Több helyütt sikerült is a gyülekezetalapítás. Ma - miközben falun a gyülekezetek néhol az életbenmaradásért küzdenek - az egyháznak két választása van: vagy az üres templomok mellé teszi oda a lelkészt, vagy utánamegy a városba költözõ embereknek. Egyre több vidéki él itt, a "függõleges faluban" gyökértelenül, elfelejtve a vallását.
– Milyen volt a missziói munka kezdete?
– Az elsõ nap, mikor megérkeztünk a családommal, s leültünk imádkozni, bizony sírva fakadtunk. Nagyon egyedül éreztük magunkat. Másnap egy testvér becsöngetett hozzánk. Száz evangélikus családot felsoroló listát hozott, akiktõl évek óta õ szedi be az egyházi adót. Ekkor éreztük meg: az Isten elõttünk jár. Nagyképû lelkészként mondhattuk volna csak, hogy mi kezdtünk mindent. A közeli Mustármag keresztyén iskolában most 15 gyermeket tanítunk hittanra, s az õ szüleiket is megkerestük. Emellett bármelyik evangélikus gyülekezetben jártam, mindig felhívtam a figyelmet: Békásmegyeren is beszélgetünk már Isten igéjérõl.
– S azután következett az elsõ istentisztelet...
– Amikor idekerültünk, azt mondtam a feleségemnek: egy év is eltelik, mire prédikálhatunk. Már két hónap múlva a istentiszteletet tarthattunk, amire 24 ember jött el. Azóta átlagosan 25-30 testvér jár a Víziorgona utca 1. szám alatti alkalmainkra. A Mustármag iskola egyik termében gyûlünk össze vasárnaponként 9 órakor.
– Milyen emberekbõl áll az új békásmegyeri gyülekezet?
– Legtöbben korábban is evangélikus közösségek tagjai voltak, Vasban, Bács-Kiskunban, Nógrádban, vagy az ország más lutheránus vidékein. Vannak, akik Pesten jártak idáig távolabbra máshová, s néhány testvér hozzánk jött elõször. A gyülekezet négyötöde idõsebbekbõl áll, a többiek középkorúak, fiatalok.
– Mit hoz a jövõ?
– Ez Isten kezében van. Most azt érezzük feladatomnak, hogy prédikáljunk, segítsük a vasárnap délutánonkénti énekkart, a KIE budapesti csoportjával együtt vezessük a hétfõi 8-10 fõs ifjúsági órát és minden nap új embereket keressünk meg a lakótelepen. Tudatosan szembeszállunk a panelházi elszigeteltséggel: akivel lehet, beszélgetéseket kezdeményezünk. Ha elfogynak az elõre megadott nevek, ismeretlenek ajtajain fogunk kopogtatni. Kicsit félek ettõl, pedig idáig egyetlen alkalommal dobtak ki valamelyik lakásból. A legtöbb helyen nagy szeretettel fogadnak, néhol pedig csak illendõségbõl. Jövõ tavaszra elválik: megállunk-e a mostani létszámnál vagy növekedünk. Addig is mindenütt - kábeltévén, plakátokon, az Evangélikus Életben, az ismerõsök között - megpróbálunk hírt adni a gyülekezetrõl. Elõadókat hívunk, hogy bekapcsoljuk Békásmegyert az egyház vérkeringésébe. Sajnos temetéssel kezdtem itt az egyházi szolgálatot, de azóta megtörtént az elsõ keresztelõ is. Saját kisgyermekünket tartottuk keresztvíz alá.
– A mostani lesz Békásmegyer evangélikusainak elsõ közös adventje, s karácsonya. Hogyan töltik el?
– Szeretnénk folytatni az eddigi, az átlagosnál talán melegebb hangulatú istentiszteleteinket. Aki elõször jön hozzánk, igés lappal köszöntjük, s megkérdezzük, hogy talált ránk. Lassan kialakulnak saját hagyományaink. Havi egyszer tartunk úrvacsorai alkalmat, s a vasárnapi együttléteink alatt testvéreink imádságot kérhetnek a maguk vagy mások számára. Ádventben szeretnénk elindítani az idõsek bibliaóráját. Karácsonykor összegyûlünk majd az elsõ szeretetvendégségre, s Szenteste is istentiszteletet tartunk.
– Megépül-e valamikor a békásmegyeri evangélikus templom?
– Bármennyire is jól érezzük magunkat az iskolateremben, mégis otthontalanok vagyunk. Úgy, ahogy az Úr Jézus is hazátlan volt egykor. Ha nagy ébredést támasztana Isten, nem volna hiú remény, hogy kõbõl épült templom álljon majdan itt. Most egyelõre a lelki templomot építjük a lakótelepen.